51. rész Randi?!

2012. máj. 4. 15:57 - írta kishercegno

Háh megjöttem.*-* bocsi, hogy megint késtem .. de most van magyarázatom.xd először is pár hete megnéztem az idióta barátnőimmel a Paranormál Activity 2-t , majd következő nap a Titanic-ot.... képzelhetitek milyen volt egymás után a kettő.xd nálam ez különösen rossz, mert ha látok egy filmet általában nagyon beleélem magamat és sokáig nem tudom elűzni a hülye gondolataimat.:DD szóval nem akartam, hogy bekeverjen egy horror és egy szerelmi dráma Alex és Justin boldog kapcsolatába:$:D Aztán németversenyen voltam utána meg lebetegedtem.xdd fuck yeah.(Y) teljesen el voltam foglalva, a kirándulások, anyáknapja, ballagás.. de a lényeg, hogy felvettek abba a suliba, ahova jelentkeztem.*-*

Aztán ... JUSTIN VISSZAÍRT TWITTEREN.*-* áááááááááááááááá.:$$$$ :

@imundercover u never see me. u never tweet me. we never meet and my heart is breaking..

@AlexaandraaG but i keep on sayin' baby baby baby ohh

hát nem édes...:$$ ???? tudjátok milyen boldog voltam.?? ahw.*-*

na asszem ennyi .. pedig még akartam valamit.xddd

Köszönöm a komikat, most is legalább 8 komi és próbálok sietni.;D

ja igen már tudom.xddd tegnap kaptam fizikából egy egyest, ma németből is egy egyest és matekból egy kettest..xddddd úgyhogy anyám eltiltott a géptől (jövő héttől).. -.- bár ott a telefonomon az internet és ha nincsenek itthon simán írhatok szóval....xddddd

ééééééééééss... a BOYFRIEND.*-*

 

 

 

 

 

 

- Köszönöm Portugália! Csodálatosak vagytok, jóéjszakát! – kiabálta Justin a mikrofonba, leszaladt a színpadról egyenesen hozzám, karjaiba kapott és vigyorogva megpörgetett.
- Az első közös koncertünk. – suttogta, nevetve hajoltam le hozzá, kezeimmel körbefogtam arcát.
- Ügyes voltál! – kuncogtam ajkaiba és egy apró puszit nyomtam rájuk.
- Kenny, – szólt oda testőrének, aki épp Scooterrel csevegett. – menjetek haza, mi csak később megyünk.
- Kölyök, nincs kiruccanás. – mondta komolyan és halványan megingatta fejét. Justin felsóhajtott, majd értetlenül pislogó szemeimbe nézett, elengedte a derekamat és Kennyt félrehúzva próbálta meggyőzni valamiről. Én csak zavartan hajamba túrtam és a körülöttem futkorászó embereket figyeltem. Épp egy statisztát bámultam, aki egy mikrofonnal szerencsétlenkedett, amikor hirtelen valaki hátulról átölelte derekamat.
- Mehetünk? – suttogta fülembe az énekléstől meggyötört, rekedtes hangján.
- Mégis hova? – kuncogtam, jobb kezemmel hátulról kissé izzadt hajába túrtam.
- Az maradjon az én titkom. – ajkai lágyan cirógatták nyakamat, arcát vállam gödrébe fúrta.
- Rendben, de előbb öltözz át! – mosolyogva léptem volna ki karjaiból, de hirtelen visszarántott, így ismét mellkasához simultam.
- Oké. – vigyorogva fordított meg minket és még mindig hasamat ölelve, engem maga előtt tolva indult meg az öltözője felé. Nevetve nyomtam le a kilincset, alkarjára simítottam kezemet és megpördülve előtte kiléptem karjai közül.
- Nagy baj lenne, ha letusolnék? – kérdezte és halványan mosolyogva hajába túrt.
- Menj csak. – fejemmel a fürdő felé böktem, derekamat átölelve egy puszit nyomott homlokomra és már el is tűnt a szemeim elől.  Felsóhajtottam, megigazítottam magamon fehér, virágmintás szoknyámat és a szoba közepén lévő bőrkanapéra ültem.

A kicsinek nem mondható szobában körbenézve mindenhol Justin cuccait láttam. Néhol egy-egy sapka, vagy kabát, a cipői az egyik sarokba beszórva, rendezetlenül terültek el egymáson, egy hatalmas asztal tele édességgel és energiaitallal. Az egyik fal mellett egy ruhaállvány, amelyen a fellépőruhái tökéletes tisztaságban sorakoznak. Az egyik sarokban videojátékok, CD-k, DVD-k, amiket talán még soha senki sem használt.  A szobát az a jellegzetes Justin illat járta át, külön élvezet volt még csak lélegezni is. Behunytam szemeimet és egy mélyet szívva a levegőből magam elé képzeltem a mámorító illathoz tartozó arcot. Barna szemei gyönyörű csillogását, pisze orra édes kis mozgását, rózsaszín, hívogató ajkai teltségét. Ám mikor mindezekhez egy rekedtes hang is társult, kissé összerezzenve nyitottam ki szemeimet és a hang irányába fordultam.

- Ne álmodozz annyit szivi! – egy törölközővel a derekán, haját alakítgatva lépett ki a forró gőzt köpködő fürdőszobából, miközben arcán a már megszokott pimasz mosoly ült. – Inkább segíts kiválasztani, mit vegyek fel! – a kanapén áthajolva magához ölelt és apró puszikkal halmozta el arcomat.
- Jól van. – nevetve hajoltam el tőle és az egyik szekrényhez siettem, ami inkább mondható egy egész gardróbnak, ugyanis az elhúzható tolóajtó mögött egy kábé ugyanakkora szoba tárult elém, mint az egész öltöző. Mivel villanykapcsolót azt nem találtam, ezért be kellett érnem az öltöző halványan pislákoló égőivel. Justin kajánul vigyorogva hozzám simult, hajamat bal vállamra dobta, és mint ma már elég sokszor, ismét nyakamhoz hajolt. Felsóhajtottam, elengedtem magam és fejemet vállára döntve lehunytam szemeimet. Először vállamra, majd egyre beljebb haladva hintett be minden apró kis négyzetcentimétert csókjaival.

- Élvezed? – kérdezte vigyorogva, kezeit alhasamra csúsztatta és beleharapott nyakamba. – Tudom, hogy igen. – már így is eléggé magamon kívül voltam, de mikor szívni kezdte nyakamat, akaratlanul nyögtem fel. Vigyorogva élvezte volna szenvedésemet továbbra is, de egy közeledő, mély hang megszakította ezt.
- Kölyök! – Scooter hangja elég közelről jöhetett, hirtelen leblokkoltam, így azt sem fogtam fel teljesen, ahogy Justin a gardróbba lök, erőteljesen ránk csapja az ajtót és a falnak nyomva nekem simul. Karjaival fejem mellett támaszkodott, ajkai fülemnél jártak, alig hallhatóan ziháltam alatta. – Mégis hol a francban vagy? – még levegőt is elfelejtettem venni, amikor az öltöző ajtaja nagy robajjal kicsapódott. Justin vállába markoltam, hogy állva tudjak maradni, attól, hogy a fülembe lihegett már eleve kétszázra ugrott a vérnyomásom és azt se felejtsük el, hogy egyetlen törölközőben terpeszkedik előttem. Látszólag élvezte szenvedésemet és hogy ezt még fokozza is hirtelen csípőjét enyémnek nyomta és ajkaimra tapadva próbálta elnyomni feltörekvő nyögésemet.

- Hagyd Scoo, szerintem már elmentek. – Kenny hangja életmentően hatott rám, majd az ajtó záródása után teljesen felengedtem. Justint eléggé zavarhatta, hogy nem rá figyelek, bal lábával kijjebb húzta jobb lábamat, így még közelebb férkőzve hozzám. Elmosolyodtam, hajába túrtam és egy újabb keringőre vállalkoztak nyelveink. Bal kezemet először alhasára, majd egyre feljebb haladva izmos felsőtestére simítottam és körmeimmel pici szíveket rajzoltam mellbimbója köre. Belenevetett csókunkba, egyik kezét derekamra, másikat fenekemre csúsztatta, felsőtestét teljesen enyémhez préselte.
- Na gyere cica, nyomunk egy menetet? – féloldalas mosolyával az égbe repített, nyelvével egy nagyobb kört írt le ajkaimban. Eddig haját turkáló kezemmel csupasz hátára csaptam és összébb zártam combjaimat.
- Perverz állat. – motyogtam és megerősítésképpen kicsit erősebben húztam végig körmömet hátán.
- Csak vicceltem, na. – nevetve hajolt el ajkaimtól, de csak annyira, hogy először államba harapjon(?), majd bekapta alsóajkamat és édesen mosolyogva lassan hátrált, így engedve ki fogai közül.
- Úgy szeretlek. – arcát kezeim közé fogtam és újra ajkaira tapadtam. Orrán keresztül arcomra fújta hideg levegőjét, ajkai lágyan és érzékien kényeztették enyéimet. Keze lassan levándorolt fenekemről és törölközőjével matatott valamit.
- Nehogy le merd venni! – suttogtam, akaratlanul is felsőajkába haraptam.
- Nem terveztem. – kuncogott és egy kicsit hátrébb hajolt tőlem. – De tudod a sok tapizásodtól kezdett egyre lejjebb csúszni. - pimaszul ajkába harapott és megigazította magán.
- Hupsz. – elpirulva bújtam nyakához és hátát átölelve próbáltam még közelebb húzni magamhoz.
- Szeretlek Hercegnőm! – egy puszit nyomott fejemre és arcát vállamba rejtette.
- Én is szeretlek. – suttogtam. - Amúgy ez a ma esti egy .. öhm.. – kezdtem bizonytalanul, de nagy szerencsémre közbe vágott.
- Randi. Igen, ez lesz az első, kapcsolatfelvállalós randink. – pimasz mosolya még ebben a korom sötétben is tisztán kivehető volt, kezei szorosan tartották derekamat.
- De ehhez fel kell öltöznöd. – mutatóujjammal megpöcköltem orrát, gyorsan kibújtam karjai közül, kislisszantam a gardróbból és rá zártam az ajtót. – Gyerünk nagyfiú. – kiabáltam nevetve vissza és kíváncsian vártam, hogy próbál majd kiszabadulni a sötétségből.
- Nagyon vicces. – mondta és hirtelen világosság szűrődött ki az ajtó mögül. – Asszem én nyertem.
- Ott van villany? – kérdeztem bagolyszemeket meresztve.
- Csak 5 centire volt a fejedtől édes. – nevetett és reményeim szerint már az öltözékét válogatta. Hitetlenül csaptam homlokomra és visszaroskadtam a kanapéra.

- Oké, kész vagyok, engedj ki! – szólt ki pár perc múlva és az ajtón kezdett dörömbölni.
- És ha nem? – önelégült vigyorral sétáltam az ajtó elé és végighúztam ujjaimat a kilincsen.
- Alex, a szűk helyeken klausztrofóbiás leszek. – először elnevette magát, aztán hangja komolyra fordult.
- Ezt mondhatod mindennek csak szűknek nem. – nevettem és halványan az ajtóra csaptam.
- Lex, nem játszunk. – sziszegte és a kilincset nyomogatta.
- Varázsszó? – kajánul elvigyorodtam és arcomat az ajtónak nyomtam.
- Bajok lesznek cica. – hangján hallani lehetett, hogy mosolyog és végre már a kilincset sem rángatta tovább.
- A kiscica szereti Justint. – kiáltottam, elfordítottam a zárat és a szoba másik felébe, a kanapé mögé szaladtam. Lassan nyílt az ajtó, ami mögül Justin túlságosan is nyugodt arccal lépett ki. – Nagyon szeretlek! – kényszeredetten felnevettem és teljesen a falnak simultam. Elmosolyodott, lehajtotta fejét és felém indult. – Justin, Justin nem direkt volt, véletlenül csináltam, ne bánts! – nevetve futottam el előle, de hirtelen a semmiből elkapta derekamat, a kanapéra dobott, derekamra ült és kíméletlenül csikizni kezdett. Kapálóztam, sikítoztam, de semmit sem értem el velük.
- Engedj el! – kiabáltam és a mellkasára csaptam.
- Ó, és most mi a varázsszó, hm? – kérdezte vigyorogva, lehajolt arcomhoz és ajkaimba suttogott. – Ezzel még nincs vége. – nyelvét végighúzta ajkaimon, majd leszállt rólam és engem is magával húzott. – Na de gyere Hercegnő, engedd, hogy ez az adonisz teljesen magába szédítsen. – vigyorogva összefonta ujjainkat és kihúzott az öltözőből.
- Bocsi, de már megtörtént. – mosolyogva fogtam rá felkarjára, közelebb hajoltam és egy halvány puszit nyomtam ajkaira. Kint már teljesen besötétedett, de tekintettel arra, hogy a város ilyenkor turistákkal van tele, mindketten napszemüveg mögé bújtunk.

Lisszabon egy gyönyörű város, rengeteg látnivalóval, mi mégis inkább a belváros mozgalmasabb része felé indultunk. Az utcákat hatalmas lámpákkal világították ki, a macskaköves úton óriási volt a tömeg. Bárhová néztél, csak vendégekkel megtelt éttermeket, büféket, bárokat, cukrászdákat láttál, minden utcasarkon árusok vagy éppen zenészek foglalták le a nézelődőket.

- Vacsorázni szerettelek volna vinni, de ahogy látom, minden tele van. – mutatott az éttermek előtt kígyózó sorokra és elhúzta a száját. – De van egy jobb ötletem. – hirtelen felcsillantak a szemei, szorosabban ráfogott kezemre és sietősen megindult a tömegben.
- Hova megyünk? – kérdeztem nevetve és az emberek között cikázva követtem lépteit.
- Csak gyere! – vigyorogva húzott ki egy nyugisabb utcára, ahol csak néhány ember téblábolt. Amint megláttam, hogy hova hozott hangosan felnevettem és átöleltem derekát.
- Megfelel a hölgynek? – kérdezte és hajamra simította kezét.
- Tökéletes. – suttogtam, nyomtam egy puszit arcára és besétáltunk a majdhogynem üres McDonalds-ba. A pultnál megrendeltük a kajánkat és egy eldugottabb sarokba ültünk.
- Itt miért vannak ilyen kevesen? – kérdeztem halkan, kibontottam a szívószálamat, a poharamba illesztettem és belekortyoltam a jéghideg kólámba.
- Fogalmam sincs. – nevetett. – Gondolom, akik ide jönnek nyaralni inkább az itteni ételekkel ismerkednek és nem a sült krumplival. – kivett egy darabot a dobozból és vigyorogva a szájába dobta.
- Milyen érdekes, hogy hajnali kettő van, mégis tele a város. – mondtam és beleharaptam a szendvicsembe.
- Itt éjszaka indul be az élet. – féloldalasan elmosolyodott és tovább evett.
- Holnap, vagyis inkább ma este indulunk igaz? – kérdeztem és szomorúan elhúztam ajkaimat.
- Igen, de hidd el Spanyolország még ennél is szebb. – az asztal alatt lábait enyéimhez simította, tekintetét ajkaimra vezette, felkönyököltem az asztalra. – Bár .. tudok valakit aki még gyönyörűbb. – megnyalta ajkait, kezemet elhúzta államtól és az asztalra simította.
- Igazán? – kérdeztem féloldalasan mosolyogva, alsóajkamba haraptam.
- Ühüm. – áthajolt az asztal felett, tarkómnál fogva közelebb húzott magához és megcsókolt. Nyelve játékosan ügyeskedett enyémmel, megnyalta alsó és felsőajkamat, végigsimított arcomon és visszaült a helyére. Mosolyogva dőltem hátra székemben, megittam az utolsó korty kólámat és az asztalról fejem tetejére varázsoltam napszemüvegemet.

- Mit szólnál, ha lemennénk a tengerpartra? – kérdezte kajánul vigyorogva és a tálcára dobta szalvétáját.
- Most? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Kinéztem az ablakon. Teljesen sötét volt, a csillagok fényesen világították be az égboltot. – Benne vagyok. – mondtam vidáman, a tálcát a helyére vittük és kézenfogva indultunk a partra.

A tenger gyönyörűen csillogott a holdfényben, gyenge hullámokat szórva a meleg, puha homokra. Morajlása zeneként szolgált, sós illata elkábított. Jobbra pillantva mégis megfeledkeztem mindezekről. Csodaszép szemeivel kissé fáradtan, mégis érdeklődve vizslatta a partot, ajkai édes mosolyra húzódtak. Haját lágyan simogatta az enyhe szél, összekulcsolt ujjainkat vidáman lóbálta közöttünk.
- Mennyi az idő? – suttogtam, nem akartam megtörni ezt a kellemes csendet. Előkotorta zsebéből a telefonját, megnyomott rajta egy gombot és el is rakta.
- 03:03 van. – elvigyorodott, elengedte ujjaimat és átkarolta derekamat.
- Gyorsan kívánj! – kiáltottam csillogó szemekkel.
- Kívánlak! – suttogta, arcomhoz hajolt és ajkait lágyan ajkaimra illesztette. Kezeimet felvezettem oldalán és tarkójánál összefontam ujjaimat. Egyik tenyerét derekamról fenekemre simította, belemosolyodott csókunkba.
- Nagyon szeretlek kincsem. – motyogta és egy hajtincsemet a fülem mögé ügyeskedett.
- Justin Drew Bieber, örökké és tovább!

50. rész Szeret!

2012. ápr. 8. 10:54 - írta kishercegno

Bocsánat a kimaradásért lányok..:/ sajnálom.

Köszönöm szépen ezt a rengeteg sok kommentet, iszonyatosan örültem nekik.*-*

Egész jól telik a szünet, remélem nektek is.:$

Képzeljétek megalakult az első magyar Belieber csoport a facebook-on.*-* ha valaki szeretne belépni dobjon egy komit, amiben leírja a nevét és lehetőleg egy lakóhelyet, hogy meg tudjam találni fészen:D szívesen beveszünk bárkit.:))

A kimaradásom oka egyébként az, hogy egy barátnőm blogjában is közreműködtem.*-* 1D-s.-.- xdd de Alex is benne van.*-* a 16. részt én írtam *büszkefej*, bár elég ratyi lett.xd nézzetek be hozzá és dobjatok neki egy komiit.:$$

http://dreamscometruewith1d.blogspot.com/

amúgy.. a Boyfriend-et imáááádom.*-* annyira .. ahwww.:$$

na befogtam, 8 komi és kövi.;DD

Ui.: BOLDOG NYUSZIIT MINDENKINEK.*-*<3

Ui.2.0 : Az éhezők viadala geci jó film.O.o :DD

 

 

- Szívem, nekem el kell mennem egy interjúra, de a fiúkat itt hagyom neked, oké? – nyitott be a szobámba, vagyis helyesbítek, szobánkba Justin.
- Szóval, amíg te elhúzod a csíkot, vigyázzak két óvódás idiótára? – kérdeztem, felálltam a laptopom elől és közelebb mentem hozzá.
- Úgyis olyan jól tudsz bánni a gyerekekkel. – kajánul elvigyorodott, derekamnál fogva magához rántott és arcát nyakamba rejtette.
- Mikor jössz? – suttogtam és haját kezdtem birizgálni, míg ő derekamat simogatta.
- Csak a soundcheck-re érek vissza. – szuszogta szomorúan és erősebben húzott magához.
- Ott viszont fogd vissza magad. A rajongók előtt nem eshetsz nekem, amikor csak kedved tartja. – kuncogtam és hátáról nyakába vezettem kezeimet.
- Nem akarod még elmondani, igaz? – motyogta és orrát arcomhoz dörgölte.
- Nem tudom. – elhajoltam tőle és segítségkérőn néztem rá. – Csak egy picit várjunk még, oké?
- Persze Hercegnőm! – mosolyogva közelhajolt, ajkait lágyan enyéimre illesztette és édesen megcsókolt. Kezét feltűrt topom alá simította, érintésétől a hideg futkosott rajtam, lábaim megremegtek és teljesen elgyengültem nyelve és keze tökéletes összhangjától. Felkarjába kapaszkodva próbáltam állva maradni, miközben másik kezemet tarkójára csúsztattam. Mosolyogva váltunk el egymástól és a vállára hajtottam fejemet.
- Szeretlek. – suttogtam és lehunytam szemeimet.
- Én is téged. Mindennél jobban. – mosolyogva hajamba túrt és mélyet szippantott illatomból. – Mennem kell. – sóhajtotta, de nem mozdult meg.
- Szia. – szuszogtam és erősebben szorítottam magamhoz.

Így álltunk még ki tudja mennyi ideig, mígnem Scooter be nem nyitott és rángatta el Justint.
- Szeretlek! – kiabálta vissza, elnevettem magam és visszadőltem az ágyamra. Épp egy cikket olvastam rólam és Justinról, amiben a ’Járunk vagy nem járunk’ kérdést boncolgatták. A hozzászólok között rengetegen tippeltek az igenre, de ha mégsem, azért szép pár lennénk. Unatkoztam, ezért gondoltam csinálok egy kis Tiny Chat-et a rajongóimnak, csipogtam twitteren, beállítottam a kamerát és már kezdtem is.

- *Hi everyone! Alex here. – mosolyogtam a több ezres ’nézőtérre.’ – Mizujs srácok? Mindenki jól van? – kérdeztem és igazítottam kicsit a kamerán. Mivel mindenkitől pozitív választ kaptam, folytattam. – Most van egy kis időm, szóval gondoltam beszélgethetünk. Első kérdés. – mondtam és a villámgyorsan váltakozó sorok között keresgéltem. – Milyen volt az interjú? Egész jól ment, gyorsan végeztünk. – vigyorogtam. – Gyönyörű voltál az MTV díjátadón, szeretlek Alex! – olvastam fel hangosan. – Óhh köszönöm. – mondtam meghatódottan és a szívemre raktam a kezemet. – Milyen a turné? – egy újabb kérdés. – A turné? Eddig nagyon szuper, ma lesz az első fellépés itt Lisszabonban. Már nagyon hiányzik a színpad és ti is. – mosolyogtam és egy szívet mutattam a kamerába. – Hol van Justin? – olvastam. – Justin épp egy interjún van. – Együtt vagytok Justinnal? Mióta jártok? Szereted őt? Pillanatok alatt lett tele ezekkel a beszélgető ablak, ám én egyikre sem válaszoltam. Nem interneten keresztül fogom bejelenteni a kapcsolatunkat, ráadásul Jus nélkül.

Még beszélgettem a rajongóimmal egy órát, aztán elbúcsúztam tőlük, megköszöntem a támogatásukat és kikapcsoltam a gépet. A szekrényemhez ugráltam és kiválasztottam egy egyszerű összeállítást a soundcheck-re, mert a koncerten úgyis másik ruha lesz rajtam. Előhalásztam egy farmer rövid nacit, egy fehér mintás pólóval, raktam fel pár kiegészítőt, felhúztam egy, a szetthez passzoló, tornacipőt és a fürdőbe libbentem.

Hajamat csak egyszerűen kifésültem, még egész egyenes volt a reggeli vasalás miatt, halványan lealapoztam az arcomat, szemceruza, szempillaspirál, a kedvenc parfümöm és már készen is voltam.

- Fiúk! – kiabáltam be Ryan és Chaz szobájába.
- Igen? – kérdezték egyszerre és kidugták fejüket a résnyire nyitott ajtón.
- Eljöttök fagyizni? – kérdeztem és közben szempilláimat rebegtettem.
- Hát, nem is tudom.. elég sok dolgunk lenne.. – kezdte Ryan és látványosan megvakarta tarkóját.
- Én fizetek. – forgattam meg a szemeimet, mire a két fiú azonnal kipattant a szobából és a cipőjükkel bajlódtak.
- Siess már Alex, a fagyi nem vár meg! – kiabált vissza a lakosztály ajtaja elől Chaz.
- 1 perc. – visszafutottam a telefonomért és egy kis pénzért, majd a fiúk után indultam, akik már türelmetlenül nyomkodták a lift hívógombját. – Nem lesz gyorsabb! – nevettem, ám egy másodperc múlva már csak egy erős lökést éreztem a hátamnál és a lefelé száguldó liftben találtam magam.

- Az én kocsimmal megyünk! – lóbáltam meg a kocsikulcsot a hotel parkolójában. Kinyitottam az autót és beszálltam a vezetőülésre, míg Ryan mellém, Chaz pedig hátra, a két ülés közé, került. Gyújtást adtam, kigurultam a parkolóból és nemsokára már Portugália forró utcáiban száguldoztunk.
- Egy kis öröm a rajongóidnak! – vigyorodott el Ry és a műszerfalra helyezte a videókameráját. Elnevettem magam és halkan bekapcsoltam a rádiót, amiben épp Rihanna Shut up and drive című dala következett. Chaz kajánul elvigyorodott, előrenyúlt és a maximumra tekerte a hangerőt, majd kényelmesen hátradőlt az ülésben. Ryannal összenéztünk és vigyorogva kezdtük túlénekelni a rádiót, miközben idióta mozdulatokat tettünk és ide-oda ráztuk a fejünket. Érdekes látvány lehetett kívülről.

Negyed óra múlva végre találtunk egy szolid kis fagyizót a külvárosban, aminek a környékén csak néhány turista nézelődött. Előkerestem a rózsaszín pénztárcámat és Chaz kezébe nyomtam.
- Kérlek! Nem akarok felhajtást! – mosolyogtam rá és szempilláimat rebegtettem a hatás kedvéért.
- Nem fogok rózsaszínnel mutatkozni. – fintorodott el, két ujja közé vette a pénztárcámat és előre nyújtotta, hogy minél messzebb kerüljön tőle.
- Istenem. – felsóhajtottam, megforgattam a szemeimet, kikaptam kezéből és kivettem belőle annyi pénz, ami éppen elég a fagyikra, majd hátranyújtottam neki. – Az epreset szeretem.
- Még valamit? – kérdezte vigyorogva és a fejébe nyomta baseballsapkáját.
- Lepj meg. – gúnyosan elmosolyodtam, mire vigyora még nagyobb lett, de válaszommal nem foglalkozva Ryanhez fordult.
- Csoki, eper, vanília. – kivillantva tökéletes, 32-es fogsorát, elmosolyodott, aztán a kis bódé felé bökött. – Na de húzzál már, mert itt hagyunk! – Chaz szemforgatva, a lehető leglassabban szállt ki a kocsiból és csigalassúsággal, sunyin vigyorogva indult meg előttünk.

Ryan fújtatott egyet, áthajolt a kormányhoz és erősen ráfeküdt a dudára, mire Chaz megugrott ijedtében és gyilkos szemekkel fordult felénk. Ryan kajánul elvigyorodott, csücsörített és egy puszit küldött felé, majd a fagyis felé bökött.
- Hagyjad már! – nevetve mellkasára csaptam, másik kezemmel hajamba túrtam.
- Tudod, hogy imádom. – elmosolyodott, kezeit ágyékára dobta. – Csak úgy, mint a másik haveromat. Aki teljesen beléd habarodott. – rám kacsintott, tekintetét a visszapillantótükörre vezette.
- És ez baj? – kérdeztem meglepetten.
- Nem, dehogy. – halkan felnevetett. – Még sosem láttam ilyen boldognak. – mosolyogva ajkába harapott, lassan felém fordult. – Szeret téged! – tengerkék szemeit enyéimbe fúrta, halványan elmosolyodtam.
- Hidd el, ez az érzés kölcsönös. – kezemet a sebváltóra csúsztattam, fejemet halványan oldalra döntöttem.

Elmondhatatlanul boldog voltam. És nem a szavak jelentése miatt, hanem ahogy mondta azokat a szavakat. Szemei mindvégig az őszinteséget tükrözték, komoly volt, de mégis vidám. Testbeszéde a magabiztosságról árulkodott, szája mosolyra húzódott, kezei gyengén összekulcsolva lógtak ölében. Ő, mint Justin legjobb barátja, akit már több mint 10 éve ismer, látja rajta, hogy szerelmes és boldog mellettem. És ezt más szájából hallani.. csodálatos érzés.

Pár perc múlva Chaz is visszatért, három fagyival egyensúlyozva. Kiszálltunk, leültünk a padkára – mivel nem akartam, hogy össze fagyizzák a kocsimat – és nevetve megettük a jeges finomságot.

*Háromnegyed óra múlva, a koncert helyszíne előtt*

- A VIP-esek már bent vannak. – néztem az órámra még a kocsiban ülve. – Kicsit késtünk, de nem gáz. – mosolyogtam és kiszálltam az anyósülésről, mivel visszafele már Ryan vezetett.
- Hátsó ajtó? – kérdezte Chaz, mire bólintottam és a kint várakozó fanokat ügyesen kikerülve léptünk be a stadionba. Már messziről hallottam a sikítozó rajongókat és Szerelmem édes nevetését, amin akaratlanul is elmosolyodtam.
- Na gyere Hercegnő, a lovagod már vár! – karolta át nevetve vállamat Ry és a színpad fele húzott. Elvigyorodtam, amikor megláttam Justint, ahogy a színpadon táncol a rajongóknak.
- Helló kislány! – kiáltotta Dan, lerakta kezéből a milliókat érő gitárját és mosolyogva karolt át.

A színpad előtt álldogáló lányok, amint megláttak felsikítottak, a crew nagy része megdobott egy vidám ’sziával’, míg Justin értetlenül kapta hátra fejét és egy kaján vigyor kíséretében mért végig. Miután Dan elengedett intettem a többieknek és Justin felé indultam. Halványan mosolyogva, érdeklődően követte lépteimet, majd mikor hirtelen átöleltem először meglepődötten, de karjait derekamra simította és arcát nyakamba fúrta.
- Nem akarok titkolózni. – suttogtam alig hallhatóan, kezeimet nyakára vezettem fel.
- Szeretlek. – mosolyogva fújta meleg leheletét arcomra, majd egy cuppanós puszit nyomott rá, aminek következtében az aréna a rajongók eszeveszett sikításával lett tele. Mosolyogva távolodtunk el egymástól, az egyik statisztától elkértem az ezüstszínű mikrofonomat és a rajongók elé álltam.

- Helló Portugália! – suttogtam szexis hangon, a mikrofont erősen a számhoz préselve. Volt, aki visszaköszönt, volt, aki sikított és volt olyan is, aki elsírta magát.
- Kicsit késett a kisasszony! – kiáltotta a hátam mögül Scooter.
- Bocs, de rám bíztátok a két idiótát, – itt Ryanre és Chazre mutattam, akik épp a földön ültek egymással szemben és egymást pofozgatták. – akik most sem százasok. Szóval valamit kezdenem kellett velük. – kacsintottam Scoo-ra és féloldalasan megöleltem Pattiet, aki pár perccel ezelőtt érkezett.
- Mit csináltatok hármasban? – húzogatta a szemöldökét Kenny.
- Fagyiztunk. – forgattam meg a szemeimet.
- Fagyiiii! – kiáltotta Jus, mire az arénában lévők nevetésben törtek ki. – Ugye nekem is hoztatok? – nézett rám kiskutyaszemekkel és szorosan elém állt. 
- Ööö… - motyogtam halkan, mivel csodálatosan szép, mogyoróbarna szemeit az istenért sem tudta levenni rólam. – nem.
- Mi az, hogy nem? – kérdezte kisfiúsan és durcásan összefonta karjait.
- Te mást kapsz, ígérem. – suttogtam alig hallhatóan fülébe és egy gyors puszit nyomtam arcára.

- Neked is szia Alex! – mondta sértődötten Peter, aki Mike és Zac kíséretében lépdelt elő a színfalak mögül.
- Na csak nem időben itt vagytok? – fordultam hozzájuk nevetve.
- Nem. – forgatta meg szemeit Mike. – Csak mi hárman. – mutatott magukra.
- 12-ből 3 nem is olyan rossz arány. – vigyorogtam és a keverőpult felé vettem az irányt. – Tay, beraksz nekünk valamit?
- Persze kislány. – kajánul elmosolyodott, nyomkodott valamit, én addig előre sétáltam a fiúkhoz.
- Bemelegítünk kicsit jó? – fordultam a 3 táncos felé, direkt kerülve Justin pillantását. Amint ezt kimondtam a dal elindult, mi pedig átadtuk magunkat a zenének.

***

- Hogy áll az én gyönyörűséges rózsaszálam? – nyitott be fennhangon Justin az öltözőmbe, fél órával a koncert előtt.
- Kész vagyok! – mosolyogva simítottam végig vajszínű miniruhámon és egy apró lépést tettem előre.

- Az én csodálatos Hercegnőm! – suttogta, karjait derekam köré fonta, homlokát enyémnek döntötte.  
- Szorítasz ugye? – kérdeztem félénken és jobb kezemet arcára simítottam. Elmosolyodott, közelebb vont magához és szinte ajkaimba beszélt.
- Szeretlek kicsim, mindennél jobban. – suttogta és lágyan megcsókolt, de úgy mint még soha..

Köszönöm.*-*

2012. márc. 23. 17:25 - írta kishercegno

Úristen.. megint díjat kaptam.*-*♥

 

1. Értesítsd a bloggert aki adja hogy megkapta!

2. Tedd ki a blogodra!

3. Írj 6 dolgot magadról! (már megint? xd) ezt is rövidre fogom.*-*

~ hétfőn leszek 14.*-*

~ ma hallottam a Boyfriend-ből egy 15 másodperces részletet.:)) először csak vigyorogtam, aztán sikítottam, végül tátott szájjal, mint egy idióta hangosan ki-be fújtam a levegőt.:$$

~ szerelmes vagyok, de viszonzatlanul.(:

~ imádom az osztályomat és nagyon nem akarok elválni tőlük.://

~ most épp Adri bombáz a hódolója dalszövegével.xdd

~ 'Ígérd meg, hogy elválaszthatatlan barátok leszünk. Te és én, örökké. Üdv.: a hajvasalód.' :DD

 

4. Írd ki kitől kaptad!

Nagyon, nagyon szépen köszönöm Timy21-nek és Destiny_Hope-nak.:)) Annyira örülök, hogy azoktól kapok díjat, akiknek én is olvasom a blogját.*-*♥

5. Add tovább 4 írónak! (azokat írom, akik eddig még TŐLEM nem kaptak.:))

~ Bubble97
~ Destiny_Hope (visszamegy.;))
~ candyfloss16
~ Lallita

6. Írd ki a szabályokat hogy mindenki tudja!

7. Értesítsd a díjazottakat!

Meglesz.;)) és még egyszer köszönöm.*-*

 

Ui.: mivel ilyen kis ügyesek voltatok próbálok sietni a résszel.;))♥

49. rész Nem igazán érdekel mit gondolnak az emberek.

2012. márc. 18. 17:57 - írta kishercegno

Sziasztoook.*-*

Nem dumálok sokat, tudom, hogy rengeteget késtem.:/ Bocsi.:|

A mostani rész miatt lehetséges, hogy néhányan utálni fognak.. bocsi előre is.:/

TIMI SZERETLEK.:$$♥

Köszönöm a kommenteket, mint már tudjátok, 8 komi és jön a kövi.;D

Ui.: Ne felejtsétek el, március 26-án, a szülinapomon (mégmostsemhiszemel:$) , Boyfriend.*-*♥

IMÁDÁS.(:♥

 

Ui.2.0.: mindjárt 50.*-*

 

 

 

 

 

- Azok meg ki a faszok? – szaladt ki a számon, mire kezemet hirtelen számra csaptam és az erősen csodálkozó többiekre néztem. – Bocsánat. Úgy értem, ők meg ki csodák? – javítottam ki gyorsan, Justin csak felnevetett.
- Valami fiúbanda. A lányok álma. – forgatta meg Scoo a szemeit és a telefonjába bújva vágta ki magát a beszélgetésből.
- Nincs velük sok gond, de kicsit túl nagy az önbizalmuk. – vont vállat Jus és a felkaromat kezdte simogatni.
- Remek. – nyögtem ki és szemeimet lehunyva, Justin nyakát átölelve élveztem tovább kábító illatát.
- Alex, nehogy bealudj, 5 perc múlva ott vagyunk. – szólt rám Nate. – Mit csináltatok ti éjjel?
- Semmit! – vágtam rá egyszerre és azonnal kipattantak a szemeim.

 

- Oké, 2 percet kaptok, hogy kielégítsétek vágyaitokat, de utána bejövök értetek. – mondta Nate, már az épület előtt állva és a többiek után indulva kiszállt a kocsiból. Justinra néztem, aki csillogó szemekkel simogatta oldalamat és húzott minél közelebb magához.

- Megcsókolhatlak? – suttogta és homlokát enyémnek döntötte.
- Mióta kérsz te engedélyt? – kuncogtam és hátulról hajába túrtam.
- Csak udvariasságból kérdeztem, így is-úgy is megcsókolnálak. – kajánul elvigyorodott és ajkait ajkaimra nyomta. Rövid csók volt, ám annál érzelmesebb. Ajkaiba kuncogtam és nyakába rejtettem arcomat.
- Nem fogom kibírni. – lehelte fülembe és kezét combomra simította.
- Muszáj lesz. – mondtam, felkaptam a táskámat és Justint magam mögött hagyva szálltam ki a kocsiból. Legnagyobb örömömre nem vártak ránk riporterek, így könnyedén suhantam be az épületbe Kenny és Sam után. Ahogy gondoltam, amint beléptem, az, eddig a földön heverésző, paparazzi hadsereg azonnal megrohamozott. Elmosolyodtam és próbáltam Sam mellett maradni, bár nem sokat láttam a vakuktól.

- Megvárom a kölyköt! – mondta Kenny és elsuhanva mellettem visszament a bejárathoz.
- Alex, milyen eddig a turné?
- Van most párkapcsolatod?
- Mit érzel Justin Bieber iránt? – halmoztak el kérdések ezrével.
- A sajtótájékoztatón minden kérdésetekre válaszolni fogok. Már csak egy fél órát bírjatok ki srácok! – nevettem és beléptem a konferenciaterembe, magam mögött hagyva a vadul vigyorgó fotósokat. Körbenézvén megállapíthattam, hogy megint mi érkeztünk meg utolsókként. Felsóhajtottam, a terem végében lévő hatalmas asztalhoz sétáltam és a kis névtáblákon a saját nevemet megkeresve vágtam le magam a székembe. Elég lustának éreztem magam ahhoz, hogy soha az életben ne keljek fel többé ebből a kényelmes, bőr ülésezett, forgós székből, ám hatalmas kíváncsiságom még ezen is felülemelkedett.

Feltápászkodtam, a táskámat a helyemre dobtam és az asztalra támaszkodva dőltem előre és néztem meg a mellettem ülők névtábláját, mivel a székek még üresen álltak. Gyakorlatilag én voltam az egyedüli, aki már most a helyén volt. A jobb oldalamon egy bizonyos Zayn Malik, a bal oldalamon pedig valami Harry Styles fog virítani. Két ismeretlen pasi között fogok ülni, remek. Egyetlen szerencsém, hogy jobbra tőlem kettővel Usher nevét pillantottam meg, ami kisebb örömöt nyújtott számomra.

 

Pillanatokon belül nyílt ki ismét a konferenciaterem ajtaja és Justin vigyorgó képpel lépett be rajta. Körbefuttatta szemét a termen, majd engem megpillantva megnyalta ajkait és szemlesütve, kajánul mosolyogva sétált az asztal másik felére és dobta le magát szélről a második székre, gyakorlatilag a legtávolabb tőlem. Oldalra döntöttem a fejemet és kérdőn néztem rá. Először nem vett észre, majd óvatosan rám pillantott, majd telefonjára és hirtelen megint rám nézett. Ajkai kisebb ’o’ alakot vettek fel, majd gyorsan visszafordult telefonjához és valamit nyomkodni kezdett rajta. Felvontam a szemöldökömet és értetlenül néztem rá. Amikor végzett ledobta mobilját az asztalra és vigyorogva fordult vissza hozzám. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom a zsebemben. Hátradőlve könnyedén halásztam ki a nadrágomból és érdeklődve nyitottam meg a most érkezett sms-t.

’Mégis hogy a francba tudsz ennyire értetlenül, mégis hihetetlenül aranyosan nézni rám? Annyira édes vagy kicsim, ha valami nem tetszik.:$ Tudom, hogy messze vagyunk egymástól, de nyugi.. szemmel tartalak.;)) SZERETLEEEK.<3’

Elvigyorodtam és bal kezembe rejtettem elpirult arcomat. És még én lennék édes? Ahw.:$
Ajkamba haraptam és már írtam is a választ.

’Olyan cuki vagy.:$ Egyébként igen .. nem tetszik, hogy ilyen messze vagy.:( Melyik hülye találta ezt ki.-.-’’ ? Valami Zayn meg Harry között ülök.O.O IMÁDLAAAK.*-*’

Elküldtem és vigyorogva felnéztem rá. Miután elolvasta körbenézett a teremben, majd hirtelen felállt, odasétált hozzám és felült elém az asztalra.
- Így könnyebb! - vigyorgott és a zsebébe csúsztatta telefonját.  
- Szóval, miért is vagy te olyan messze tőlem? – kérdeztem mosolyogva és közelebb gurultam hozzá a székemmel.
- Scoo nem akar félreértéseket. – megforgatta szemeit, de folytatta. – De mint már mondtam, rajtad tartom a szemem. Ismerem ezeket itt melletted. – vigyorgott és a mellettem lévő két székre mutatott.
- Jól van apuci. – kuncogtam.
- Bieber! – hallottunk egy erőteljes kiabálást, mire mindketten a hang irányába fordultunk. – Csá haver! – jött oda hozzánk Chris Brown és lepacsizott Szerelmemmel.
- Chris! – vigyorgott Jus és leugorva az asztalról megölelték egymást.
- És… Miss Green. – mosolyodott el féloldalasan és széttárta karjait.
- Gyere ide te idióta! – nevettem és átöleltem.

Pár perccel később hatalmas zajjal kivágódott az egyik oldalbejárat és öt elég hangosan beszélgető, vagy mondhatni már kiabáló srác lépett be rajta.
- Ők a .. –kezdte Chris, de Jus közbevágott.
- One Direction. – mondta és szemforgatva visszaugrott az asztalra. Kelletlenül felsóhajtottam és észrevétlenül közelebb húzódtam hozzá.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem néztek ki jól, de közel sem voltak Justinhoz. Ők már valahogy nem fértek be az én ízlésembe. Ahogy láttam épp felénk közeledtek, szóval felvettem egy apró műmosolyt és folytattam tovább a beszélgetést.
- Chris hogy-hogy Portugáliában vagy? – kérdeztem meglepetten és egy kósza tincsemet fülem mögé tűrtem.
- Népszerűsítjük az új albumot. – kacsintott és a pólójára tűzte napszemüvegét.
- Helló Justiiiin! – visította valaki, mire hirtelen a fülemhez kaptam egyik kezemet.
- Helló Harry! – mosolygott Biebs és kezet fogott az egyik göndör hajú sráccal, ezek szerint Harryvel, majd ugyanígy tett a többi fiúval is, akik ezután bemutatkoztak Chrisnek és ennek végeztével kíváncsian fordultak felém.
- És ki ez a gyönyörűség? – vágott be valaki elém, így egy bizonytalan lépést tettem hátra. – Zayn vagyok. Zayn Malik! – kajánul elvigyorodott és a kezét nyújtotta felém. A válláig értem csak, így felnézve rá magabiztosan elmosolyodtam.
- Alexandra Green, de csak Alex! – mosolyogtam és megráztam a kezét. – A többiektől nem kérek ilyet, elég, ha csak a neveteket mondjátok. – hajoltam ki oldalra, hogy a többi fiúra is rálássak, mivel Zayn még mindig nem mozdult előlem. Justinra néztem, aki villámokat szóró szemekkel meredt az eléggé nyomuló srácra. – Takarod a kilátást. – kacsintottam rá és kezemmel finoman arrébb löktem, amin Chris elég jól szórakozott.

 

Ezután, sorban bemutatkoztak a többiek, név szerint Liam, Niall és Louis, majd Harry maradt utoljára.
- Harry vagyok, szia! – vigyorgott és közelebb lépett hozzám. – Engem ugye megölelsz? – kérdezte és választ nem várva átölelte derekamat. Tehetetlenül tartottam magam elé kezeimet, majd lassan hátára simítottam őket. Miután elengedett visszahátráltam Justin mellé, aki semmit mondó tekintettel pillantott hol a fiúkra, hol pedig rám. Felsóhajtottam és szemforgatva hajamba túrtam.
- Justin! – hallottam meg Scooter hangját a hátunk mögül. – Gyere ide! – kétségbeesetten néztem rá, mire csak megvonta a vállát és ott hagyott a hat sráccal.
- Hány éves vagy Alexandra? – kérdezte Niall.
- Csak Alex. – sziszegtem halkan és elfordultam tőlük.
- Lex, gyere egy kicsit! – fogta meg gyengéden a karomat Chris és az egyik eldugott sarokba húzott. – Együtt vagytok Justinnal, ugye? – suttogta, hogy még véletlenül se hallja meg senki.
- Ezt meg honnan veszed? – kérdeztem ijedten, de próbáltam nem elárulni magam.
- Nem vagyok vak! – vigyorgott, de folytatta. – Ismerem már annyira a kölyköt, hogy tudjam, mikor szerelmes. – itt elmosolyodott, majd arcvonásai komolyságot vettek fel. - És azt is, hogy mikor ideges.
- Tudom. – sóhajtottam és már-már hisztérikusan felnevettem.
- Ha nem akarsz vitát Justinnal, próbálj meg minél messzebb kerülni tőlük. – mondta és fejével az öt fiú felé bökött.
- Szerinted mégis mit csinálok? – kérdeztem feszülten. – Ja és elég nehéz távol maradni tőlük úgy, hogy mellettem ül Zayn és Harry.
- Azok a.. – kezdte értetlenül és egyben félénken.
- A vigyori göndör, meg a magas fekete. – megforgattam szemeimet és tarkómon összefontam ujjaimat. – Chris légyszíves próbáld meg lenyugtatni és.. – folytattam volna, de Nate hangja belém fojtotta a szót.
- Lex! – kiáltotta és fejével maga felé intett. Elhúztam a számat, még egy utolsó pillantást vetettem Chrisre, aki megértően elmosolyodott, majd lassan odasétáltam menedzseremhez, aki az unottan várakozó Justinnal és a jókedvtől majd kicsattanó Scooval várt rám.

- Igen? – kérdeztem türelmetlenül és karbatett kezekkel vártam mondandóját.
- Szóval, – kezdett végre bele. – a sajtótájékoztató 10 perc múlva kezdődik, 5 perc múlva engedik be a fotósokat, újságírókat és a tévéseket. Ha a turnéról kérdeznek, nyugodtan mondjatok el mindent, amit tudtok, de szerintem erről Scootert fogják kérdezni. Párkapcsolati kérdéseknél mindketten szinglik vagytok, nincs semmi közötök egymáshoz, csak szimpla barátok vagytok és kész. Ha a videókról kérdeznek, vágjátok ki magatokat, oké? – vigyorgott Nate és megveregette a vállamat.
- Szuper. – motyogtam.
- Ja. – morogta Justin és a telefonját kezdte nyomkodni.
- Egy kis életkedvet fiatalok! – forgatta meg szemeit és Scooterrel az oldalán ott hagyott minket. Justin semmit sem mozdult, még mindig a telefonját bújta és még véletlenül sem nézett rám. Frusztráltan felsóhajtottam, hirtelen megragadtam egyik karját és egy eldugott sarokba húztam, ahol senki sem látott minket. Először értetlenül nézett rám, majd rendezte arcvonásait és újra unottá vált tekintete.
- Megtennéd, hogy nem rám haragszol? – kérdeztem és idegesen széttártam karjaimat magam előtt.
- Nem haragszom rád! – mondta érzelemmentes hangon és ismét telefonjába bújt. Összeszorítottam szemeimet, majd hirtelen kikaptam kezéből és a hátsó zsebembe rejtettem. – Most mi van? – kérdezte kétségbeesetten és egy fintort vágva elfordult tőlem.
- Nem értem miért vagy kiakadva. Nem csináltam semmit, ami.. – kezdtem lemondóan, de közbevágott.
- Hogy miért vagyok kiakadva? – kérdezte ingerülten. – Azért, mert valami idegenek ölelgetnek téged és ez nem tetszik. Nem akarlak elveszíteni. – hangja az utolsó mondatnál már teljesen elhalkult és bűnbánóan nézett rám. Elmosolyodtam, arcát kezeim közé fogtam és homlokomat övének döntöttem.
- Nekem nem kellenek ilyen pasik. Nekem csak te kellesz, fogd már fel! – vigyorogtam, majd gyorsan közelebb húztam és megcsókoltam. Örömmel csókolt vissza, átölelte derekamat és szorosan tartott magánál, így átvéve az irányítást. – Gyere, menjünk vissza! – mosolyogva elváltam tőle és már el akartam hajolni, de visszahúzott és ajkait újra ajkaimra nyomta, így egy édes szájra puszit kaptam tőle.
- Szeretlek! – suttogta, elengedte derekamat, megfordított, kikapta hátsózsebemből a telefonját és egy aprót lökve rajtam visszamentünk a többiekhez.

A fotósokat, újságírókat már beengedték, így elég nagy zajt csapva vártak ránk. Amikor megláttak minket, a nevünket és különböző kérdéseket kezdtek kiabálni. Mosolyogva intettem nekik és Natehez fordultam.

- Kezdhetünk? – kérdezte, mire mindketten egy határozott bólintással válaszoltunk.
- Hol van Usher? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Biztos megint késik. – nevetett Biebs és levágta magát az egyik székre.
- Na gyerünk gyerekek, hajrá! – Nate küldött felém egy 32-es vigyort és felmutatta az egyik hüvelykujját. Megforgattam szemeimet, majd egy apró sóhajjal megindultam a kis helyem felé.

A fiúkkal nem foglalkozva halkan helyet foglaltam, a táskámat a szék háttámlájára akasztottam és kényelmesen elhelyezkedve vártam a kezdést. Pár perccel később már mindenki a helyén ült, persze Ushert kivéve. A terem lassan elhalkult, már csak a fényképezőgépek halk kattogását lehetett hallani.

 

- Akkor én kezdeném is. – állt fel a második sorból egy magas, harmincas éveiben járó férfi. – A tinilányok kedvenc új fiúbandája a(z) One Direction. Fiúk, mesélnétek egy kicsit az X-Faktor előtti életetekről? – kérdezte és tekintete az 5 fiú között ugrált. Harry 2 mondatot, ha elmondott, a terem bejárata hirtelen kivágódott és Usher rontott be rajta. Gyorsan a helyére szaladt és egy ’elnézést’ elmotyogva erőteljesen huppant bele székébe.
- Megint késtél. – mosolyogtam és felkönyököltem az asztalra, így teljes rálátásom volt a lihegő szupersztárra. Tisztában voltam vele, hogy az egész terem hallotta, amit mondtam, de nem érdekelt, legalább jobb lesz a hangulat.
- Megint pimasz vagy. – vigyorgott és önelégülten hátradőlt székében.
- Fagyi vagy kávé? – kérdeztem késése okát. Általában mi már ilyen tőmondatokból is megértjük egymást.
- Meki. – szemtelenül rám kacsintott és oldalra döntötte fejét.
- Nélkülem? – tettetett felháborodottsággal emeltem kezemet szám elé, mire a termet halk nevetés töltötte be.
- Azt ki kell érdemelni. – mosolyogva vállat rántott és feljebb tolta orrán a napszemüvegét.
- Chh. – felvont szemöldökkel megforgattam szemeimet és hátravágtam magam a székemben.
- Imádlak! – nevetett és Zayn háta mögött felém nyújtotta öklét.
- Tudom. – mondtam rezzenéstelen arccal, összekoccoltunk és mindketten visszafordultunk az újságírók felé.
- Justin! – a név hallatára felkaptam a fejemet és kíváncsian néztem az őszülő riporter felé. – Mostanában elég sok változáson estél át, amit nem minden rajongód nézett jó szemmel. Mi a véleményed erről?
- Nem igazán érdekel mit gondolnak az emberek. – vetette oda könnyedén Jus. – Az, hogy levágattam a hajamat és tetoválást varrattam magamra, csak külső változás, belül ugyanaz maradtam. Az igazi rajongóim, a belieberek, tudják ezt és mellettem állnak, bármi történjék. Ezért is imádom őket annyira. – határozott mosolya engem is mosolygásra késztetett, szavaiban hallani lehetett a komolyságot.

 

 

- Alex. – állt fel egy középkorú, vörös hajú nő. – Ha jól tudom, ma kezdődik meg a turnéd Justinnal. Hogy érzed magad? – kérdezte mosolyogva és érdeklődően nézett rám.
- Igen, a ma esti koncerttel kezdjük el a fél éves turnénkat itt Lisszabonban. Én személy szerint imádom Európát. Nagy kihívás lesz a turné, de remélem megbirkózóm vele. – nevettem és egyik könyökömmel az asztalra támaszkodtam.
- De egy bimbózó párkapcsolat mellett biztosan egyszerű. – emelkedett fel lassan a hátsó sorból, egy barna, fején feszes kontyba fogott hajú nő, orrán szemüveg, száján gúnyos mosoly húzódott. Az előző riporter teljes ellentéte és már a kiállásából is unszimpatikus.
- Most épp nincs párkapcsolatom, egyedülálló vagyok. – hajoltam nyugodtan a mikrofonhoz és egy apró műmosolyt küldtem felé.
- Akkor a kapcsolatodat Justinnal minek nevezed? – kérdezte felvont szemöldökkel és egy pillanatra az említett személyre nézett.
- Szimpla barátság, semmi más. – kicsit feszülten éreztem magam, az asztal alatt összedörzsöltem tenyereimet, irritált ez a nő. Már épp egy új kérdésre nyitotta a száját, de közbe vágtam. – A magánéletem különbenis csak rám és a családomra tartozik. De, mint már mondtam, szingli vagyok. – halványan elmosolyodtam, és amikor megláttam arcán a tehetetlenség egy apró szikráját, győztesen vigyorogva dőltem hátra.
- Ezen változtathatunk! – vigyorgott mellettem Harry és átdobta jobb kezét vállamon. Egy elég érdekes fintort vághattam és azonnal leráztam magamról kezét.
- Kösz, de nem. – kacsintottam rá és belekortyoltam az asztalra készített ásványvízbe.

 

Szerencsére a riporterek nem feszegették tovább a témát és Bruno új klipjéről érdeklődtek. Rettenetesen zavart Harry, folyamatosan engem nézett és amikor rápillantottam kajánul elvigyorodott. Óvatosan elfordultam a másik irányba és szememmel Justint kerestem. Tekintetünk azonnal találkozott és egy ideig el sem engedték egymást, majd enyhén megrázta a fejét és gyilkos szemekkel Harryre nézett. Összébbhúztam magam, hátrább gurultam a székkel és észrevétlenül előkotortam zsebemből a telefonomat.

’Harry nyomul, Justin ideges. SEGÍTS!’

Pillanatok alatt pötyögtem be az üzenetet és küldtem el az sms-t. Egy halk csipogás ütötte meg a fülemet és már csak azt vettem észre, hogy Usher zavartan kutakodik a telefonja után. Miután elolvasta értetlenül nézett rám, mire fejemmel Justinra böktem. Megvonta a vállát és már írta is a választ.

’Justin miért lenne ideges? Én semmi változást nem látok rajta.’

Fújtattam egyet és az asztal alatt próbáltam valami értelmes magyarázatot írni.
- Mit csinálsz Gyönyörű? – suttogta Harry és már annyira közelhajolt, hogy már a leheletét éreztem fülemen. Kirázott a hideg, de most korántsem olyan kellemesen, mint ahogy Justinnál szokott.

Hangos recsegést hallottam a jobb oldalamról, mire Justinra kaptam tekintetemet. Szemei villámokat szórtak, kezében az összeroppantott műanyagpohár, ami még mindig ökölbe volt szorítva. Mindenki értetlenül meredt rá, Scooter motyogott neki valamit, mire észbe kapva elengedte a poharat és az ölébe dobta kezeit.

Az asztalra könyököltem és előrehajolva jelentőségteljesen Usherre pillantottam. Erőltetetten elvigyorodott és félve megrántotta a vállát. Segítségkérőn néztem rá, mire egy magabiztos mosollyal az arcán bólintott.
- Mindenkitől elnézést kell kérnem, de sietnem kell egy interjúra. – állt fel az asztaltól és a riporterekre nézett. – És ha jól tudom, Alexnek és Justinnak is sietnie kell a hangpróbára. Szóval, szerintem be is fejezhetnénk. – mosolygott, mire mindenki egy bólintással válaszolt.

 

Megkönnyebbülten felsóhajtottam, feltápászkodtam és a táskámat a vállamra akasztva próbáltam minél előbb Justinhoz jutni, ám egy kar, vagyis inkább egy személy megakadályozott ebben.
- Harry mit csinálsz? – kérdeztem értetlenül, mivel egy üres folyosóra rángatott. Nem szólt semmit csak a falhoz nyomott és egyre közelebb hajolt. Nagy szemekkel néztem rá és menekülő út után keresgéltem, de karjait erősen tartotta derekam mellett, így elzárva minden kijutási útvonalat. – Harry ne. – suttogtam erőtlenül, amikor már csak pár centik választották el ajkainkat.
- Hidd el nem lesz rossz. – motyogta és nyakamba fújta leheletét.
- Nem akarlak bántani, kérlek engedj el. – nyöszörögtem és próbáltam minél távolabb húzódni tőle.
- Miért bántanál? Élvezni fogod. – kajánul elvigyorodott, kezét csípőmre simította.
- Bocsáss meg. – suttogtam, amikor már ajkaimra akart tapadni, összeszorítottam a szemeimet és egy erőteljes lendítéssel, jobb térdemmel a legfájóbb pontjához rúgtam. Kezei azonnal eltűntek mellőlem, helyette ágyékához szorította őket. Szája elnyílt, szemei értetlenséget tükröztek. Térdre esett és fejét a földre hajtva fájdalmas nyögéseket hallatott. Elléptem előle és pár lépéssel arrébb álltam.

- Sajnálom, sajnálom én tényleg nem akartam, de nem tudtad megérteni, hogy nem akarom és.. – mentegetőztem és tehetetlenül hajamba túrtam. – De várj, miért én kérjek bocsánatot? Te nyomultál rám, pedig még csak alig egy órája ismerlek. – váltottam át támadó ’pózícióba’ és értetlenül széttártam karjaimat. Jó, igaz, tény, hogy Justin is már az első találkozásunkkor le akart kapni, de az végül mégsem történt meg. – Szóval nem, nem sajnálom, ne hajts rám többet. Öhm.. szia! – tekintetem ide-oda kapkodtam, hol a földön fetrengő Harryre, hol pedig a kihalt folyosóra, majd fogtam magam és visszaszaladtam a többiekhez.

Justin aggodalmasan és egyben idegesen keresett tekintetével, majd amikor végre rám talált, megkönnyebbülten felsóhajtott. Odaszaladtam hozzá és alkarjánál fogva a kijárat felé kezdtem vonszolni.
- Mit csinálsz? Hol voltál? – kérdezte kétségbeesetten és karjaimat megragadva szembe fordított magával.
- Harryvel voltam. – motyogtam, szemében csalódottság tükröződött. – Meg akart csókolni. – suttogtam a lehető leghalkabban. Éreztem, ahogy szívverése felgyorsul, pulzusa az egekben lehetett, kihúzta magát kezeim közül és elindult a folyosó felé.  – Ne, ne, ne, ne Justin. Elintéztem, nyugi. – szaladtam elé és kezeimet mellkasára szorítottam.
- Mit csináltál? – kérdezte értetlenül, de tekintetével még mindig mérgesen keresgélt a hátam mögött.
- Figyelj, most épp a földön fekszik és a golyóit szorongatja, szóval húzzunk el innen, oké? – hadartam el és sürgetően néztem rá. Először összerakta magában az előbbi mondatomat, majd komoly arckifejezése egy vigyorra váltott át.
- Ez az én csajom. – nevetve átkarolta vállamat és végre a kijárat felé kezdett húzni.

 

 

nem megölni.:$$

Egy újabb díj.*-*♥

2012. márc. 18. 15:58 - írta kishercegno

wáááááááááááááááááááááá megint díjat kaptam.*-* yeeaahh.:$$$

 

*szipog* Szeretném megköszönni a szüleimnek, a családomnak, a barátaimnak, Justinnak.. nélkülük nem ment volna! *szipog + könnyet töröl* Meg sem érdemlem. *bőg* Nem is tudom, mit mondjak még.. Szeretlek New York! *röhögőgörcsöt kap és meghal*

 

oké ez kicsit erős volt..xddddd szóval..

 

Szabályok:

1.Tedd ki a képet!

 

 

2.Köszönd meg annak,akitől kaptad!

*dobpergés* imádlak luckyjazz *-*♥ KÖSZÖNÖM.♥

 

3.Írj 6 dolgot magadról! (rövidleszek:$)

• A zene az életem.*-*
• Belieber forever!♥
• Imádom Párizst.(:
• Az álmom, hogy eljussak New York-ba.:D
• Ami még életben tart: a gumicukor és az energiaital.:$ és persze a blog.*-*
• NEM VAGYOK DIRECTIONER!

48. rész Európa.

2012. márc. 1. 19:26 - írta kishercegno

Helló csajok.*-* Gyors leszek.:$

Bocsii a kimaradásért, de asszem kárpótollak titeket.(: Pár hét alatt átléptük a 5000es nézettséget és már közelítünk a 6000 felé.*-* KÖSZÖNÖM!

A kommenteket ismét megköszönném..(: 8 komi ide is és jön a kövi.;)

Mint gondolom tudjátok, március elseje van... vagyis Biebs ma 18 éves.*-* Még ma is emlékszem, ahogy már szét untam, hogy a One Time az első minden nap az Interaktívban..xddd aztán.. jött ennek a csuklyás kissrácnak egy új klipje..

Baby...

és én azonnal megszállott lettem...:$$$ Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ezalatt a pár év alatt sohasem ingott meg az imádatom felé..:$ Ő még mindig az az aranyos srác, csak a külső változott.:DD

A twitter vele van tele, már most VILÁGREKORDOT DÖNTÖTT, rengeteg beliebert RT-zett és az Ellen show-ban bejelentette, hogy március 26-án a SZÜLINAPOMON(úristeen de boldog vagyok.*-*) jelenik meg az első kislemeze a Believe-ről a #Boyfriend !

Tudom .. már megint túl sokat beszélek róla és hogy Timy már rég a részt olvassa..xddddd de nézzétek el nekem.. Szeretem..

Adri talált egy videót.. ezt kérlek nézzétek meg ha... IGAZI BELIEBEREK VAGYTOK.. és most bevallom minden egyes alkalommal, amikor megnézem.. kicsordul pár könnyem...

 

 

Ui.: Timy mégsem ez lesz a kedvenc részed..xdd elszámoltam magam.:$$ de azt már előre érzem, hogy a végét megfogom bánni... az biztos..xddd

 

 

#stillKidrauhl

 

- Gyere már! – kiabáltam nevetve és egy 360°-os fordulatot tettem a tengerben. – Azt ígérted bejössz! – enyhén vizes szempilláimat rebegtettem rá és közelebb sétáltam hozzá. Óvatosan körbenézett, majd hirtelen futni kezdett felém, jobb karjával átölelte derekamat és pörögni kezdett velem a vízben. Felsikítottam és nyakába kapaszkodva próbáltam minél közelebb bújni hozzá. A hullámok csupán a térdünkig csaptak fel, így nem áztunk el teljesen.

Letett végre és derekamat ölelve homlokát enyémnek döntötte. Karjaimat nyakába dobtam, kezeimet tarkóján kulcsoltam össze, lehunytam szemeimet és halk szuszogását kezdtem hallgatni.
- Szépségem! – suttogta rekedtes hangon. Kinyitottam szemeimet és felnéztem rá. – Imádlak! – elmosolyodtam és közel hajolva egy puszit nyomtam ajkaira.
- Remélem jól érezted magad nálunk. Mostantól már családtagnak számítasz, remélem tudod. – kacsintottam és vidáman felnevettem.
- Én elfogadom, ha te is megbékélsz azzal, hogy ezentúl a dilis Bieber családdal fognak emlegetni. – vigyorgott. – Alexandra Bieber. Nem is hangzik rosszul. – kajánul elmosolyodott és szorosabban fogott rá derekamra.
- Vállalom ezt a hatalmas kockázatot. – kuncogtam, pólójába markoltam és lehúzva magamhoz megcsókoltam.
- Tudod mi a fura? – kérdezte miután elváltunk egymástól. Kérdőn néztem rá, így folytatta. – Számtalanszor voltam már Miamiban, de a tengerpartra még sosem jutottam el.
- Komolyan? – kérdeztem meglepetten, mire egy aprót bólintott. – Na és hogy tetszik? – mosolyogtam és körbenéztem az egész parton. A közelben senkit sem láttam, mivel a legeldugottabb részre jöttünk. Az aranysárga homok, a hullámzó tenger mind-mind csodaszép volt.
- Gyönyörű. – suttogta szemeimbe nézve, elmosolyodott, egy hosszú puszit nyomott ajkaimra, majd elhajolt, magához húzott és állát fejemen támasztotta meg.
- Menjünk! – sóhajtottam és lehunytam szemeimet.

***

- Lécci dobd ide azt a rózsaszín felsőt! – mutattam, már a szobámban, az íróasztalom előtt álló székre. Szó nélkül nyúlt érte, ám mikor felemelte más is a kezébe akadt.
- Hoppá! – meredt nagy szemekkel a lila melltartómra. Megforgattam szemeimet és ki akartam kapni a kezéből, de mielőtt sikerülhetett volna, elrántotta előlem. – Ebben még sosem láttalak! – ajkába harapott és bociszemekkel nézett rám.
- Jobb is! – nevettem fel és kikaptam a kezéből a csipkés fehérneműt, ám hirtelen derekamnál fogva visszarántott, így mindketten az ágyon kötöttünk ki.
- Na figyelj! – csípőmnél fogva maga alá forgatott és ajkaimba beszélt. - Gyorsan letudjuk ezt a pakolászósdit, te felveszed ezt, – itt felemelte a jobb kezét, amiben fogalmam sincs hogyan, de ismételten a melltartóm volt. – én pedig… - suttogta, majd ajkait ajkaimra nyomta. Először csak felsőajkamat csókolgatta, majd lassan áttért alsóajkamra is. Halkan felnyögtem alatta, kezeimmel hajába túrtam. Elmosolyodott, majd nyelvét átfúrta fogaim közt, így elmélyítve játékunkat.
- Te pedig befejezed az álmodozást és leszállsz rólam! – vigyorogva váltam el ajkaitól és vállába markoltam. Legörbítette ajkait és megrázta a fejét.
- Nem tetszik ez a befejezés! – kajánul elvigyorodott, lábaival elengedte magát és egész testsúlyát rám engedte. Felnyögtem, ahogy megéreztem Őt odalent. – Ugyan már! Te is élveznéd! – morogta fülembe és aprót beleharapott. Nevetve lelöktem magamról, kikaptam a kezéből a melltartómat, beledobtam a bőröndömbe, rácsuktam a tetejét és végre valahára 2 óra után befejezettnek nyilváníthattam a pakolást.

***

- Kopp-kopp! – dugtam be a fejem bátyám ajtaján.
- Szia Tündérke! – mosolygott rám a laptopja mögül. Odasétáltam hozzá és az ágyára ültem. Lecsukta a gépet, közelebb mászott és átölelt. – Mikor mentek?
- 7-kor indul a gép. – sóhajtottam és ölébe kuporodtam.
- Hiányozni fogsz hugi! – karjait derekamra kulcsolta, arcát nyakamba fúrta.
- Te is nekem! – szorosan hozzábújtam és mélyet szippantottam illatából.
- Nagyon vigyázz magadra, rendben? Ellenőrizni foglak. – rám kacsintott és játékosan orromra koppintott.
- Rendben, bízz bennem! – mosolyogtam és egy puszit nyomtam arcára.
- Gyerekek, gyertek, indulunk! – hallottam meg apa hangját a földszintről, mire ijedten néztünk össze Peterrel. A lehető leggyorsabban száguldottam le a lépcsőn, már amennyire mezítláb a csúszós padló engedte.
- Hova megyünk ilyen korán? Még van 5 óránk az indulásig. – kérdeztem kétségbeesetten apától, aki Sam segítségével hordta ki a bőröndöket a kocsiba.
- Előbbre hozattam a gépet, mivel holnap kora délután sajtótájékoztató, így lesz egy kis időnk kipakolni és felkészülni. – válaszolt a hátam mögül Nate, aki Justinnal az oldalán az emeletre indult. Ahogy Jus mellém ért kezét derekamra simította és némán ott hagyott.
- Lehozom a bőröndjeidet! – suttogta Peter és a fiúk után indult. Lemondóan felsóhajtottam.

Még nem akarok elmenni!

Ha elmegyek, újra itt kell hagynom anyáékat, pedig még nem sokat beszéltem velük. A kapcsolatom anyával egész életemben felhőtlen volt. Nagyon ritkán vitáztunk és mindent megosztottunk egymással. Ha az oviban valaki elvette a színesceruzáimat, anya az ölébe húzott és azt mondta, semmi baj, ha az iskolában kiközösítettek, anya az ölébe húzott és azt mondta, semmi baj, ha a média kikészített, anya az ölébe húzott és azt mondta, semmi baj. Mindig mellettem állt és a lehető legjobbat próbálta nyújtani nekem. A munkája soha sem volt fontosabb a családjánál. Ha szerelmi bánatom volt, otthon maradt velem és megvigasztalt. Ezek a dolgok a mai napig megmaradtak, de már nem teljesen ugyan az. Ha szomorú vagyok, már nem tud az ölébe húzni, mert talán egy óceán áll közénk. Ha megbántanak, már nem tud megvédeni, mert talán egy kontinens választ el tőle. A világ legjobb anyukáját kaptam, én mégis elbúcsúzom tőle.

Idegesen ráztam meg a fejemet, közben csuklómmal letöröltem arcomról könnyeimet. Körbenéztem, de senkit sem láttam.
- Anya! – kiáltottam fel kétségbeesetten és a konyhába futottam, de ott sem találtam.
- Itt vagyok kicsim! – hallottam nyugodt hangját a kert felől. Eszeveszett sebességgel kezdtem rohanni, erősen kivágtam az üvegajtót és kiléptem az udvarra. Ott volt Ő. Halkan dudorászott és a rózsabokor gyönyörű virágait kémlelte. Elmosolyodtam, odaszaladtam hozzá és a karjaiba vetettem magam. Kissé meglepődött, de pár pillanat múlva boldogan fonta körém karjait és húzott még közelebb magához.
- Szeretlek anya! – motyogtam és nyakába fúrtam arcomat.
- Én is szeretlek kislányom! – megsimogatta a hátamat és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Nem akarlak megint itt hagyni. – halkan szipogtam vállán, lehunytam szemeimet és végig gondoltam mi-mindent is hagyok én itt ismét.

***

Kérjük utasainkat, foglalják el helyüket és kapcsolják be biztonságiöveiket! Hamarosan megkezdjük a felszállást.

Felsóhajtottam, hátravágtam magam az ülésben - ami inkább egy kényelmes fotelnek mondható, - és kibámultam az ablakon. Még láttam pár embert a gép körül futkozni, de aztán ők is eltűntek, majd éreztem, ahogy a pilóta beindítja a motorokat. Lehunytam szemeimet, majd nem sokkal később éreztem, hogy valaki lehuppan mellém és a kezemre simítja az övét.
- Baj van, kicsim? – kérdezte halkan és közelebb húzódott hozzám.
- Nem, nincs semmi, csak.. nehéz. – motyogtam és lesütöttem szemeimet. Felsóhajtott, és mivel már kellő magasságba értünk, kikapcsolta az övemet és az ölébe húzott.
- Tudom, hogy az. – egy puszit nyomott fejemre és megtámasztotta rajta állát.
- Ilyenkor azt kívánom, bár ne lettem volna énekes. – összepréseltem ajkaimat és pólójába markoltam.
- Ismerős. – suttogta és keserűen felnevetett.

Pár óra múlva fáradtan ébredtem, még mindig Justin ölében. Lassan kinyitottam a szemeimet, de azonnal vissza is csuktam, miután megéreztem andalító illatát. Mélyet szippantottam belőle, majd lassan nyakába fújtam levegőmet, amitől megborzongott. Szóval ő is ébren van.

- Jó reggelt édesem! – suttogta és egy puszit nyomott homlokomra.
- Neked is! – kinyújtóztam, így végre rájöttem, hogy amíg én álomvilágban jártam, addig az egész repülő sötétségbe burkolózott és az égbolt tiszta, világos színét, egy sötét, majdhogynem fekete árnyalat vette át. – Éjjel van? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel és teljes éberséggel.
- Pontosan hajnali 2 óra 1 perc. – mondta vigyorogva, miután az órájára pillantott.
- Akkor még van 6 óránk a leszállásig! – motyogtam elszörnyedve és lemondóan felsóhajtottam.
- Hmm szóval 6 óra. – gondolkodott hangosan Biebs, majd egy hirtelen mozdulattal visszadobott az ülésembe és ajkaival azonnal enyéimre tapadt. A meglepettségtől először azt sem tudtam hol vagyok vagy épp mit csinálok, de amikor nyelve követelőzően szétnyitotta ajkaimat, azonnal lehunytam szemeimet és amilyen szenvedélyesen csak tudtam, visszacsókoltam. Lábaimmal tehetetlenül terpeszkedtem, mivel Ő közöttük térdelt, én pedig egyre csak lejjebb csúsztam az ülésben. Kezei topom alatt jártak és egyre feljebb kezdte simogatni felhevült bőrömet.
- Justin, mit csinálsz? Egy repülőn vagyunk éppen és Pattie pár méterre van tőlünk. – toltam el magamtól, ami igazán nem tetszett neki, mivel miközben beszéltem folyton ajkaim után kapott, de mindig elhúztam a fejemet.
- Anyáék nincsenek itt. – forgatta meg a szemeit. – Átmentek valami nappaliba, mivel, hogy ott vannak ágyak, vagy mi. De ha téged ennyire zavar, hogy itt vagyunk, akkor… - kajánul elvigyorodott, hátam alá nyúlt és felsőtestemet övének szorítva felemelt. Kisebb sikoly hagyta el ajkaimat, ami halk nevetésbe váltott át. – Ssh felébreszted a többieket. – kuncogott és benyitott egy szobába.(?)

- Na cica, ez csak a miénk. – motyogta ajkaimba, miután az ajtónak nyomott és kulcsra zárta azt. Ajkai lassan nyakamra vándoroltak és apró, édesebbnél édesebb csókokat lehelt rá.
- Mi ütött beléd? – sóhajtottam, kezét megéreztem belsőcombomon, testem minden porcikája megfeszült, amit ő vigyorogva fogadott és beleharapott a nyakamba.
- Tudod.. – hajolt el egy pillanatra, majd egy puszit adott fogai helyére. – az emberek többsége három dolgot tesz éjszaka. A nép egy kis része épp egy buliban van és holt részegre issza magát, ők állnak a harmadik helyen. A megmaradt emberek nagy része álomvilágba menekül, ők a második helyet foglalják el. – ismét ölébe kapott, az ágyhoz cipelt, hátradöntött és azonnal fölém mászott. – De a legtöbben most.. – lehelete csiklandozta bőrömet, majd már csak azt vettem észre, hogy fogaival melltartópántomra harap, fejét egy szintbe emeli az enyémmel, majd egy huncut vigyor kíséretében kiengedi fogai közül, ami egy csattanó hanggal kísérelve újra bőrömhöz tapadt. Kéjesen felsóhajtottam, hajába túrtam és ajkaira tapadtam. Először felsőajkamat hintette be édes csókjaival, majd ezt folytatta alsóajkamon is, még utoljára körbefutatta nyelvét ajkaimon és felfedezőkörútra indult ajkaimban. Szinte már az első pillanatban rátalált hőn vágyakozó nyelvemre és egy lassú, mégis szenvedélyes keringőre invitálta. Kezeivel még mindig fejem mellett támaszkodott, de mikor már halálosnak tartottam a köztünk lévő pár centis távolságot is, hirtelen kirúgtam lábait, így teste minden porcikája enyémhez simult. Szenvedőn ajkaimba nyögött és kezeit azonnal derekamra simította. Először csak a feltűrt topom alatt simogatta libabőrös hasamat, majd egy hirtelen mozdulattal ülőhelyzetbe tornászta magunkat és lekapta rólam a nem tetsző ruhadarabomat. Testével azonnal visszadőlt rám, befészkelte magát combjaim közé és apró csókokat lehelt először csak államra, nyakamra, majd egyre lejjebb haladva melleim közé, köldökömre, alhasamnál pedig lelassulva, nyelvét végighúzta nadrágom szegélye felett. Fejemet a párnába fúrva, mellkasom akaratom ellenére emelkedett meg és szökött ki ajkaim között egy túlságosan is jóleső sóhaj. Zihálva vettem a levegőt, nehezen jutott el tüdőmig a hőn áhított oxigén. Mellkasom szaporán emelkedett, elöntött a forróság. Justin még mindig alhasamat hintette be apró puszikkal, míg kezeivel finoman simogatta combjaimat. Remegő kezekkel felsőjéhez nyúltam és felfelé kezdtem húzni. Halkan felhorkanva elszakította ajkait alhasamtól, így könnyedén ki tudtam bújtatni a finom anyagból, ami a szoba egyik sötét sarkában landolt. Elmosolyodtam, kezeimmel hajába túrtam és felhúztam arcát enyémhez.

- Jó volt nekem ott lent is. – motyogta ajkaimba, halkan felkuncogtam, majd átvéve az irányítást fordítottam helyzetünkön, így kezdve neki kényeztetésének. Szemei felcsillantak, kezei visszavándoroltak derekamra és már próbált volna lehúzni magához, de egy óvatlan pillanatában csípőmmel körkörös mozdulatot tettem.
- Aleex. – suttogta egy erős nyögéssel egybekötve, a párnába szorította fejét és a lepedőbe markolt. Lélegzete felgyorsult, kezeimet mellkasára simítottam, így dőltem egyre előrébb. Szíve vadul vert, mintha most azonnal akarna felrobbanni és kitörni onnan bentről. Kezeimet nyakába simítottam, egy édes csókot leheltem ajkaira. Szemeit lehunyta és már ki sem nyitva azokat készült fel a biztos halálra. Arcát puszilgatva haladtam minél lassabban gyenge pontja felé. Apró sóhajai jelezték, hogy élvezi a dolgot, teste minden pici érintésemnél megfeszült egy pillanatra. Mikor elértem a célul kitűzött pontot megnyaltam fülcimpáját és aprót beleharapva öleltem át arcát, minél közelebb kerülve hozzá.

- Justin – suttogtam kéjesen a fülébe, mély levegőt vett, amit akadozva fújt a nyakamba. – nyisd ki a szemed! – nem mozdult, csak pár másodperccel később éreztem, ahogy megrázza a fejét. – Nyisd ki.. – nevettem fel halkan és még jobban hozzábújtam. – különben.. – bal kezemet levezettem nyakáról, körmeimet végighúztam kockáin és alhasához közelítettem. Szemei hirtelen kipattantak, elkapta kezemet, fordított helyzetünkön és derekamra ült. Kaján vigyora még így teljes sötétségben is tökéletesen kivehető volt, kezeit derekamra simította. Testével teljesen nekem simult, ajkait újra ajkaimra nyomta. Nadrágomnál matatott valamit, majd már csak azt vettem észre, hogy csak a fekete fehérneműmben fekszem alatta. Ujjaimat én is nadrágjába akasztottam, ami lazaságának köszönhetően, egy gyenge húzás után már a bokájánál járt. Felkuncogtam, vigyorogva hajába túrtam és még közelebb húztam magamhoz. Felnyögött, lábaimat derekára kulcsolta és csípőjét enyémnek nyomta.

- Justin. – nyögtem halkan ajkaiba. – Abba kell hagynunk. – morgott valamit, de ajkaimat egy pillanatra sem engedte el. – Kérlek! – visszafojtott lélegzettel vártam, hogy csináljon valamit, mert ha most nem áll le, akkor ennek nem lesz jó vége. Ráharapott alsóajkamra, egy puszit adott rá és csillogó szemekkel elvált tőlem. Halkan felsóhajtottam, mosolyogva hajába túrtam és egy cuppanós puszit nyomtam orrára.

***

- Imádlak Portugália! – motyogtam a repülőből kilépve, hátrahajtottam a fejemet és csukott szemmel élveztem a kitörően fénylő napsütést.
- Indulás! – Scooter vigyorogva lökött rajtam mutatóujjával és a csomagjainkért indult.
- Bocs, hogy élvezem Európát! – megforgattam szemeimet és a napszemüvegemet megigazítva, lassú léptekkel követtem gyors lépteit.
- Tempó kislány, nem akarom, hogy elakadjunk a paparazzik miatt! – Justin mosolyogva karolta át vállamat, így magával húzva engem is.
- Bieber, Green! – kiabált mögöttünk pár méterre Nate. Megállítottam lépteimet és Justin keze felett hátra néztem menedzseremre, aki villámokat szóró szemekkel ért be minket. – Nem Miamiban vagyunk. – megforgatta a szemeit és zsebébe csúsztatta telefonját. Idegesen fújtam egyet, ledobtam magamról Justin kezét és futva, utolérve Scoot, a kijárat felé siettem, magam mögött hagyva a többieket. Sam, aki időközben a tudtom nélkül elém került, utat tört nekünk és próbálta minél távolabb tartani tőlem a fotósokat. Lehajtott fejjel követtem őt és próbáltam nem beleütközni senkibe.

***

- Szóval kik is lesznek? – kérdeztem a kocsiban ülve, miközben már a sajtótájékoztató helyszínére siettünk.
- Te leszel az egyedüli lány. – vigyorgott Nate és tettetett együttérzéssel nézett rám. Szúrós szemekkel néztem rá, Justin pedig csak felnevetett és mellkasára húzott.
- De most komolyan. – motyogtam és átöleltem Just. – Kik jönnek még?
- Leszel te, a hős szerelmes Rómeó, Usher bácsi, Chris Brown, Bruno Mars és a One Direction…

 

 

Call me maybe.;) !

47. rész Légy jó kislány!

2012. febr. 8. 16:25 - írta kishercegno

Sziasztook.:))

Gyors leszek.;DD Köszönöm a komikat, nagyon cukik vagytok.*-*  Próbálok sietni, már amennyire a suli engedi.

Egy kis segítséget kérnék!! Aki eltudná nekem magyarázni RÖVIDEN ÉS ÉRTHETŐEN komiban, hogy hogyan kell a blog mögé képet beszúrni, az LÉCCCIIIIII tegye meg!! *-* /énezekhezbénavagyok..-.-"/

Csak úgy mondanám, hogy a következő részig biztosan el fogjuk érni az 5000-es megtekintést.:$$$   Szóval, ha valaki észreveszi, hogy ő az 5000. olvasóm, az lécci írja meg komiiban.*-*

8 komii és jövök.;))

puszii.<3

 

*a részben található hintaágyat, ne úgy képzeljétek el, mint azokat a függőágyakat Hawaii-n..xddd írjátok be google-ba, hogy 'hintaágy' és fel fogja dobni, azokat amikre én gondolok.;))

 

Egyik lábamat felhúztam arcom elé, másikkal pedig a hintaágyon löktem egy aprót. A kert leghátsó felében vagyok, teljesen besötétedett. Csupán a medence halvány fényei világították be arcomat, bár ez édes kevés volt ekkora távolságból. Nem sírtam. Már sírtam eleget a pletykák miatt. Csak az bántott, hogy Ő is megtudta. Ő lett volna az utolsó ember a világon, akinek ezeket elmondtam volna, mert igen, szégyelltem. Tudom, hogy ezek csak kitalált hazugságok, de mégis rosszul esnek.

Egy halvány alak közeledett felém a sötétségben. Felsóhajtottam, államat térdemre támasztottam, kezeimmel átöleltem lábamat és tovább ringatóztam.
- Leülhetek? – kérdezte remegő hangon. Megvontam a vállamat, felsóhajtott és leült mellém. – Tudom, hogy most haragszol rám. Teljesen meg tudlak érteni és.. – kezdte, de közbe vágtam.
- Miről beszélsz? – suttogtam és arcomat felé fordítottam. Értetlenül nézett rám, szemei bánatosan csillogtak. – Azt hiszed, haragszom rád? – ajkaim résnyire elnyíltak, jobb lábammal nem löktem tovább magunkat. Nem szólt semmit, csak megvonta a vállát, csak úgy, mint én, pár perccel ezelőtt. – Justin, én nem haragszom rád! Hogy juthat ilyesmi az eszedbe? – halványan elmosolyodtam.
- Akkor miért mentél el? – kérdezte, ajkába harapott és jobb karját mögöttem a hintaágyra simította.
- Azért mert féltem. Tudod, ezek a dolgok életem egyik legnehezebb korszakából valók és nem szívesen beszélek róla bárkinek is. Önszántamból soha, senkinek nem mondanám el ezeket, te pedig már 2 hét után megtudod az egészet. – elhúztam a számat, közbevágott volna, de nem hagytam neki. – Várj, hadd mondjam végig! Nekem elég zűrös az életem és rengeteg rosszindulatú pletyka kering rólam és attól félek, hogy talán téged is bele fognak keverni néhány sztorijukba, eleged lesz az egészből és szakítasz velem. – nem mertem hangosan beszélni, ahhoz már nem volt erőm. Hangom már így is megcsuklott az utolsó két szónál, de erősen ráharaptam ajkaimra és visszatartottam feltörekvő könnyeimet. Nem bírtam szemeibe nézni, arcomat térdembe fúrtam és akadozva fújtam ki bent tartott levegőmet.
- Tündérkém, de butus vagy! – halkan felnevetett, átkarolt és ölébe húzott. – Ilyenekre ne is gondolj! Sohasem foglak elhagyni! Engem nem érdekelnek az újságok, már hozzájuk szoktam. Engem csak te érdekelsz, értsd meg. – szorosan tartott magánál, egy puszit nyomott hajamra és állát fejemre támasztotta.
- De nálam sokkal jobbat is találhatsz! – motyogtam és összeszorítottam szemeimet.
- Na jó, figyelj! – megfogta derekamat és megfordított ölében, így lábaim, két oldalára kerültek, hátamat pedig térdének dönthettem. – Nekem csak te kellesz! Nálad jobbat sehol sem találhattam volna. Te vagy életem egyetlen értelme! Nem érdekelnek mások, hogy mit gondolnak, mondanak vagy csinálnak. Csak veled foglalkozom. És tudod miért? – kezei körbefogták arcomat, homlokát enyémnek döntötte és mosolyogva kémlelte szemeimet. – Mert szeretlek! – ajkába harapott, így fojtva vissza feltörekvő vigyorát.

Meghatottan néztem rá, közelebb vont magához és megcsókolt. Ajkaink csigalassúsággal mozogtak egymáson, nyelveink néhai találkozásánál kirázott a hideg. Kezeimet összekulcsoltam tarkóján, belemosolyodott csókunkba.
- Én is szeretlek. Bár tudnád mennyire! – mondtam mosolyogva, miután ajkaink elváltak egymástól.
- Hidd el, tudom! – egy hosszú puszit nyomott ajkaimra, karjait derekamra szorította és átölelt.

***

- Alex, picim kelj fel, elaludtunk! – suttogta fülembe, gondolom reggel.
- Még 5 percet! – morogtam vállába és szorosabban fogtam magamhoz. Felnevetett és gondolom meglökte a hintaágyat, mivel kis mozgást érzékeltem.
- Kint aludtunk és fogalmam sincs hány óra van. – hangjában érezhető volt, hogy vigyorog.

Nagy nehezen felemeltem fejemet és hunyorítva néztem körbe. Már teljesen világos volt, látni lehetett az egész udvart. A madarak csiripeltek és egy kis szellő is fújt. Tovább fordítottam a fejemet és egy gyönyörű gesztenyebarna szempárral találkoztam össze. Kaján mosolya letörölhetetlen volt, szemei élénken csillogtak, haja kócosan állt. Igazítottam rajta párat, közelebb másztam hozzá és ajkaimat ajkaira nyomtam. Nem csókoltam meg, csak egy halvány puszi volt, mosolya mégis nagyobbra nőtt.
- Min mosolyogsz? – én is elvigyorodtam, kezemet derekára simítottam.
- Tegnap megvigasztaltalak, kisebb szerelmi vallomást tettem, majd egymást ölelve aludtunk el a csillagos ég alatt. Jobb, mint a filmekben. – felnevetett és belepuszilt a nyakamba.
- Ahhoz képest, ahogy indult... elég romantikus volt. – ajkamba haraptam, éreztem, ahogy arcom színe pirosra vált.
- Te nem vagy éhes, mert én éhen pusztulok? – kuncogott és orrát kisfiúsan enyémhez dörgölte.
- Olyan aranyos vagy! – mondtam és arcomat nyakába fúrtam. – Gyere, menjünk reggelizni!

Kézenfogva sétáltunk vissza a házhoz, ahonnan halk nevetések hallatszódtak. Elmosolyodtam, elhúztam a ház átlátszó hátsóajtaját és a konyhában találtuk magunkat.
- Megjött a gerlepár! – nevetett Chaz az egyik bárszékről. A mellette ülő Ryan lepacsizott vele és folytatták az evést.
- Gyerekek, ti merre jártatok? Azt hittem a szobátokban vagytok. – hallottam meg anya aggódó hangját, aki a sütő előtt állva szorgoskodott valamiben.
- Tegnap este kint voltunk az udvaron… és hát elaludtunk a hintaágyban. – vakarta meg a tarkóját Jus és zavartan felnevetett.
- Rendben. – mosolygott anyu és tovább folytatta a reggeli elkészítését. Justin meglepetten és egyben értetlenül meredt maga elé, felkuncogtam, megfogtam a kezét és az emelet felé kezdtem húzni.
- Mindjárt jövünk! – kiáltottam még le a lépcsőről és felszaladtam a szobámba. – Elmegyek tusolni, oké? – leültettem az ágyamra, arcához hajoltam, homlokomat övének döntöttem és hajába túrtam. - Addig légy jó fiú és ne csinálj semmi rosszat! – elvigyorodott, majd heves bólogatásba kezdett, nyomtam egy puszit ajkaira és beugrándoztam a fürdőbe.

Ledobáltam magamról a ruháimat, feltűztem gubancos hajamat és beálltam a tusolóba. Megengedtem a forró vizet, testem pillanatok alatt hevült fel. Megmosakodtam a kedvenc tusfürdőmmel, gyorsan leöblítettem magam és egy törölközőt magam köré csavarva léptem ki a zuhanykabinból.
- Bejöhetek? – kérdezte egy kisfiús hang, de még mielőtt válaszolhattam volna, már nyílt is az ajtó.
- És ha azt mondanám nem? – kérdeztem felvont szemöldökkel és betűrtem a törölközöm egyik sarkát, így meghiúsítva a velem szemben álló fiú álmait.
- Akkor is bejöttem volna. – kajánul elvigyorodott és közelebb lépett hozzám.
- Nagyon szenvtelen vagy, remélem tudod. – bólintottam inkább magamnak, mint neki.
- Ahh ilyenek a szupersztárok. – legyintett és egy öntelt vigyor kíséretében az ablak felé lesett.
- Szóval én is az vagyok? – kérdeztem és számonkérően néztem rá. Nem válaszolt azonnal, így következtettem arra, hogy végre gondolkodik egy kicsit.
- Ebből már nem jövök ki jól, igaz? – kérdezte félőn szemeimbe nézve.
- Nem. – mondtam rezzenéstelenül és megingattam fejemet.
- És ha azt mondom, hogy nagyon szexi vagy ebben a kis törölközőben? – kérdezte, pimaszul elmosolyodott, karjait derekam köré fonta és magához rántott.
- Akkor még mindig szenvtelen vagy! – mosolyogtam és kezeimet összekulcsoltam tarkóján.
- Naaa cica, tudom, hogy szeretsz. – vigyorgott és homlokát enyémnek döntötte.
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem. – megforgattam szemeimet, miközben ringatózni kezdtünk.

Közelebb hajolt, már azt hittem megcsókol, amikor hirtelen nyakamhoz hajolt és apró puszikkal kezdte behinteni. Felnevettem, hátulról hajába túrtam, közben kezét észrevétlenül fenekemre csúsztatta és így folytatta kényeztetésemet.    
- Ennél rövidebb törölközőtök nincs? – motyogta vállamba és elmosolyodott.
- Bármikor kiküldhetlek, szóval fogd be! – nevettem és pólójába markoltam.
Fenekemnél összekulcsolta kezeit és derekára dobott, majd a tükör előtt álló pultra ültetett. Lábaimat csípőjére szorítottam, így teljesen hozzám simult, arcát nyakamba rejtette. Körmeimet, pólója alá benyúlva, hátán húzogattam, miközben ajkai még mindig nyakamon voltak.
- Most pedig, légy jó kislány és csukd be a szemed, amíg apuci levetkőzik. – morogta, aprót beleharapott bőrömbe, majd lefejtette derekáról lábaimat és hátrébb lépett. Kezeimet azonnal szemeim elé szorítottam és tenyerembe kuncogtam.
- És ha nem leszek jó kislány? – motyogtam és két ujjamat széthúzva kilestem rá. A felsője már a földön volt és épp az övét csatolta ki. Elmosolyodott, majd elengedte a nadrágját, ami nagy csattanással ért földet. Kilépett belőle és egy boxerben elém sétált.
- Akkor szépen levesszük ezt a törölközőt és bejössz velem te is! – kaján mosolya ismét magába szédített és ahogy kezei combomnál a vékony anyagot markolgatták felforrt a vérem.
- Jó kislány leszek, jó kislány leszek! – kiabáltam és kezeimet teljes erőből szemimhez szorítottam.

Kezei lejjebb vándoroltak, majd már csak annyit éreztem, hogy ajkai combomat perzselik és egy apró puszit lehel rá. Felsóhajtottam és összeszorított ajkakkal vártam, hogy történjen valami. Amikor meghallottam a tusolóból jövő vízcsobogást leengedtem kezeimet és lábaimat előre-hátra himbálva ültem tovább és a zuhanykabinból kiszűrődő dúdolását hallgattam. Ajkamba harapva mértem végig a párából kirajzolódó teste körvonalát. Izmos vádlijai, hosszú combjai, tökéletes feneke, széles, íves háta és az a gyönyörű arca, mind-mind elvarázsolt.

Bámulásomból a csend riasztott fel. Igen a csend, mivel elzárta a vízcsapot. Kezeimet ismét szemem elé szorítottam és mintha mi sem történt volna az elmúlt pár percben, vidáman mosolyogva vártam rá. Hallottam, ahogy elhúzza a zuhanykabin ajtaját és kivesz a szekrényből egy törölközőt. Óvatosan kilestem tenyeremből, ám azonnal vissza is bújtam mögé. Háttal állt nekem, meztelenül. Éreztem, ahogy arcomba szökik a vér, szívem egy gyorsabb tempóra vált át.

Hirtelen valami meleget éreztem derekamon. Egy pillanatra belém szorult a levegő, amit lassan, de tényleg nagyon lassan tudtam csak kiengedni.
- Ugyan Picúr, tudom, hogy lestél. – nevetett és egy forró puszit nyomott ajkaimra.
- Ü-üm! – ráztam meg fejemet, de kezeim még mindig szemem előtt voltak.
- Akkor ezt mondd a szemembe! – suttogta és kezeimet hirtelen hátam mögé szorította, persze nem erősen, én mégsem tudtam szabadulni. Lesütöttem tekintetemet. Nem akartam látni azt az önelégült mosolyát, amikor bevallom, hogy mint mindig, most is igaza van.
- Nem lestem! – motyogtam, ám hangomról lerítt a hazugság. Felnevetett, levett a pultról és engem maga előtt tolva az ajtó felé indult.
- Persze Hercegnőm, te sosem tennél ilyet. Most viszont menj és öltözz fel! – vigyorgott és megpaskolta fenekemet.

Megforgattam szemeimet, visszamentem a szobámba és a gardróbomba futottam. Össze is válogattam a mai szerelésemet, ám eszembe jutott, hogy fehérneműt nem hoztam be. Nagyot sóhajtottam és szemeimet eltakarva léptem be a szobámba.
- Csak elfelejtettem valamit. – mutogattam egyik kezemmel, míg másik még mindig szemem előtt volt.
- Ide nézhetsz! – nevetett, a hang alapján talán az ágyam környékén lehetett. Lassan elhúztam kezemet és megkönnyebbülten tapasztaltam, hogy a törölköző még mindig a derekán van. Nem törődve vele a szekrényemhez botladoztam, kikaptam egy fehérnemű szettet, azt hiszem feketét, bár nem is tudom, nem nagyon figyeltem, mert tekintetemet sehogy sem bírtam elszakítani testéről. Ahogy ott állt a tükör előtt és felállított haját igazgatta felsőtestén tökéletesen rajzolódtak ki kockái. Akaratlanul nyögtem fel, mire rám sem nézve elmosolyodott. Úgy döntöttem nem égetem magam tovább előtte, így visszaszaladtam a gardróbba és végre felöltöztem. Egy egyszerű farmersortot választottam ma, egy szürke felsővel, ami a köldökömig ért. Belebújtam egy virágos szandálba és kikészítettem egy vajszínű táskát és egy napszemüveget, ha mennénk valahova.

 

 

Amikor visszamentem a szobába Jus már az ágyamon ült, felöltözve és a telefonját nyomkodta. Elmosolyodtam és a fürdőbe ugrándoztam. Hajam a tegnapi vasalástól még mindig egyenesen omlott hátamra, így teljesen hátrafésülve egy laza copfba fogtam össze. Megmostam a fogaimat, lealapoztam kicsit az arcomat, kifestettem a szempilláimat és egy kis parfümmel teljesen késznek nyilvánítottam magam.  
- Jössz? – kukkantottam be a szobámba, ahol Justin már kényelmesen elterülve az ágyon várt rám.
- Azt hittem már sosem készülsz el. – mosolygott, elém sétált és egy puszit nyomott homlokomra, miközben telefonját a zsebébe csúsztatta.
- Pedig siettem! – görbítettem le ajkaimat és kezeimet mellkasára simítottam.
- Akkor milyen, ha nem sietsz? – kérdezte és nagy szemekkel bámult tovább.

Megforgattam szemeimet, a mai napon már vagy századjára és a konyhába indultam. Apa, Nate, Ryan és Chaz már a nappaliban tomboltak a tv előtt, mivel ’azévlegizgalmasabbmeccse’ – t adják éppen. Csak kár, hogy hetente hallom ezt a szöveget.
A konyhába érve anya és Pattie gondolom kávét iszogattak és a reggeli híreket beszélték ki, míg Usher szótlanul ült egy bárszéken és az ujjaival játszadozott. Annyira megsajnáltam szegényt. Azért szomorú, mert azt hiszi ártott nekem, pedig ő csak Justinért aggódott. Halkan mögé osontam és hátulról szorosan átöleltem. Ijedtében megugrott picit, de amikor észrevette ki is ölelgeti, megkönnyebbült.

- Nem haragszom rád, te idióta! – morogtam fülébe és nyakához bújtam.
- Biztos? – motyogta és elhúzta a száját.
- Biztooos! – kiabáltam és hangosan felnevettem.
- Alex hagyd abba a vihogást, a meccs közepén járunk! – hallottam meg Nate hangját a nappaliból, mire megforgattam szemeimet. Elengedtem Ushert és Justinhoz sétáltam, aki idő közben az asztalhoz ült. Kihúztam a mellette lévő széket, ám ő hirtelen elkapta derekamat és féloldalasan az ölébe ültetett.
- Itt jobb helyed lesz! – kuncogott és nyakamba fúrta arcát.
- Tessék gyerekek, a reggeli! – tett le elénk anya egy tányért, amin két melegszendvincs gőzölgött. – Bár nem gondoljátok, hogy 11 órakor kicsit késő van a reggelihez? – kérdezte felvont szemöldökkel. Justinnal egymásra néztünk, majd anya felé fordulva, vigyorogva megráztuk a fejünket. Megforgatta szemeit és nevetve indult vissza Pattiehez.
- Köszi, anya! – kiabáltam utána, mire a nappaliból eszeveszett pisszegés tört fel. – Ahj psszt nektek is! – kiabáltam még hangosabban, mint az előbb, mire halk, ám mégis halható morgások válaszoltak.

Szerelmemre néztem, aki komoly arccal nézett rám. Felnevettem és egy puszit nyomtam arcára.
- Mi van? Veled is kiabáljak? – kiabáltam, mire felvonta szemöldökét.
- Légyszives… - mondta halkan. Hát jó.
- Egyél! – kiáltottam és a reggelinkre böktem.
- Ne… - motyogta, mire összevont szemöldökkel néztem rá.
- De, edd meg! – már nem bírtam ki nevetés nélkül, de még mindig kiabáltam.
- Kiabálj.. – bökte ki és bennem végre összeállt a kép. Légyszives ne kiabálj… hoppá.
- Szeretlek! – ez volt a mai nap leghangosabb mondata. Bocsánatkérőn néztem rá, szorosan megöleltem és megcsókoltam. Az előbbire visszagondolva, nem bírtam ki nevetés nélkül, így csókunkból kisebb röhögőgörcs alakult át. Megforgatta szemeit és mosolyogva magához ölelt.
- Mi is lenne velem nélküled. – sóhajtotta és egy puszit nyomott homlokomra. – Na de egyél már! – kiabálta ő is, elvette a tányérról az egyik szendvicset és a szám elé tartotta, amibe nevetve haraptam bele.

Miután befejeztük a reggelit, ami elég sokáig tartott, mivel közben egymással szórakoztunk, még a konyhában maradtunk.
- Jussy! – motyogtam mellkasára dőlve.
- Hm? – morogta hajamba és derekamat simogató kezeit hasamon kulcsolta össze.
- Tudod, holnap már kezdődik a turné és még be is kell pakolnunk, de.. – kezdtem halkan és pólójába markoltam. – lejössz velem a partra?
- Persze kicsim! – mosolygott és egy puszit nyomott a homlokomra.

 

 

 

BIEBERGASM már napok óta..:$$$ 0:58-1:04...meghaltam...<3

46. rész Ne higgy a pletykáknak!

2012. jan. 31. 16:50 - írta kishercegno

Régen voltam.. tudom, bocsánat..

Ha valakit érdekel a felvételim egész jól sikerült.:DD magyar 37, matek 33 pont.;)) Szerintem hozzám képest nagyon jó..xdddd

Az elmúlt pár hétben eléggé elhanyagoltam a sulit.. elhanyagoltam? Szartam rá..:DD második félévi első jegyek : 2 vagy jobb esetben 3...xdddd Fel kell húznom magam..://

Ja és képzeljétek, egyik nap Győrben voltam és láttam a buszon egy Scooter hasonmást..O.O  xdddd olyan idióta poénokat mondott a haverjának, hogy majdnem bepiltem a röhögéstől..xdddd

A kommenteket nagyon, nagyon köszönöm.*-* de most emelünk a téten.:DD Ez egy elég hosszú rész lett, szóval 8 komi után hozom a következő részt..:$$ Ha nem lesz meg, nincs rész.;)

Puszii.<3

 

 

 

 

Justin szemszöge

Még egyszer ránéztem édesen alvó Szerelmemre és halkan kisurrantam a szobából. Hajamat igazgatva lépkedtem a sötétbarna lépcsőfokokon, míg a konyhába nem értem.

- Jó reggelt szupersztár! – rikkantotta Usher, aki teljes magányában terpeszkedett az egyik bárszéken.
- Neked is! – mondtam rekedtesen és a hűtőhöz igyekeztem. – Többiek? – kérdeztem, miközben valami ehető után keresgéltem, hiába.
- Elmentek bevásárolni, utána meg Joe körbevezeti a többieket a városban. – mosolygott és letette a kezében lévő újságot. – Menjünk el egy Starbucksba!
- Szólok Alexnek. – vigyorogtam és az emeletre indultam.
- Kölyök, várj! Ne ébreszd fel, hagyd aludni! Úgyis beszélni szeretnék veled. – komoly hangneme kissé meglepett, de aprót bólintottam.

Felszaladtam az emeletre, írtam egy cetlit Alexnek, feldobtam magamra egy baseballsapkát és egy napszemüveget, elraktam a pénztárcámat és Usher után mentem, aki már az előszobában toporogva várt engem.

- Mehetünk? – kérdezte türelmetlenül és kinyitotta előttem az ajtót. Felhúztam a fekete Suprámat, beleugrottam kissé lecsúszott nadrágomba és a Rover kulcsát szorongatva léptem ki az ajtón.

 

***

- Szóval miről is kell beszélnünk? – kérdeztem felvont szemöldökkel és belekortyoltam forró kávémba.
- Figyelj öcsi, nagyon örülök annak, hogy összejöttetek és látom rajtad, hogy tényleg boldog vagy. De nem gyors ez egy kicsit? – kezdte, bennem pedig meghűlt a vér.
- Mi a bajod Alexszel? – sziszegtem fogaim között.
- Semmi bajom nincs vele! Tudod, hogy imádom a csajt. És téged is. Épp ezért aggódom. – mondta és kezét szalvétájába törölve hátradőlt székében.
- De nincs okod aggódni. Nem fogom megbántani, nyugi! – mosolyogtam és egy utolsót haraptam fánkomba.
- Nem ezzel van a gond te idióta! – hirtelen hajolt előre és szemeit mélyen enyéimbe fúrta. – Hanem azzal, hogy én nem csak 2 hete ismerem a barátnődet és tudok pár dolgot a múltjából. – morogta idegesen.

Összevont szemöldökkel néztem rá. Mi történhetett a ’múltjában’, ami ennyire kiakasztotta? Egyrészt igaza van Ushernek, lehet, hogy tényleg túl gyors ez egy kicsit, de én szeretem Őt. Beleszerettem, és ezen már nem tudok változtatni, még akkor sem, ha Ő akarná így. Az emberek nem tehetnek semmit a szerelem ellen. Ez az életed része és akkor is bekövetkezik, ha nem akarod. Az érzések belülről fakadnak, a pillangók a gyomrodban nem a te parancsodra kezdenek eszeveszett tempóban repdesni, nem a te akaratod szerint kezdesz remegni egyetlen érintésétől, ez mind onnan bal felől jön. A szívedből. És ezt sehogy sem tudod megakadályozni.

- Akkor mondd el! – szólaltam meg nyugodtan mosolyogva.
- Oké, de nem kinyírni. Ezeket nem én találtam ki, lehet hogy fele sem igaz, de azért jó ha tudsz róluk. – bólintottam, mire belekezdett mondandójába. – Alexet, mint gondolom tudod, Nate fedezte fel, durván két évvel ezelőtt. A karriere hasonlóan indult, mint a tiéd, rádiózások, tv-s szereplések, hogy minél több ember ismerhesse meg a zenéjét. Amikor megjelent az első videoklipje, a média azonnal ráharapott. Kutatni kezdtek a magánéletében és a múltjában. Lex ehhez még nem volt hozzászokva, ezért volt pár kiborulása, aminek a média még jobban örült. Azt gondolták, ez mind azért van, mert Alex titkol valamit. – elhúzta a száját, én pedig kérdőn néztem rá. – Biztos, hogy te hallani akarod ezeket? – kérdezte határozatlanul.
- Ha már elkezdted mondd végig! – válaszoltam ingerülten.
- Jól van, de ismétlem, ezeket nem én találtam ki. – bólintottam, így folytatta. – Néhányan azt rebesgették, hogy drogozott és valami sittes banda tagja volt, mások azt mondták az apja szervkereskedő, de a legdurvább, és sajnos ebben még a mai napig nagyon sokan hisznek, hogy egy sztriptíz bárban dolgozott 12 éves kora óta és a pasijait is csak arra használta, hogy párszor megfektessék, utána pedig lelépett az összes pénzükkel. Alex persze cáfolt minden ilyesfajta pletykát, de mivel a színpadon sem fogta vissza magát teljesen, ezek a pletykák megválaszolatlanok maradtak. – az utolsó szavakat még halkabban ejtette ki, mint a többit, bár már így is elég halkan beszélt. – Ezért féltelek téged öcsi. Szeretem Alexet és a barátomnak tartom, mert ezeknek a pletykáknak a valódiságát én még sohasem tudtam felfedezni, de meg kell értened. Aggódom. – meggyötört arccal nézett rám és gondolom a reakciómra várt.

Magam elé meredve próbáltam felfogni az elmúlt 5 percben hallottakat. Ezek csak pletykák, Alex nem tenne ilyet. Vagy csak én vagyok túl naiv? Csak én nem tudom elképzelni ezeket a szörnyű dolgokat? Csak az én szememben ilyen törékeny kislány, akit a széltől is óvni kell? Ennyire elvakítana a szerelem? Nem, az lehetetlen.

A sajtó kielégíthetetlen. Mondhatnánk úgy is, hogy a mesékben ő lenne a főgonosz, aki mindenkinek csak a rosszat akarja. Aki minden apró kis lehetőséget megragad, csak hogy a földbe döngölhessen. Akinek nem számítanak az érzéseid, csak a saját maga haszna. És igen, ilyenek ők, a riporterek és a lesifotósok. Tudom, hogy ez a munkájuk és ők ezzel keresik a kenyerüket, de ez akkor sem normális.

Viszont minden pletykának van valami alapja. Mi van, ha engem is csak kihasznál? De miért kellene neki a pénzem? Jól kereső ’munkája’ van, csak úgy, mint nekem, egy koncerttel több ezer dollárhoz jut, ami már egymagában sem egy kis összeg, főleg ha ezt minden nap megkapod.

Tehetetlenül sóhajtottam fel és kibámultam az ablakon. Ezeket a pletykákat nem fogom csak úgy elhinni. Arra képtelen vagyok. Inkább rákérdezek Alexnél, ami talán egy elég kínos beszélgetést fog maga után vonni, minthogy csak úgy, meggondolatlanul bebeszéljem magamnak.

- Tudom, hogy ez most elég hirtelen jött és hogy elég nehéz megemészteni, de valamit muszáj megkérdeznem. – hozott vissza Usher hangja a való világba. - Biztosan tudod, hogy Alex szűz még? – kérdése meglepett és első gondolatra biztosan rávágtam volna az igent, ám az előbb hallottak után elbizonytalanodtam. Erről még sohasem beszéltünk, így semmiben sem lehetek biztos. Igaz, Ryan buliján volt egy kis bonyodalom ezzel kapcsolatban, de akkor még nem voltunk együtt, így nem is volt alkalmunk megbeszélni.

- Nem. – válaszoltam erőtlen hangon.
- Akkor tudod, mi a dolgod. – együttérzően elmosolyodott, de ez a mosoly nem tartott sokáig. – Tényleg sajnálom Biebs, nem akartam bekavarni, de tudnod kellett. – érzelemmentesen bólintottam és az asztallapot kezdtem bámulni. – Gyere, menjünk! – felállt az asztaltól, fizetett és a kocsi felé indult. Leszegett fejjel, sapkámat szemem elé húzva kullogtam utána szótlanul és az anyósülésre ültem. Vette az adást, a kocsi másik oldalára sietett és beült a volán mögé.

- Figyelj, nekem van még egy kis elintézni valóm. Kiteszlek otthon, oké? – kérdezte már út közben.
- Ne vigyél haza! – suttogtam. – Csak tegyél ki valahol!
- És mégis hol? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Mondjuk itt! – mutattam az előttünk lévő parkszerűségre. Usher azonnal lefékezett és a padkán megállva felsóhajtott.
- Ne csinálj semmi hülyeséget, lehetőleg ne ismerjen fel senki! – hadarta el és rám nézett. – Otthon találkozunk! – bólintottam, kipattantam a kocsiból, kapucnimat sapkámra húztam és lehajtott fejjel indultam el Miami utcáin. Még hallottam, ahogy az autó fénysebességgel fordul meg a nem túl forgalmas úton és elhajt az ellenkező irányba.

Az idő dél körül járhatott, az emberek nagy része ebédelni indult. Rejtőzködésemnek hála senki sem ismert fel, így nyugodtan vettem az irányt a park felé. Bejáratához érve könnyedén löktem be az öreg fakaput, ami kisebb reccsenésekkel egybekötve mutatta ki fájdalmát. Körbenézvén elég elhagyatott ez a hely. A madarak csicsergésén és a lábammal rugdosott kövek hangján kívül teljesen csend volt. Egy lélek sem volt rajtam kívül, bár nem bántam. Jól esett ez a kis csend. Távol a paparazziktól hemzsegő, zajos világtól.

Még mindig mentorom szavain agyaltam. Nem hagytak nyugodni az egyre csak feltörekvő rosszabbnál rosszabb gondolataim. Újra és újra lejátszottam magamban a lehetséges pletykákat, de egyik sem túl hihető. Én bízom benne és nem érdekel, más mit gondol.

Elmélkedésemet a telefonom hangja szakította félbe. Előkotortam zsebemből a kis készüléket és mosolyogva állapítottam meg, hogy sms-em jött. Amikor megláttam a feladót mosolyom még szélesebb lett és hevesen dobogó szívvel nyitottam meg az üzenetet.

’ Merre vagy? Aggódom érted..:/ Usher az előbb volt itthon kb. 5 percre és azt mondta, sétálni akartál. Mi a baj? :O Teljesen egyedül vagyok, mindenki itt hagyott.:( Siess haza.(: ! Szeretlek.<3 ’

Elvigyorodtam. Ez az üzenet csak még jobban megerősített. Érzi, hogy valami bajom van. És aggódik. Ezt nem lehet megjátszani, ő tényleg szeret.

Jobb kedvre derülve csúsztattam vissza telefonomat zsebembe és hazafelé vettem az irányt. Útközben elég sokan megbámultak, végülis ki az a hülye, aki 38 fokban, csőgatyában és kapucniban mászkál. Mit sem törődve velük fordultam be a házhoz vezető utcába és pár perc gyaloglás után mosolyogva ugráltam fel az ajtó előtti lépcsőfokokon.

Halkan nyitottam be, lerúgtam magamról cipőimet és a konyhába igyekeztem. A rádióból Chris Brown – Look at me now című dala hallatszott. Az utolsó lépéseket óvatosan megtéve, az ajtófélfának dőltem és onnan figyeltem Életemet, aki egy bugyiban és egy lenge topban, nekem háttal állva, a pultra támaszkodva ringatja csípőjét a zene ritmusára és halkan dudorászva bontja fel a narancslevet. Egy pillanatra megállt, kezét a fölötte lévő szekrényhez emelte, kinyitotta és egy pohárért nyúlt volna, de balszerencséjére csak a legfelső polcon talált egyet. Szemeit lehunyva felsóhajtott és lábujjhegyre állva nyújtózkodott, de még így sem érte el.

Vigyorogva mögé sétáltam, bal kezemet hasára simítottam, jobbal pedig egy egyszerű mozdulattal lekaptam a poharat és a kezébe adtam. Érintésemre összerezzent és kissé kibillent egyensúlyából.

- Kicsi vagyok, székre állok.. – duruzsoltam fülébe. Éreztem, ahogy kirázza a hideg és alkarjaimba kapaszkodik.
- Basszátok meg, így se látok! – fejezte be kuncogva mondatomat és fejét hátrahajtotta bal vállamra. Mosolyogva egy puszit nyomtam ajkaira és megforgattam karjaimban. A poharat arrébb lökve és a narancslevet majdnem felborítva felültettem a pultra, beálltam lábai közé és mély levegőket véve nyakába fúrtam arcomat. Éreztem, ahogy ajkai mosolyra húzódnak, hátulról hajamba túr és lábait derekamra szorítja.

- Baj van? – kérdezte halkan és egy puszit nyomott homlokomra.
- Nem, nincs semmi! – mosolygva felnéztem rá és ajkaimat ajkaira nyomtam. Tarkójánál közelebb húzva elnyíltak ajkai és enyémeket simogatva csókolózni kezdtünk. Nyelvem pillanatok alatt tört utat magának és az övét egy lassabb keringőre felkérve kezdett játszadozni ajkaiban. Belemosolyodott csókunkba, jobb kezével benyúlt pólóm alá és körmeit lassan húzta végig gerincemen. Kirázott a hideg, végtagjaim megremegtek, ajkaiba nyögtem. Levegőért kapkodva vált el egy pillanatra, de erre időt sem hagyva kaptam alsó ajka után és húztam még közelebb magamhoz. Nyelvemmel végig simítottam ajkain és homlokomat övének döntve elhúzódtam.

- Biztos nincs baj? – suttogta és gyönyörű szemeivel enyéimet bűvölte. Megráztam a fejemet, elmosolyodott.
- Szeretlek. – motyogtam és szája sarkába nyomtam egy halvány puszit.
- Nagyon nagyon szeretlek! – mosolyodott el, kezeit nyakam köré fonta és átölelt.

Forró csókokat leheltem nyakára és derekát simogattam. Ő hajammal játszadozott és egyenletesen szuszogott fülembe. Jobb tenyeremet csupasz combjára simítottam, amiből a kis rózsaszín bugyi, mit sem takart.
- Nem fázol? – suttogtam hajába és orromat arcához dörgöltem.
- Justin, 40 fok van, jéggé fagytam nem látod? – kuncogott, lábait derekamra szorította. – Rajtad viszont kicsit több ruha van a kelleténél. – suttogta, nyelve minden szónál fülcimpámhoz ért.
- Úgy gondolod? – motyogtam remegő hangon. Kezei szürke pulóverem aljához siklottak és lassan kibujtatott belőle, így csak a fekete izomtrikó maradt rajtam.
- Tudod, anyáék csak este érnek haza, szóval azt csinálunk, amit akarunk. – suttogta kéjesen fülembe, majd ajkai nyakamra vándoroltak és aprót beleharaptak. Akaratlanul nyögtem vállába és csípőmet erősen nekinyomtam. Vette az adást, lábai szorítása derekamon erősödött, karjait nyakam köré fonta és belém kapaszkodott. Ellöktem magunkat a konyhapulttól és az emelet felé indultam.

- Hiányoztál reggel! – zihálta nyakamba, csípőjét kicsit feljebb tolta. A lépcsőfordulóhoz értünk, erősen nekinyomtam a falhoz, kezeim combjait markolgatták.
- Te is nekem! – hadartam el két apró csók között, amiket nyakán hintettem el. Felnyögött alattam, kezeivel hajamba túrt és még közelebb húzott magához. Hirtelen arcomhoz kapott és határozottan felhúzta magához. Ajkaim azonnal ajkaira találtak, feneke alatt összekulcsoltam kezeimet, derekamra ültettem és felbotladoztam vele a szobájába. Az ajtót kulcsra zártam, biztos ami biztos, és beljebb léptem. Gyengéden ledobtam ágyára és azonnal felé másztam. Kezeimmel arca mellett támaszkodtam, nem engedtem rá teljes testsúlyomat.

- Mit csinálunk? – vált el ajkaimtól, de én azonnal utánuk kaptam.
- Játszunk. – morogtam és tovább csókoltam először állát, majd nyakát, egészen kulcscsontjáig.
- Szeretek játszani. – suttogta, mellkasát megemelte és jólesően felsóhajtott. Már így is eléggé be voltam indulva és ez mit sem segített a helyzetemen, de le kellett állnom.

- Nem nézünk meg egy filmet? – suttogtam ajkaiba és kezemet derekára simítottam. Látszólag eléggé meglepte hirtelen hangulatváltozásom, de rendezte arcvonásait és mosolyogva bólintott.
- Csak egy feltétellel. – kíváncsian néztem rá, mire elvigyorodott. Lábait lehámozta derekamról és egy figyelmetlen pillanatomban fordított helyzetünkön, így ő került felülre. – Ha leveszed a nadrágodat. – ajkába harapott, így próbálta elfojtani huncut mosolyát.

***

Alex szemszöge

A film vége felé Justin már félálomban feküdt mellettem egy alsógatyában. Nagyon fura volt ma, fogalmam sincs miért. Tegnap este még semmi baja sem volt, ma reggel pedig, amikor hazaér letámad, aztán meg egy hülye indokkal leállít. Nem értem a pasikat.

Átnyúltam Justinon, kezéből óvatosan kiügyeskedtem a távirányítót és kikapcsoltam a tv-t. Az éjjeliszekrényhez fordultam, megnyomtam a telefonomon egy gombot, így az halványan bevilágítva a szobát, a pontos időt mutatta. 18.49. Mindjárt hét óra, apáék viszont csak éjfél körül érnek haza, szóval hárman maradtunk a lakásban. Justin, én és Usher, aki pár órával ezelőtt toppant be.

- Alex. – motyogta kisfiúsan Jus. Felé fordultam és elmosolyodtam. Lábai hanyagul hevertek a gyűrött takarón, kezei arca mellett, szemeit lehunyta, ajkai résnyire elnyíltak. Egyenletesen szuszogott, de még ébren volt.
- Álmos vagy? – kuncogtam, feje mellett alkaromra támaszkodtam és jobb kezemet arcára simítottam. Halványan simogatni kezdtem és közelebb csúsztam hozzá.
- Te még szűz vagy? – suttogta, kezem pedig akaratlanul állt meg arcán. Kérdése meglepett, nem is kicsit, de nem akartam kimutatni.
- Most ne ilyeneken gondolkodj. Aludj csak! – egy puszit nyomtam homlokára, elhúzódtam és halkan a gardróbomba siettem.

Felkaptam egy farmer rövidnadrágot és halkan becsukva magam után az ajtót a földszintre indultam. Tudom, hogy nem Justin fejéből pattant ki ez a kérdés. És végre azt is megtudtam, hogy miért volt ma olyan furcsa.

- Beszélhetnénk? – köszörültem meg a torkomat a nappaliban és Usherre szegeztem tekintetemet.
- Persze, mondjad Kicsilány! – vigyorgott és megpaskolta maga mellett a kanapét. Mosolyogva mellé ültem és egy mozdulattal kikapcsoltam az egész hifi rendszert, amit eddig elég nagy hangerőn hallgatott.
- Szóval. Mit mondtál Justinnak? – kérdeztem komolyan és a mosoly azonnal eltűnt arcomról.
- Mit csinált? – kérdezte félve.
- Mindenféle bevezetés nélkül megkérdezte, hogy szűz vagyok-e még. – mondtam nyugodtan és felhúzott szemöldökkel bámultam rá.
- Ahjj kölyök. – lehunyta szemeit és kezét arcához szorítva hátradőlt a kanapén.
- Halljam, mit mondtál neki? Mert ilyeneket csak úgy nem szokott kérdezni. – rezzenéstelen arccal néztem szemeibe, amelyekből megbánás tükröződött.
- Alex, nagyon szeretlek, és a barátomnak tartalak, de tudnod kell, hogy elég sok pletykát hallottam rólad. – felsóhajtottam, tudtam mi fog következni.
- Te melyikről hallottál? – kérdeztem hitetlenül, karjaimat összefontam mellem alatt és megvontam vállaimat.
-  Drog, szerv és szex. – motyogta és elhúzta száját.
- Szuper. – suttogtam és a földet kezdtem bámulni. – És te ezeket mind elmondtad neki. – kérdésnek szántam, de inkább kijelentés lett belőle.
- Tudnia kellett, sajnálom, de ő olyan nekem, mintha az öcsém lenne és vigyázok rá. – hangja tele volt érzelmekkel.
- De Usher ezek hazugságok, semmi sem igaz belőlük. A média mindent kiforgat és a gyenge pontodon támad, ezt te is tudhatnád. Az én esetemben ez a pont a családom volt. Rengeteg dolgot találtak ki rólunk és ezeket elég nehéz volt feldolgozni 15 évesen. – hangom kissé idegesen csengett, de nem tudtam türtőztetni magam. Milliószor kerültem már ilyen szituációba és nem tartoznak a legjobb emlékeim közé.
- Tudom, bocsáss meg kérlek, de féltem őt, értsd meg! – lemondóan felsóhajtott és térdeire támaszkodott.
- De Ush ne tőlem féltsd, könyörgöm. Féltsd a médiától, a paparazziktól vagy a pingvinektől bánom is én. De ne tőlem. Én szeretem. – hisztérikus hangomtól én is megijedtem, ám az utolsó két mondatot határozottan nyögtem ki. Felálltam és az udvarhoz indultam. – És ha már ennyire érdekel titeket. Igen, még szűz vagyok. – fordultam vissza és tovább haladtam, ám a lépcső aljánál újra megtorpantam.

Pár lépcsőfokkal feljebb állt, kócos hajjal és elnyílt ajkakkal. Szemeiben féltő aggodalom, bocsánatkérés és némi értetlenség csillogott. Elhúztam számat, majd tekintetemet elszakítva övétől kifutottam az udvarra.

45. rész Elélvez a raptől.:$

2012. jan. 16. 17:16 - írta kishercegno

Sziasztok lányok.:D !

Bocsánat a késésért, de tudjátok a felvételi..:// szombaton 10 órakor mindenki szurkoljon nekem.*-* :$$ Rettenetesen izgulok.:))

Köszönöm a kommenteket az előző részhez.:)) 6 komi és jön a kövi.;DD

puszi.<3

Ui.: tényleg szurkoljatok szombaton, mert már szétbasz az ideg...xdddddd

 

 

- Oké, figyelj. Peter és Britany mellett, ő ott fekete kabátban, apa öccse David, mellette a felesége Mary. A hintában Lindsay és Lionel, a gyerekeik. Törpék még, csak 4 évesek és amint látod, ikrek. Akivel apa beszélget, Rosalie a húga, akik pedig a medencében baromkodnak a fiai, Anthony és Bryan. Tony 17, Bry 15 éves, de mind a ketten teljesen idióták. Ezt idővel be is fogják bizonyítani, ne aggódj. – kacsintottam Justinra, visszafordultam a szobám ablakához és folytattam a kis családom bemutatását. – A napozóágyakon Lacey, Amy és Gabriella. Szegény Lacey Anthonyék 14 éves húga, míg Amy és Gabriella anya nővérének, Bessnek a lányai, aki most fogalmam sincs hol van. Bess 20 éves fia Liam is itt van a barátnőjével, Tiffanyval. Látod, ott ülnek a hintaágyban és épp Aaronnal beszélgetnek, aki Amy pasija. – mutattam rájuk. – Mennyit jegyeztél meg? – pillantottam rá és összeráncoltam homlokomat.
- Aki Amy pasija. – motyogta maga elé meredve.   
- És ezért magyaráztam én 10 percig. – sóhajtottam és megforgattam szemeimet.
- Oké, szóval a hintában az ikrek Lohan és Messi. – mondta teljesen komoly arccal.
- Justin. – ütöttem mellkasára, de én is elnevettem magam. – Lindsay és Lionel. Kérlek szépen ne sztárok nevei alapján emlékezz rájuk.

- Aztán a medencénél Dinozzo különleges ügynök az N.C.I.S.-ből, valamint Bryan a Family guy-ból. Aztán a napozóágyakon Lacey Chabert a szupermodell, színésznő, mellette Amy Winehouse angyala, akinek nem más a pasija, mint a híres Aaron Smith, az izomagyú sportoló. A csajok között még ott bujkál Gabriella is a High School Musical-ből, aki még mindig Troy-ra vár. Ők mindketten Bess Wohl színésznő lányai, akinek a fia Liam Hemsworth lecserélte Miley-t a ’Tök véletlen’ sztárjára Tiffany Thornton-ra. De még mindig én, Justin Bieber, jártam a legjobban, mert csak is az enyém a világ legszebb és legcsodálatosabb lánya Alexandra Green. – az utolsó mondatot suttogva mondta el, felém fordult és ajkait finoman ajkaimra nyomva megcsókolt. Nyelve könnyedén tört utat magának és rutinosan körözött vele fogaim között. Én váltam el előbb, kezeim közé fogtam arcát és mosolyogva néztem rá.

- Túúúl sok filmet nézel. – nyújtottam el az ú-t, orrára koppintottam, majd kezeinket összekulcsolva leindultam az emeletről.
- Valamivel el kellett ütnöm az időt, amíg ez a bombázó rám nem talált. – motyogta halkan, mögöttem lépegetve a lépcsőn, majd a mondat végén kezeit derekamra simította, szorosan magához ölelt, belepuszilt a nyakamba és elengedett.

***

- Na és te hogy állsz a pasikkal? – kérdeztem Laceyt a napozóágyakon feküdve. Justint és Liam-at néztem, akik sorban lökték a medencébe, Chazt, Tonyt, Bryant, majd kisebb szenvedések árán Ryant és Ushert is, majd mind a ketten egy fejest ugrottak, beterítve vízzel a medencében úszkáló fiúkat és egy kicsit minket is.

- Héé, kicsit finomabban. – kiálltottam nekik és mosolyogva beletúrtam a hajamba.
- Nyugi cica, ez csak víz, nem kell parázni. – nevetett Justin, a medence széléhez úszott és lenyomta Petert a víz alá.
- Végre valaki, aki tudja irányítani Alexet. – sóhajtott Tony és úgy tett, mintha egy könnycseppet törölne le szemeiből. Szúrós szemekkel néztem rá és a medence széléhez sétáltam.
- Engem senki sem irányít! – mondtam határozottan és kimért mozdulatokkal leguggoltam. A fiúk huhogni kezdtem, míg Justin elvigyorodott és elém úszott.
- Még én sem? – kérdezte és lebiggyesztette ajkait.
- Te főképp. – vigyorogtam és közelebb hajoltam hozzá.
- Akkor figyelj! – suttogta, majd villámsebességgel kapott térdhajlatomhoz és dobott bele a medencébe.

Levegő után kapkodva jöttem fel a víz alól és szememmel Justint kerestem. Egyetlen szerencséje van annak a gyereknek. Kb. 5 perce vettem át a fürdőruhámat.
Óriási levegőket véve figyeltem az említett személyt, aki addigra már a medence másik végébe menekült. A többi fiú már fuldokolt a nevetéstől a medencében, sőt még talán apáék vihogását is hallani véltem.

- Justin Bieber ezt még visszakapod, azt garantálom. – mondtam fenyegetően és elindultam felé. Arcára kiült az ijedtség és teljesen a medence falának nyomódott, míg a többiek egyre távolodtak tőle, nehogy ők is kapjanak a bosszúmból.
- Én... nem félek! – kezdte félénken, de a mondat végére kihúzta magát és határozottnak próbált tűnni, nem sok sikerrel.
- Ó, tényleg nem? – kérdeztem megszeppenve és megtorpantam egy pillanatra. Nehézkesen, de elfojtottam sunyi vigyoromat és édesen mosolyogva indultam el ismét.
- Igen! – mondta lazán és öntelten elvigyorodott.
- Nem is kellene félned. Én sosem bántanálak! – mosolyogtam és megráztam a fejemet.

Már csak egy lépés választott el tőle. Nagy meglepődésemre ezt a pár centiméteres távolságot ő szüntette meg és karjait derekamra fonva magához húzott. Próbáltam rendezni arcvonásaimat és a szelíd bárányka szerepében maradni, de már nem bírtam sokáig, ezért cselekednem kellett.

- Ugyan már édesem, mégis hogy gondoltad, hogy te bántasz engem? – kérdezte és kezeit fenekemre csúsztattam.
- Nem is tudom, talán a hirtelen jött harag miatt. – sóhajtottam és elhúztam a számat. Bal kezemet mellkasára csúsztattam és egy kicsit elhúzódtam tőle.
- De már jobb, ugye? – kajánul elvigyorodott. Kapva-kaptam az alkalmon jobb kezemet fenekére csúsztattam, mire teste azonnal megfeszült és szíve hevesebben vert fel kezem alatt. Sunyi vigyorom áttörte álcámat, mire tekintete kétségbeesetté vált. Már épp el akart volna húzódni, mikor jobb lábammal kigáncsoltam, kezeimmel rásegítve pedig a víz alá nyomtam.
- Sokkal jobb, köszi! – kiálltottam, hátra csaptam vizes hajamat, egy apró mozdulattal feltoltam magam a medence szélére és egy törölközőért indultam.

A többiek a medence szélén üldögélve röhögtek Justinon, aki ezekben a pillanatokban jött fel a felszínre és köhögve próbált levegőhöz jutni.
- Na adj egy pacsit! – kiáltotta Lacey, felém tartva jobb tenyerét.
- Megérdemelte! – mosolyogtam és belecsaptam.
- Mi szóltunk előre! – mondta Tony Justin felé fordulva és együttérzően legörbítette ajkait. Justin összezavarodva rebegtette enyhén vizes szempilláit és szótlanul a medence széléhez indult.

- Hé Alex, képzeld készültem neked egy kis zenével! – vigyorgott Bryan a hifi torony mellett állva. Hajamat törölgetve, felhúzott szemöldökkel sétáltam felé.
- Mivel tudjuk, hogy imádod a rappet, /na most már elegem van basszátok meg..xdd nem tudom, hogy kell helyesen leírni azt a szaros REPP szót, de nem is érdekel..xdd ha valami rá hasonlító szót láttok az a reppelésre vonatkozna..:DD köszöntem.;D/ keresgéltünk kicsit az interneten. Ezt hallgasd! – vigyorgott és elindított egy számomra ismeretlen zenét. De be kell vallanom tetszett.

- Ezt hol találtad? – kérdeztem miután véget ért a dal.
- Valami magyar oldalon. Fogalmam sincs, hogy keveredtem el oda, de rátaláltam erre. És azonnal rád gondoltam. – rám kacsintott és tovább léptetett a hifin. – A következőtől pedig bepisilsz! – vigyorogva feltekerte a hangerőt, én pedig azonnal felismertem T-Mills vadítóan szexi hangját.
- Nee. – nyögtem ki és csukott szemekkel hallgattam tovább a dalt.

 

 

- Te ennyire odavagy a rapért? – ölelte át hirtelen a derekamat Jus.
- Viccelsz tesó? Simán elélvez egy rap számtól. – nevetett Tony és lepacsizott Bryannal.
- Ez nem igaz! – mondtam durcásan és megforgattam a szemeimet.
- Dehogynem! – mondta Peter halkan, miközben elhaladt mellettünk.
- Peter! – szóltam rá, mire vigyorogva megfordult és maga elé tartva kezeit hátrált az asztal felé.

- Aleeeeex! – hallottam meg egy tündéri hangot a hátam mögül. Kibújtam Justin karjaiból és leguggolva kitártam kezeimet a felém szaladó kislány előtt.
- Pici Lindsay! – nevetve kaptam karjaimba és egy puszit nyomtam puha arcocskájára. – Én még nem is kaptam tőled puszit. – görbítettem le ajkaimat. Csilingelő hangján felnevetett, egy cuppanós puszit nyomott arcomra és szorosan ölelte át nyakamat aprócska kezeivel. – Alex, ő a szerelmed? – kérdezte megszeppenve és Justinra mutatott, aki mosolyogva figyelt minket.
- Igen. – mosolyogva ajkamba haraptam, fél kézzel átöleltem Jus derekát és egy puszit nyomtam ajkaira.
- Nekem is van szerelmem! – nevetett fel Lindsay és tapsolni kezdett.
- Kicsoda? – kérdeztem meglepődve és Justin vállára hajtottam fejemet.
- Harrynek hívják és nagyon aranyos. Az oviban mindig megfogja a kezemet és még a színesceruzáit is odaadja. És képzeld már puszit is kaptam tőle, amikor az óvónénik nem figyeltek. – kuncogott és tenyereit arcára szorította.
- Kis édesem. – nevettem és magamhoz öleltem.
- Lexy énekelsz nekem valamit – kezdte mikor elhajolt tőlem és hajammal kezdett játszadozni. – vele? – mutatott Justinra.
- Mit énekeljünk neked? – mosolyogtam rá.
- Nem tudom. Valami szépet! – kacagott fel és gyönyörű szemeivel arcomat kémlelte.
- Rendben! – mosolyogtam és belekezdtem a dalba.

Can we really do this
No no not not not not me
I’ve never saw me falling hard
Got me like I know it
No no not not not not me
You took away my guard, guard…

 

44. rész Vidd el az óvodába!

2012. jan. 3. 17:37 - írta kishercegno

Hát... sziasztok.:)

Rettenetesen szégyenlem magam, hogy csak most merek ideállítani egy résszel.. szőrnyű vagyok..://
Bevallom őszintén ez csak az én hibám.. nem volt se ihlet hiányom, se internetes problémám csupán.... olvastam.!

Igen, olvastam és javítottam. Napi szinten olvastam a blogokat, amiknek rendszeres látogatója vagyok, valamint javítottam a SAJÁT blogomban, ami még mindig nincs teljesen kész. És most hogy így visszaolvastam az egész blogot...

SZÖRNYEN ÍRTAM A LEGELEJÉN! :OOO xdddd de komolyan így visszaolvasva förtelmes, nem tudom ti hogy tudtátok olvasni..xdd tele van hibákkal és hülye megfogalmazásokkal. Összekevertem a helyszíneket és néha a színekkel is gond volt..xd

Szóval akkor tisztázzunk mindent: Alex Los Angeles-ben született, de még pici korában Miami-ba költöztek. 17 éves és a történet elején New York-ban tartózkodik. Barna haj, smaragdzöld szem. Röviden és tömören ennyi.:)

A részeket lassan fogom átjavítani, kell majd hozzá egy kis idő..:)

A mostani részt nem itt szerettem volna abbahagyni, de ha leírom a folytatást, akkor még holnap se került volna fel rész..://

Na de befogtam.:DD minimum 6 komii és jövök.;)

Ui.: a rész alján található egy kis interaktív jellegű dolog.:DD  SAJÁT megfogalmazás, szóval ha lehet olvassátok el..:$$

ÉS AMI A RÉSZ LEGES LEGALJÁN TALÁLHATÓ, AZ INTERAKTÍV DOLOG ALATT.... NA AZ EGY CSODÁLATOS DOLOG.*-*

Jah és egyébként boldog újévet.:DD xddd

 

(imááádom.*-* olvadook a hangjától.:$$)

 

Másnap reggel álmosan, mégis vidáman nyitottam ki szemeimet. Mély levegőt vettem és lassan, nyújtózkodva fújtam ki, mivel fogalmam sem volt, hogy az alattam fekvő Hercegem felébredt-e már.
- Jó reggelt Csipkerózsika. – hallottam meg egy suttogó, rekedtes hangot. – Végre felébredtél 100 éves álmodból? – kuncogott és hajammal kezdett játszadozni.
- Igen. – mosolyogva felnéztem rá, államat mellkasán támasztottam meg.

Haja kócosan állt, szemei az álmosságtól csillogtak, szája mosolyra húzódott. Kezemet a melegségtől kipirult arcára simítottam, majd tarkójánál közelebb húztam és ajkaimat ajkaira nyomtam. Szemeim még erre az egyetlen pillanatra is azonnal lecsukódtak, miközben hajába markoltam. Elváltam tőle és mosolyogva néztem rá.
- Ilyet kérek még! – kajánul elvigyorodott és mielőtt válaszolhattam volna újra ajkait éreztem ajkaimon.
Most már nem telt be a sima szájrapuszival, ajkai elnyíltak és megcsókolt. Azonnal viszonoztam ezt és kezemet arcára simítottam. Csípője két oldalán feltérdeltem és fenekemet picit feltoltam, hogy jobban hozzáférjek ajkaihoz. Mikor észrevette próbálkozásaimat, fordított helyzetünkön és derekamra ült. Belemosolyodott csókunkba és nyelvével újabb kört írt le számban. Kezeimet hátára simítottam, így próbáltam még közelebb húzni magamhoz, ami már-már lehetetlen volt. Egy másodpercre húzódtam el tőle elfogyott levegőm miatt, de ő azonnal ajkaim után kapott és tovább kényeztette őket. Aprót beleharapott alsó ajkamba, mire egy kisebb nyögés szakadt fel torkomból. Elmosolyodott és nyakamat kezdte behinteni apró csókokkal.

- Ha mindig egy ilyen szexi nyögéssel indulna a napom… - morogta halkan. – azt nagyon tudnám szeretni. – kajánul elvigyorodott, én pedig szégyenemben inkább nyakába rejtettem arcomat.
- Gonosz vagy! – motyogtam és egy puszit nyomtam puha arcára.
Hümmögött valamit, majd kezeivel feltolta magát rólam és a fürdőbe indult.
- 5 percre egyedül hagylak. Nehogy megmozdulj, különben bajok lesznek. – kacsintott rám az ajtóból és egy törölköző társaságában a fürdőszobámba zárkózott.

Megforgattam szemeimet és csak azért is átmentem Peter szobájába. Egy fekete csőgatyában állt a szoba közepén és valamit nagyon keresett.
- Helló izomember! – köszöntem, utalva szabadon hagyott kockáira.
- Jó reggelt Tündérke! Miújság, magadra hagyott a herceged? – kuncogott és magára kapott egy szürke inget.
- Fürdik. – adtam az egyszerű választ. – De te mit keresel? – kérdeztem kíváncsian, mivel még mindig csak forgolódott.
- A telefonomat. – nyögte ki és az ágyában kezdett turkálni.
- Tegnap este a konyhapulton láttam. – mosolyogtam és az íróasztalán lévő képre néztem, amin ő és a barátnője, Britany ölelkezett a tengerparton.
- Imádlak hugi! – vigyorgott és elsuhanva mellettem egy puszit nyomott homlokomra.

Halkan visszasurrantam én is a szobámba, remélve hogy Justin még nincs kész. Halkan benyitva, megpillantva az üres szobát, megkönnyebbülten indultam az ágyam felé, ám valaki hirtelen elkapott hátulról és derekam köré csavart kezei fogságban tartottak.

- Azt mondtam nem mozdulsz, erre te mégis itt hagysz. – morogta fülembe és egy halvány puszit adott rá. – Ó-ó jöhet a büntetés. – mondta kisfiús hangon és kezeivel feltűrt topom alatt, derekamat simogatta. Hirtelen egy határozott mozdulattal a falnak nyomott és ajkaimra tapadt. Meglepődöttségemet leplezve kezeimet felvezettem csupasz mellkasán, egészen tarkójáig és hajába túrtam. Ettől még jobban beindult, csípőjét teljesen enyémhez szorította és lassan, de mégis egyenletesen haladva kezdte egyre feljebb és feljebb húzni topomat. Először azt hittem, hogy csak játszani akar, ám amikor már mellemnél járt leállítottam és eltoltam magamtól.

- Justin, rajtam nincs melltartó! – szóltam rá, kicsit megemelve hangomat.
- Annál jobb! – kajánul elvigyorodott és ajkaim után kapott.
- Amíg én tusolok, öltözz fel és rendezd el magad! Lesz egy kis meglepetésem. – rákacsintottam és mai ruháimmal a fürdőbe zárkóztam.

***

- Lexy mondd már el! – nyavalygott Justin már vagy századjára. – Azt levágtam, hogy kaja lesz – itt apára mutatott, aki a kerti grillen sütögetett. – pia is – itt Ryanre és Chazre mutatott, akik kartonszámra hordták az udvarra az energiaitalok, üdítők és sörök sokaságát. – és hogy valami buli feelinget akartok kialakítani – itt pedig anyára mutatott, aki a teraszt próbálta feldobni pár lampionnal. – de kérlek, mondd már el – karom után kapott és maga felé fordított. – mit tervezel? – a lehető legszebben nézett rám, én mégsem adtam be a derekam.

- Édesem bármit is teszel – kezdtem és közelhajoltam ajkaihoz. – akkor sem árulom el. – orrára koppintottam és a medencéhez indultam. Letettem pár törölközőt az egyik napozóágyra, miközben Ő minden lépésemet követve loholt utánam.
- De Ryanék is tudnak róla! – mondta letörten.
- Ryanék sem tudnak semmiről, csak ők nem olyan kíváncsiak, mint te. – megforgattam a szemeimet, majd elvettem Pattie kezéből a süteményestálat és az asztal közepére tettem.
- De én tudni akarom! – akaratoskodott, akár egy 5 éves.
- Alex, hallgattasd már el vagy legalább vidd el az óvodába, de ne kelljen egész délután ezt hallgatnom. – mondta apa és megforgatta szemeit. Ezen kuncogtam egy sort és Justinra néztem, aki karba tett kezekkel, durcásan nézett apára.
- Tudod Joe, ha elmondanád mi lesz itt, akkor nem nyavalyognék többet. – mondta szúrós szemekkel, de tudtam, hogy csak így akar információkhoz jutni.
- Apa, ha bármit mondasz neki, véged van! – mondtam határozottan, mikor már szólásra nyitotta száját.
- Oké. – mondta ijedten és elfordult tőlünk.
- Jó, anya, azt hiszem, készen vagyunk, apa lécci intézd el a tüzet! – kiabáltam a kert közepéből és Justint kézen ragadva felrohantam a szobámba.

Őt leültettem az ágy szélére, míg én a gardróbomba rohantam.
- Szóval… nyár van, meleg van és valami laza, de egyben csini kéne. – gondolkodtam hangosan és már ki is kaptam egy virágmintás, nyári ruhát. – Hogy tetszik? – léptem ki Justinhoz és magam elé tartottam választottamat.

 

Üres tekintettel meredt maga elé, majd mikor beléptem a szobába rám nézett és csöndben visszafordult.
- Most durcizol? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Tekintetét ismét rám emelte, majd lassan, de tényleg nagyon lassan, bólintott egyet. Megforgattam szemeimet és a bőröndjéhez futottam.
- Akkor én választok neked ruhát, szóval a pornó újságaidat most dugd el. – nevettem és kutakodni kezdtem az egyik bőröndben.
Egy fekete pólót és egy szürkés, kockás inget választottam ki, egy sima farmerral. Egy másik bőröndből előkerestem az egyik fekete csövessapkáját és azt is a kezembe fogtam.

 

 

- Na jó, még 2 percet kapsz a duzzogásra, utána viszont öltözni! – álltam meg térdei előtt és kezeimet tarkójára csúsztattam. Merengéséből hirtelen kitörve megfogta derekamat és hátradőlve magára húzott.
- Mit csinálsz? – kuncogtam és előreomlott hajamat próbáltam fülem mögé tűrni.
- Tudod, két perc sok mindenre elég. – elvigyorodott és fordított helyzetünkön.
- Na, csak nem megszólaltál? – kérdeztem, egy kis éllel a hangomban. Kaján mosollyal az arcán kezdte tanulmányozni szemeimet és közben hajammal játszadozott.
- Annyira szép vagy! – suttogta és tekintetét ajkaimra vezette.
- Köszönöm. – motyogtam lesütött szemekkel.

- Tudod elég nagy családom van. – kezdtem bele hirtelen. – Apának is van pár testvére és anya családja sem mondható kicsinek. Én folyton úton vagyok, így elég ritkán tudunk találkozni. De szerencsére van egy évek óta tartó hagyományunk, miszerint minden hónapban összejön a család egy délutánra és lazulunk egy kicsit. Ezeket a partykat általában nálunk szoktuk tartani, mivel a mi kertünk a legnagyobb. Ezek a kis találkák azért is olyan jók, mert ha a közelben van koncertem, csak haza ugrok pár órára és találkozhatok az egész családdal. Sütögetünk, énekelünk, táncolunk és nagyon jól szórakozunk. – mosolyogtam, hogy végre elárulhattam a mai kis titkomat.
- És gondolom ma is egy ilyen este lesz. – vigyorgott és egy puszit nyomott ajkaimra.
- Hmm nem is tudtam hogy ilyen lángész pasim van! – kuncogtam és hajába túrtam.
- És mikorra várható a nagy családi gyűlés? – kérdezte és közben, fogalmam sincs hogyan, de mindketten ülőhelyzetbe kerültünk.
- 5 körül, szóval van még fél óránk. – mosolyogtam rá, kimásztam karjaiból és öltözni kezdtem.

Egyébként sem vagyok szégyenlős, Justin előtt meg főleg nem, hiszen ő már látott bikiniben is és fehérneműben is, így nyugodtan vettem le először felsőmet, majd mini sortomat. Justin mindeközben édesen mosolyogva figyelt az ágyamon ülve és egy szót sem szólt. Mikor felvettem a ruhámat és felcsatoltam hozzá egy övet, a fürdőbe ugrándoztam és bedugtam a hajvasalómat a konnektorba.

- Öltözöl kicsim? – kiabáltam vissza és hajamat kezdtem fésülgetni.
Nem válaszolt, helyette az ajtófélfának támaszkodott, átöltözve. Elmosolyodtam, visszafordultam a tükörhöz és dudorászva neki kezdtem hajam kisimításához.

 

 

 

És akkor az a bizonyos interaktív dolog.:DD

A tegnapi nap folyamán egész nap twittereztem..xdd ez nem is lenne olyan meglepő, de az már inkább, hogy már kora reggel a trendek között szerepelt a Jarm szó. Erről segítség képpen egy cikket és egy képet ajánlok.:

Twitteren ez lett a mai téma. Mindenki Jarm-ról beszél.

Ahogy már két cikkel hamarabb írtunk arról, Justin "megcsókolta" saját magát Szilveszter éjszakáján, a Time Square-en. Úgy látszik, ez a dolog mindenkinek bejött, ugyanis Twitteren megannyi dolgot találtak már ki.

A trendek közé bekerült a #JustinLovesArm (#JustinSzeretiAKart), a Team Jarm, és a#FollowMeOfficialArm (#KövessHivatalosKar)

És akkor mi is ez a Jarm és OfficialArm?

Az OfficialArm egy twitterfelhasználó, legalábbis ez a felhasználóneve. Úgy mutatja be magát, mintha egy személy lenne, és Arm lenne a neve. A bemutatkozó szövegében ilyet is ír: "Igen, Justin Bieberrel randizom."

Jarm pedig két név keveréke: Justin + Arm. Ebből ered a Team Jarm. Sokan olyat írtak, hogy többé már nem Team Jelena-hoz, hanem Team Jarm-hoz tartoznak, és a Team Jarm a legjobb.

Justin kevesebb, mint egy órája reagált is erre Twitteren. A következő egyszerű szöveget írta: "i love arm" , azaz "szeretem a kart".

Úgy látszik Justinnak sikerült elindítania valami maradandót. :) Ti mit gondoltok az esetről?

/forrás.:http://justinbieberhq.gportal.hu/ /

 

Szóval igen... ez az idióta lesmárolta a saját karját..xdddd

Ha ez önmagában nem lett volna elég, a későbbi órák folyamán egy furcsa név ugrott a trend első fokára: Justin Brown igeen, egy igazi belieber egyszerre Justinra és Chris Brownra gondol és ennek hangot is adtak a twitteren... csak aztán kiderült, hogy ez egy létező személy IGAZI neve, így elég gyorsan lekerült a trendek közül helyette az ItsABelieberThing vette át a helyét, ami az előző kis baki miatt lett népszerű.

Az esti órákban még két dolog került be a trendek közé az #ILoveJustinBecause ami után a belieberek beszámoltak arról miért is szeretik annyira Justint, valamint a Beliebers Are equal amiben szintén Justin iránti szeretetüket mutatták ki a rajongók, egy összetartó családként emlegetve ezt a több mint 16 milliós közösséget.:))

A tegnapi trendek.:

#ReplaceABieberSongWithJarm
Team Jarm,
#JustinLovesArm
#FollowMeOfficialArm
One Less Lonely Arm
Never Say Arm
That Should Be Jarm
One Jarm
Stuck in the Jarm
#ILoveJustinBecause
Beliebers Are equal
ItsABelieberThing

 

 

Ééééés a leges legvégén még egy cikk..:$$ :

' Justin Biebert születésnapjának alkalmából a hivatalos magyar rajongói oldala egy ajándék videóval lepi meg, amit nagy eséllyel el is tudunk hozzá juttatni még március 1. előtt. Ennek a kisfilmnek ti is részesei lehettek! '

További infó.: http://justin-bieber.hu/?p=5580

Én biztos, hogy küldeni fogok egy képet.*-*

Ennyii lenne.:D páás.;)<3

Karácsony.*-* és egy kis nevetés...xdd

2011. dec. 27. 18:27 - írta kishercegno

Sziasztok lányok! :)

Neem, sajnos még nem tudok résszel szolgálni, ez csak egy apró bejegyzés Tőlem NEKTEK.! :$$

Először is minden kedves kis olvasómnak nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánok! :)

Remélem mindenki jó kedvű és nagyon sok ajándékot kaptatok.*-*
Én most elvagyok a telefonommal, szóval....xdddd 
Ti mit kaptatok?? :$$$

Részt fogalmam sincs mikor fogok hozni...:// még szeretnék egy utolsó, évzáró részt írni, de nem tudom összejön-e... szoros a napirendem..xddd

Szóval még egyszer mindenkinek kellemes ünnepeket és boldog új évet!

Szeretlek titeket.<3 :)

És akkor még valami.:DD ha rossz kedved van, ha jó kedved van vagy simán csak röhögni akarsz... olvasd el ezt a... ezt a .... nem tudom mi ez, de besírtam rajta..xddd :

http://party-fun.blog.neon.hu/

43. rész Újra itt!

2011. dec. 21. 14:29 - írta kishercegno

Itt vagyok báránykáiiim.*-*  tuuudom hogy már nagyooon nagyoon régen volt rész, de sajnos nincs internetem..:'( most is épp barátnőmnél vagyok aki itt gitározik mellettem..xddd  fogalmam sincs nálam mikor lesz... majd ha nevelőapám unatkozik éd beköti végre..xddd [ na látod luckyjazz ha megadtad volna a fészedet tudnád mi van velem ]

következő rész fogalmam sincs mikor lesz..:// de probálok sietni.!!

és hogy ha addig mégsem találkoznánk minden kis olvasómnak NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT!!!! imáádlak titeket manóók.<3

a rész nem túl hosszú.. és olyan.. átlagos..:// xddd

de próbálok egy jobb folytatást összehozni!! :$

a komikat nagyon köszönöm, remélem ehhez is kapok legalább annyit.! :DD

pussszpááááá.:$ <33

 

 

 

 

Álmosan nyitottam ki szemeimet. Pislogtam párat, majd mikor végre tisztán láttam körbenéztem. A szobában csend és sötétség uralkodott, csak pár halvány fény szökött be a függönyön keresztül. Szememmel Justint kerestem, de hiába, nem volt a szobában.

Sóhajtottam, majd kikászálódtam az ágyból. Elhúztam a függönyöket és bukóra nyitottam az ablakot, hogy egy kis friss levegő kerülhessen a szobába. Úgy döntöttem, hogy még reggeli előtt felöltözök, így kikaptam valami ruhát a szekrényemből és beszaladtam vele a fürdőbe.

Fogat és arcot mostam és kivasaltam a hajamat. Egy egyberészes ruhát vettem fel, aminek az alja farmer, a teteje pedig csipke anyagból készült. Dobtam fel egy kis alapozót és egy kis szempillaspirált, befújtam magam parfümmel és a konyhába indultam. Már a lépcsőről láttam, ahogy Justin és apa a konyhapulton támaszkodik, míg anya Pattievel készíti a reggelit.

- Jó reggelt! – köszöntem, apához léptem és egy puszit nyomtam arcára, amit anyával és Pattievel is megismételtem, majd Justinhoz ugráltam és egy puszi landolt ajkain. Édesen és egyben álmosan elmosolyodott, miközben én a mellette lévő bárszékre ültem. Felnéztem és apa villámokat szóró szemeivel találtam szembe magam. – Szokd meg vagy fordulj el! – vetettem oda és mosolyogva kinyújtottam a nyelvemet.
- Csukd be a szemed Joe! – mondta kajánul vigyorogva Jus. Furán néztem rá, majd már csak azt vettem észre, hogy ajkaink egymásra tapadva játszadoznak egymással.
- Szia! – suttogta, miután elváltunk egymástól. – Bocs, hogy ott hagytalak, de a hasam vészjelzésbe kapcsolt. – nevetett és elhajolt tőlem.
- Alex, kicsim, te kérsz reggelit? – kérdezte anya.
- Megoldom anyu! – kuncogtam, a konyhaszekrényhez sétáltam és ez egyik felső polcról egy müzliszeletet vettem le. Visszaültem a helyemre és majszolgatni kezdtem. – Egyébként, többiek?
- Még alszanak! – mosolygott Pattie. – Kisfiam, te nem akarsz felöltözni? – nézett kérdőn Jusra. Még csak most vettem észre, hogy csak egy boxer van rajta. Én már túlságosan is hozzászoktam.:’D
- Nem. – mondta rekedtesen és sunyin rám pillantott. A szemeteshez sétálva kidobtam a müzlis papíromat és az emeletre indultam.
- Akkor egyedül kell körbenéznem a városban. – sóhajtottam ’szomorúan’ a lépcsőn haladva, mire felkapta a fejét.
- 2 percet adj! – hadarta, leugrott a bárszékről és kettesével szedve a lépcsőfokokat, hamar be is ért. Anyáék felnevettek, én pedig nem is törődve vele, mentem a szobámba. Megigazítottam az ágyat és becsuktam, a nyitva felejtett szekrényajtót is. Ő minden mozdulatomat követve jött utánam, de nem szólalt meg.

Tenyereit hirtelen a szekrényhez szorította és hátulról hozzám simult. Jobb vállamról eltűrte hajtincseimet, majd forró csókokat lehelt vállamtól egészen a nyakamig. Lehelete égette bőrömet, érintésétől kirázott a hideg. Lehunytam szemeimet és jólesően felsóhajtottam. Kezeit hasamra simította és csípőjével teljesen a szekrénynek nyomott. Felnyögtem és fejemet vállára hajtottam.

- Ugye tudod, hogy bármikor ránk nyithatnak? – suttogtam.
- És? Már tudnak rólunk, nincs gáz. – lehelte fülembe, majd az utolsó szónál fülcimpámba harapott. Egy percre teljesen elállt a lélegzetem, végtagjaim megmerevedtek.
- Azért, ez a helyzet kicsit félreérthető. – motyogtam és jobb kezemmel hátulról hajába túrtam.  Egyik kezét elvette hasamról és kulcsra zárta az ajtót.
- Megfelel? – duruzsolta a fülembe.
- Igen. – suttogtam, megfordultam karjaiban és mogyoróbarna szemeivel találtam szembe magam. Elvigyorodott és közelíteni kezdett. Teste hozzám simult, bal kezét felvezette arcomra. Ajkai pár milliméterre voltak ajkaimtól, bekapta felsőajkamat, nyelvemet ajkaira simítottam. Lágyan csókoltuk egymást, kezei fel-le jártak derekamon.

- Öltözz, különben tényleg itt hagylak! – toltam el magamtól és jelentőségteljesen pillantottam rá. Csalódottan felsóhajtott, kivett pár ruhát a bőröndjéből, amiből még mindig nem sikerült kipakolnia, és a fürdőbe zárkózott.

***

- Elmentünk anyu, majd jövünk! – kiabáltam be, kézen ragadtam Justint és kihúztam a bejáratiajtón.
Hirtelen csapott meg a kora délutáni friss, meleg levegő. Felsóhajtottam, lehunytam szemeimet, összekulcsoltam ujjainkat és így próbáltam magamba szívni a D-vitamint.
- Ezt... – suttogta Jus és ujjait próbálta kihúzni enyéimből, de nem hagytam neki.
- Nyugi – mosolyogva nyitottam ki szemeimet és felé fordultam. – a környékbeliekkel aláírattunk egy szerződést, miszerint nem szivárogtathatnak ki rólam és a családomról bármiféle információt, képet vagy esetleg videót. – mosolyogtam és magam után húztam.

Láthatólag elgondolkodott, majd megállított, maga felé fordított és megcsókolt.
- Akkor ezek szerint ezt is szabad. – vigyorgott, miután elváltunk egymástól. Megforgattam a szemeimet és tovább indultam.

***

- Wííííííí! – sikítottam, mikor a magasba értem. Épp egy régi, elhagyatott játszótéren vagyunk és hintázunk. Justin mellettem, oldalra fordulva, nevetve himbálózik el-vissza, míg én már percek óta nem tudok leállni.
- Látom élvezed! – mosolygott és csillogó szemekkel figyelt tovább.
- Igeeeen! – nyújtottam el, majd leraktam a lábamat a földre és lassan megálltam.

Egymás szemeit kémlelve ültünk a néha-néha megnyikorduló hintákon. Mikor végül meguntam a köztünk lengedező rozsdás fémláncokat felálltam, odamentem hozzá és elölről az ölébe ültem. Elmosolyodott, kezeit derekamra simította és melegséget árasztó tekintetével kémlelt tovább.

- Lenne valami, amit megváltoztatnál rajtam? – törte meg a csendet pár perccel később.
- Nem, dehogyis! Én így szeretlek, ahogy vagy! – mondtam és közelebb bújtam hozzá. – És te szeretnél megváltoztatni valamit rajtam? – kérdeztem szégyenlősen.
- Hát… lenne valami. – suttogta és homlokát enyémnek döntötte.
- Na és mi lenne az? – kérdeztem döbbenten.
- A vezetékneved. – lehelte és fülem mögé tűrt egy kósza hajtincset. Meghatódva néztem rá, arcát kezeim közé fogtam és ajkaimat ajkaira nyomtam. Azonnal visszacsókolt, egy percig sem tétovázott. Lassan és gyengéden csókoltuk egymást. Hajába túrtam, közben arcomat simogatta. Elszakadtam tőle és homlokát ismét enyémnek döntötte.

- Olyan édes vagy! – kuncogtam és még egy puszit nyomtam ajkaira. Felnevetett és picit meglökte magunkat. Arcomat vállába rejtettem és édes illatát élvezve hintáztunk a csendben.

 

 

 

 

42. rész Minden rendben.

2011. dec. 4. 18:02 - írta kishercegno

Fogalmam sincs, hol kezdjem… Ez a rész.. na erre szerintem senki sem számított. Ez nem volt betervezve.. Timy21 nyitotta fel  a szemem. Nem tudom mi történt velem, az elmúlt pár évben. Elkapott egy rajongás, egy fanatizmus, vagy… nem is tudom, hogy fogalmazzam ezt. BIEBER FEVER!
De már ráébredtem, hogy ennek semmi értelme sincs. Soha sem fogok vele találkozni, ez a blog pedig csak hiú ábrándokat kelt bennem…

 

 

 

 

Hevesen csókolt vissza, egy pillanatig sem ellenkezett. Kezei topom alá nyúltak és csupasz bőrömet simogatták. Hallottam pár krákogás félét a többiek szájából, de nem törődtem vele. Tengett bennem az adrenalin, a vágy és a szenvedély. Hátulról hajába túrtam, így próbáltam közelebb vonni magamhoz.

- Alex, mit jelentsen ez? – kérdezte idegesen apa és hallottam, ahogy közeledik hozzánk.

Még így sem álltunk le, Justin villámsebességgel kapott térdhajlatomhoz, majd egy perc alatt derekára ültetett és felszaladt velem az emeletre. Nem tudom, hogyan, de már elsőre az én szobámba nyitott be. Becsukta magunk után az ajtót, majd erősen neki nyomott és kulcsra zárta azt. Lerakott és arcomra simította kezeit. A többiek az ajtón dörömböltek és a nevünket kiabálták, de nem törődtünk velük. Mindketten kívántuk a másikat, jobban, mint eddig bármikor. Újra ölébe kapott és az ágyamhoz cipelt. Hátradöntött és nyakamat hintette be apróbbnál apróbb puszikkal. Ahogy ajkai bőrömhöz értek forró bizsergés öntött el.

- De kanos ma valaki! – kuncogtam, fejemet hátradöntöttem és a párnába fúrtam.
- Ezt pont te mondod? – kérdezte és egy pillanatra hátra tekintett. Először nem értettem mire céloz, de aztán feltűnt, hogy az egyik kezem, akarva akaratlanul, a fenekére vándorolt. Rettenetes mértékben pirultam el és nyakába fúrtam fejemet. Felnevetett, hátam alá nyúlt, majd ülőhelyzetbe húzott, így ő lábaimon ült. Hajam alá nyúlt és tarkómnál fogva közelebb húzott magához. Ajkait ajkaimra tapasztotta, nyelve átfurakodott hozzám. Testem megremegett, forróság öntött el. Kezeit derekamra simította, majd már azon kaptam magam, hogy a topom a szoba egyik sarkában landolt. Csak egy pillanatra váltunk el, ő viszont azonnal visszarántott magához. Felnyögtem, ugyanúgy, ahogy ő is.

- Bieber engedd ki a lányomat! – kiabálta apa, de nem is figyeltünk rá. Most én következtem, pólója aljához nyúltam és csigalassúsággal kezdtem feljebb húzni, miközben körmöm finoman hozzáért bőréhez. Elszakadtam ajkaitól és nyakát kezdtem puszikkal behinteni. Felsóhajtott, majd pár perc múlva arcomra fújta benntartott levegőjét. Elmosolyodtam és végre lekaptam róla pólóját. Hátradöntött és mellettem támaszkodva csókolt tovább. Kezeit észrevétlenül lejjebb csúsztatta arcomról, melleimnél egy másodpercig megállt, majd azonnal folytatta útját egészen rövidnadrágom gombjaiig.

- Pont ma kellett három gombos gatyát felvenned, ugye? – kérdezte irónikusan, felnevettem. Pár másodpercig szenvedett velük, majd munkája végeztével elhajította ezt a ruhadarabot is.

- Alex, kicsim, mit csináltok? Kérlek, gyertek ki, apád már nagyon ideges és aggódom. – hallottam meg anya hangját, az ajtón kívülről. Eltoltam magamtól Justint, kérdőn és félénken néztem rá.
- Kérlek Szerelmem, ne menj ki. Ne hagyj itt, kérlek! – suttogta és nyakamba fúrta fejét. Felsóhajtottam, felülkerekedtem rajta és huncutul néztem le rá. Megszeppenve pillantott rám, majd kajánul elvigyorodott. Lassan kigomboltam nadrágját, amit egészen jól tűrt, ám amikor a cipzárhoz nyúltam teste megfeszült és a párnába fúrta fejét. Elmosolyodtam, lejjebb toltam nadrágját, amit végül ő rugdosott le magáról. Már elég késő volt, azért a szobában sötétség honolt. Végighúztam ujjaimat kockáin, majd arcát két kezem közé fogtam és megcsókoltam.  Egyik kezével melltartóm kapcsához nyúlt, amit rutinosan(?) kapcsolt ki. Fordított helyzetünkön, így én kerültem alulra. Szemei pár percig melleimen pihentek, majd óriási kínok közepette elszakadt tőlük és szemembe nézett.

- Szeretnéd? – suttogta és bugyim széléhez nyúlt.
- Mindennél jobban! – beszéltem ajkaiba és nem sokkal később az egész életem megváltozott.

*** 4 hónappal később ***

A szobámban ülök, térdemet felhúzva, könnyektől szenvedve. Azon az éjszakán, azon az egyetlen rohadt éjszakán megváltozott minden. A zokogás újra áttört rajtam, mint már oly sokszor ebben a pár hétben.

- Szívem! Főztem neked teát! – nyitott be halkan anya. Mellém kuporodott az ágyra és kezembe adta a gőzölgő bögrémet. – Ne sírj, az nem tesz jót a babának! – suttogta és egyik hajtincsemet fülem mögé tűrte.

Igen. Terhes vagyok. Már lassan 4 hónapja. Azon az egy éjszakán, amikor nem tudtunk parancsolni az érzéseinknek, a vágyainknak, több dolog történt annál, minthogy mindketten elvesztettük a szüzességünket. Annyira el voltunk szállva egymástól, hogy védekezni is elfelejtettünk. Attól a naptól kezdve természetesen a turnét azonnal lefújták és minket is eltiltottak egymástól. Persze mi ezt akkor szegtük meg, amikor csak akartuk. Néha-néha előbb leléptünk a saját koncertünkről és magángéppel akár átrepültük egész Amerikát is.

Ez minden szép és jó volt egy hónappal ezelőttig. Reggelente rosszullétre és hányingerre ébredtem, mígnem anya megunta ezt és elcipelt egy orvoshoz. Azt hittem, hogy csak elkaptam valami vírusfélét, erre az orvos közli velem, hogy 3 hónapos terhes vagyok. Ott, abban a pillanatban összeomlottam és magamba roskadtam.

Egy héttel ezután összeszedtem minden bátorságomat és találkozót beszéltem meg Justinnal. Sírva közöltem vele, hogy 17 évesen apa lesz. Kisebb sokk után eldöntötte, hogy ő még nem áll készen erre és szakított velem. Attól a naptól kezdve minden nap sírtam és csak rá gondoltam. Nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy elvetetem a babát, de anya nem engedte, hogy tönkretegyem az életem akár egyetlen csodáját is, így megtartottam. Anya mindenben mellettem állt, szeretett és gondoskodott rólam, amiért óriási hálával tartozom neki. Justinról azóta sem hallottam. Míg én abbahagytam az éneklést, ő mintha tudomást sem vett volna erről az egészről, folytatta tovább az életét. Apa látni sem bírja. Amikor megtudta, hogy terhes vagyok fel akarta jelenteni Just kiskorú megrontásával, de nem engedtem neki. Nem akartam tönkre tenni az ő életét is. Peter azóta még jobban vigyáz rám, mint eddig bármikor. Ha kell felvidít, ha kell életet lehel belém. 
Visszagondolva erre a pár hónapra könnyeim utat törtek maguknak és anya nyakába borulva sírtam ki magam.

- Minden rendben lesz, kincsem. Minden rendben. – suttogta hátamat simogatva. Én pedig hittem neki… Minden rendben lesz…

 

 

 

Szóval ezzel a résszel búcsúznék tőletek. Talán még visszatérek hetek, hónapok... vagy talán évek múlva. Ki tudja?

Never Say Never!

Köszönöm, hogy olvastátok az írásomat, köszönöm ezt a rengeteg kommentet. Nagyon hálás vagyok értük!

Remélem még találkozunk.:)

kishercegno offline!

És még egy utolsó idézet számotokra.:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BEVETTÉTEK LÚÚÚÚZEREK.!!!!!! :DDDDDDD

 

Na látod Timike ez jár annak, aki beszól egy Beliebernek.:DDDD   muhhhaaaahhhhaaaaaa.:$$$$

Bocsááááánat mindenkitől, de én nagyon jól szórakoztam…*-* xddddd

Timiiiiii várom a véleményedet.;DDD<3

Imáááádlak titeket.*-*

 

Az igazi rész lejjebb található! J :$

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

42. rész Velem alszik! :$

 

 

Lassan elváltunk egymástól, kinyitottam szemeimet és gyönyörű mosolyával találtam szembe magam. Én is elmosolyodtam, bal kezével összekulcsolta ujjainkat, jobbal pedig átölelte derekamat.

- Nyertem! Kérem a 10 dolcsimat! – ugrott fel helyéről Ryan és Chaz felé tartotta jobb tenyerét.

Felvont szemöldökkel néztem rájuk, miközben átöleltem Justin derekát és végigvezettem tekintetem a nappaliban ülőkön. Apa álla a padlót verte, míg anya arca boldogságot sugárzott, Nate arcán semmi fajta meglepődést nem észleltem, ellenben Scooterrel, aki majdnem lefordult a fotelról, Sam és Kenny vigyorogva lekoccoltak, míg Peter arcán boldogság, Pattieén pedig meghatódottság tükröződött.

- Wííí én tudtam, tudtam! Már akkor tudtam, amikor megláttalak titeket együtt az étteremben! – tapsikolt Ashley és megölelt minket. Ja és nem mondtam volna? Ash is eljött a turnéra, mert Nate nem akarta fél évre elengedni, úgyhogy mától kezdve ő Nate asszisztense.
- És mióta tart ez? – kérdezte halkan apa.
- Pontosan ma egy hete. – mosolyogva Justinra néztem, aki tekintetével azonnal megigézett. Csillogó szemekkel csodáltam Őt, homlokát enyémnek döntötte, egy halvány puszit nyomott orromra és elhajolt.
- Annyira örülök nektek gyerekek, olyan szépek vagytok együtt! – jött közelebb anya és ő is megölelt minket.
- Egyetértek! – állt mellé Pattie is, mire arcomon a mosoly csak még nagyobb lett.

A többiek beszélgetni kezdtek, míg apa csak maga elé meredve nézett a semmibe, majd kapta magát és szó nélkül kisétált a konyhába. Aggódva Justinra néztem, aki mosolyogva a konyha felé bökött. Elengedtem és apa után indultam.

- Te nem is örülsz, apa? – dőltem az ajtófélfának és karba tettem kezeimet.
- Dehogynem! – mosolyogva nézett fel rám.
- Akkor mi a baj? – kérdeztem tőle, közelebb mentem és ölébe ültem.
- Az hogy végre be kéne látnom, az én egyetlen pici lányom felnőtt. Már nem nekem kell mindentől óvnom, már nem én foglak a nap 24 órájában figyelni. És… - folytatta volna, de közbevágtam.
- Apa, volt már barátom! – kuncogtam és mosolyogva hozzábújtam.
- Igen, de velük nem voltál fél éven keresztül folyamatos kapcsolatban. – nevetett fel és fejem tetejére nyomott egy puszit.
- Jajj apucii – motyogtam.

***

Apával megbeszéltük, hogy nem lesz semmi gond és Ryan is beszámolt arról a kis fogadásról, amit Chazzel kötöttek, miszerint együtt vagyunk-e vagy sem. Nos, Ryan nyert.:D

- Szerintem ma már mindenki elég rendesen elfáradt, menjünk aludni! – mondta apa, a nappaliban. – Gyertek, megmutatom a vendégszobákat! – fordult Pattieékhez.
- Justin velem alszik! – kiáltottam kislányosan és az emelet felé kezdtem húzni.
- Megáll és visszajön! – szólt utánunk apa. – Nem alszik veled! – mutatott először Jusra majd rám.
- De! – vágtam vissza.
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Természetesen Justin veled aludhat kicsim! – szólt közbe anya, mire szélesen elvigyorodtam és szemtelenül néztem apára.
- Pattie segíts már, kérlek! – könyörgött apa.
- De semmi rosszalkodás gyerekek! – Pattie sokat sejtetően elmosolyodott, mire nekem is nevetnem kellett.
- Háááá! – fordultam apa felé és szélesen elvigyorodtam. Összeszűkített szemekkel nézett először anyáékra, majd rám. – Puszika! – csücsörítettem neki és Justinnal együtt felszaladtam az emeletre.

Megálltam a szobám előtt és egy nagy sóhajtással benyitottam. Minden ugyanúgy volt, mint mikor elmentem. Végigfuttattam szemem az egész szobán és az ágyamra vetődtem. Ő is körbenézett, csak egy kicsit alaposabban, mint én. Egy-egy falon lógó képnél elmosolyodott, máskor felnevetett, majd mikor az egész szobát körbejárta felém fordult és engem nézett.

- Szép! – mondta elismerően és mellém feküdt. Én hátamra fordultam, míg ő bal kezével fejét támasztotta és szemeivel arcomat fürkészte.
- Szeretnék neked bevallani valamit! – suttogta és eltűrte az egyik, szemembe lógó, tincsemet.
- Akkor mond… - mosolyogtam és arcára simítottam kezemet.
- A Te mosolyod a leggyönyörűbb dolog, amit valaha láttam. – mondta komolysággal a hangjában.
- És most én is bevallhatok valamit? – kérdeztem és én is felkönyököltem.
- Ki vele! – vigyorgott.
- Az a mosoly csak akkor létezik, mikor velem vagy! – suttogtam. Közel hajolt és arcomat közelebb húzva megcsókolt. 
- Szeretlek! – motyogta, miután elváltunk egymástól.
- Mindennél jobban! – mosolyogtam és egy halvány puszi nyomtam ajkaira.

***

Fürdés után mosolyogva léptem be a szobámba, ahol Jus az ágyon ülve laptopozott. Háttal volt nekem, így nem láthatta, hogy bejöttem. Édesen felnevetett. Közelebb mentem és végre megláttam, hogy egy videót nézett, ahol egy 14 év körüli lány a Mistletoe-t énekli. Felmásztam mögé az ágyra, kezeimet nyaka előtt fontam össze és vállára támasztottam államat.

- Eper illatod van! – motyogta és mély levegőt vett.
- A tusfürdőm! – kuncogtam és egy puszit nyomtam puha pofijára. – Mit csinálsz? – duruzsoltam a fülébe, mire átfutott rajta a borzongás.
- Egy rajongóm videóit nézem. Már rengeteg dalomat felénekelte és naponta ír Twitteren. – mosolygott.
- Hogy hívják? – kérdeztem kíváncsian.
- Timi! (háááááááááááááááááááááá.xddddddddddddddddd)
- Aranyos. – mondtam és tovább néztem a That should be me-t, tinilány kiadásban.
- Egyszer meglátogathatnánk. – nézett rám. (Timiiiii vigyázz jövünk.:DDD xddd)
- A világ másik felében él! – nevettem és szorosabban öleltem magamhoz.
- Nekem semmi sem lehetetlen. – vigyorgott önelégülten. Megforgattam a szemeimet.
- Most féltékenynek kéne lennem? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Neked soha. Nekem csak te kellesz!

 

 

Komii?? :$$

41. rész Oldjuk meg egyszerűen! :D

2011. nov. 30. 14:44 - írta kishercegno

Itt vagyok manóóók.*-* :DD ! Tudom, hogy megint elhúztam a rész meghozatalát, de sajnos elég rossz az internet kapcsolatunk (első megfogalmazás.: szarosgeciiimolnároshogyrohadnaael.:@@) (AA) :)

A jegyeim sem túl fényesek.. túl vagyok egy fogadóórán, aminek az ősök nem nagyon örültek...:SSS El kell kezdenem tanulni különben végem van..://

A részről, pedig csak annyit, hogy... VÉGRE ITT VAN! *-* :DD   mást nem mondok.;)

5komii és próbálok jönni..:))

pusziii.<3

 

 

Ledobtam a táskámat az egyik fotelra, én pedig a fehér bőrkanapéra ültem.
- Mi a turné első állomása? – kérdeztem apától.
- Lisszabon. – mondta sejtelmesen mosolyogva. Nem tudtam mire véljem, így hát nem is nagyon foglalkoztam vele. Kérdőn néztem rá, mire megforgatta szemeit.
- Az Portugáliában van kicsim. – bólintottam, a beszélgetést kihallgató Justin pedig felnevetett.
- Nem tudtad hol van Lisszabon? – már szinte fuldokolt a nevetéstől, de én csak nyugodtan néztem rá.
- Ezt pont te kérdezed, aki azt sem tudja, mi a különbség Bukarest és Budapest között? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

Justin csendesen elhallgatott és visszamászott a bőrfotelra.
- De tudom. –tette karba kezeit és durcásan lesütötte szemeit.
- Na mi? – kuncogtam.
- Két betű. – motyogta, mire apával egyszerre nevettünk fel.
- Ja, meg pár ezer kilométer. – vigyorogtam, mire hunyorítva rám nézett, szorított összekulcsolt karjain, fejét ismét lehajtotta, csak most már azzal a különbséggel, hogy a sapkáját is arcába nyomta.
- Hé Justin, nyugi. Majd segítek eligazodni. – mondta nevetve apa, odasétált hozzá, megveregette a vállát és az egyik szobába vonult.

Csak ketten maradtunk a ’szobában’. A még mindig duzzogó Justin és én. Fejét leszegve, a fotelba mélyedt, hogy még véletlenül se tudjak a szemébe nézni.

- Naaa, Jussy! – odamentem hozzá és elölről az ölébe ültem. Még csak meg sem rezdült.
Jobb kezemet átdobtam vállán, míg ballal arcát kezdtem simogatni. Azt hittem ettől megenyhül, de tévedtem. Még mindig az a merev, semmibe néző tekintet. Oké, ő akarta, akkor bevetem a titkosfegyvert.:D
Arcát simogató kezemet lassan nyakára simítottam, majd egyre lejjebb haladva benyúltam pólója alá. Nem tudom miért, de a kezeim jéghidegek voltak, ami ebben a helyzetben nem is jött olyan rosszul.

Szemeit összeszorítva próbált ellenállni, de nem igazán sikerült. Körmömet boxere vonalán húzogattam, éreztem, ahogy izmai megfeszülnek. Jobb kezemmel széthúztam karjait és derekamra csúsztattam őket. Fejét hátradöntöttem, feltérdeltem és combjára ültem. Apró csókokkal hintettem be nyakát és egyre feljebb haladtam. Néha-néha elengedett egy-két sóhajt, máskor felnyögött, ami épp jött.

- Le fogunk bukni! – suttogta és felvezette kezeit hátamra.
- Nem fogunk! – suttogtam én is, majd még utoljára alsó ajkába haraptam és megcsókoltam.

Szenvedélyesen csókoltuk egymást, az érzések tomboltak bennünk. Olyan mesés és egyben fura érzés kerített hatalmába. Valami.. egészen más, mint eddig.. de persze jó értelemben. Talán a szülőktől való félelem, talán az adrenalin esetleg az, hogy több ezer méterre vagyunk a földtől vagy csak szimplán tiszta és erős szerelmes érzések. Nem tudom pontosan, de nagyon élveztem. Szívem ezret dobbant percenként, hasamban a pillangók fergeteges partit rendeztek. Testem bizsergett, lábaim remegtek. Égtem a vágytól, sokkal többet akartam, de tudtam, ennek nem itt, nem most és nem ilyen körülmények között jött el az ideje.

Gyengéden eltoltam magamtól és rámosolyogtam. Szemei, mint a drágakő, úgy csillogtak, szája hatalmas vigyorra húzódott. Kezei derekamon pihentek, fejét nyakamba fúrta.
- Te is érezted? – motyogta, forró lehelete égette bőrömet.
- Csodálatos volt. – suttogtam és hátulról hajába túrtam.
- Pont mint te! – hátrébb hajolt, csak hogy szemeimbe nézhessen, kezét arcomra simította. – Szeretlek.
- Én is nagyon szeretlek. – még egy utolsó puszit nyomtam ajkaira, kiszálltam öléből és a kanapéra telepedtem.

*** Fél óra múlva ***

- Gyerekek, csatoljátok be az öveket, fél óra múlva leszállunk! – rontotta ránk az ajtót apa.
- Fél óra? De hát Lisszabonba megyünk, nem? És az Európában van. Ami egy másik kontinens. Vagyis több mint 12 órás út. De mi még egy órája sem repülünk. – mondtam összezavarodva, miközben erősen artikuláltam.
- Dehogynem, kicsim, biztosan elbóbiskoltál. – kényszeredetten felnevetett, Justinnal együtt. Felvontam szemöldökömet.
- Itt valami nem stimmel. – hunyorítva néztem rájuk. Apa erőteljesen állta tekintetemet, ellenben Justinnal, aki azonnal elfordította a fejét, pillantásomat kerülte. Szóval hazudik. – Látom rajtatok!
- Nem látsz te semmit! – mondta nyugodtan apa és az ajtófélfának dőlt. 
- Rajtad nem is. – sunyin elmosolyodtam. – De rajta igen. – böktem fejemmel Justinra, mire ő ijedten nézett apára. Szemeivel villámokat szórt Szerelmemre, aki tehetetlenül kapkodta tekintetét ide-oda.

- Jól van Alex, átláttál Mr. Tudoktitkottartanineparázz sztárocskánkon. Nem Lisszabonba megyünk, hanem Kanadába. Tessék, ki mondtam. Most örülsz? – nézett rám széttárt karokkal. Biebs értetlenül nézett rá, szegénykém szerintem már rég elvesztette a fonalat.
- Kanadába? – kidülledt szemekkel néztem rá, mire erősen bólintott. – De ott hideg van. – mondtam elszörnyedve és végignéztem magamon. Egy fekete, épp, hogy a fenekemet takaró, minisort, egy sima fehér top és egy szürke Converse összeállításban feszítettem. Európában most meleg van, de Kanadában... kb. minden második nap esik és a hőmérséklet 0° alatt van. – Akkor át kell öltöznöm! – hadartam, felpattantam és.. nem tudom mit akartam, hiszen a bőröndjeinkhez nem férhetünk hozzá. Amint ezt végiggondoltam visszaroskadtam a fehér bőrülésre és tehetetlenül meredtem magam elé.

***

- Helló Kanada! – kiabáltam, a repülő ajtajának kinyitása után, ám nem az a látvány fogadott, mint amit elképzeltem. Felsikítottam és önfeledten vigyorogva, jah meg persze még mindig sikítozva, kezdtem szaladni a, Miami repülőterén várakozó, bátyám felé. Óriási lendülettel a karjaiba vetettem magam, amit persze hősiesen tűrt. A magasba emelt és egy 360°-os fordulatot tett velem.

- Hiányoztál hugi! – suttogta és egy cuppanós puszit nyomott arcomra, majd letett a földre, egyik karját átdobta vállaimon és úgy néztük, ahogy a többiek is leszállnak a hatalmas szárnyas gépről. [Fanni megint megaszonta... hatalmas szárnyas gép.. repülő bazzmeg…-.-’’ xDDDD] És mily meglepő, Justin ért oda hozzánk elsőként.
- Hát akkor élőben is. Justin. – mosolyogva nyújtotta kezét bátyám felé, aki készséggel fogadta el azt.
- Peter. Szóval még mindig bírod a húgom mellett? – nevetett. Szúrós szemekkel néztem rá.
- Még bírom. – nevetett ő is, én pedig tátott szájjal néztem ezt a kis párbeszédüket.
- Én is itt vagyok ám, remélem nem zavar! – mondtam felháborodottan.
- Tudod, hogy szeretünk Lexy! – vigyorgott Peter és magához ölelt. – Egyébként apáék már tudják?
- Nem, úgyhogy kussolsz. – vágtam rá és jelentőségteljesen néztem bele zöld szemeibe. – Bár még ma el akarom mondani.
- Te tudod! – mondta vigyorogva.
- Tudom is! Egyébként, anya? – kérdeztem kíváncsian.
- Süt. – vágta rá elborzadva.
- Már megint próbálkozik? – kérdeztem szörnyülködve. – Justin, kicsim figyelj! Tudom, hogy udvarias vagy, de egy valamit ígérj meg nekem. Ha anyám egy olyan sütivel vagy bármi ilyesfajta étellel kínál, azzal a szöveggel, hogy ’Én csináltam, remélem ízlik’, szépen elfogadod és az első adandó alkalomkor a szoba másik felébe dobod. Vagy ha ez már tényleg nagyon sok neked, add oda nekem, majd én elintézem. – mondtam komolyan, Peter pedig helyeslően bólogatott.
- Nem lehet annyira rossz! – nevetett Jus, mint aki teljesen biztos a dolgában.
- Legutoljára, amikor anya kitalálta, hogy sütni fog, annyira odaégette azt a zöld trutyit, hogy a szomszédok kihívták a tűzoltókat, mert a hatalmas füstre, azt hitték, hogy ég a ház. – mondtam szemforgatva.
- Ja és arra emlékszel, amikor 8 évesen kitörtük anya egyik sütijével a konyha ablakot? – röhögött fel mellettem Peter. – Szia apa! – kiáltotta, lepacsizott apuval és megölelték egymást.
- Szóval, az engedélyem nélkül nem eszel semmit. Értve vagyok? – kérdeztem szigorúan, de nem bírtam ki mosolygás nélkül.
- Értve! – suttogta fülembe, majd egy apró lépést tett hátra.

***

- Anya! – kiáltottam és régen látott anyukám nyakába ugrottam.
- Szia Lexy! – fonta körém karjait és egy puszit nyomott arcomra.
- De jó újra látni! – mondtam halkan, mire picit rászorított ölelésünkre, majd elengedtük egymást. – Anya, szeretném bemutatni neked azt az ember, akivel fél évig össze leszek zárva. – Justin mellé léptem, aki vidáman mosolyogva mutatkozott be anyámnak.
- Justin Bieber!
- Annabella Green, de szólíts nyugodtan Bellának! – nevetett anya és a crew többi tagjával kezdett megismerkedni.
- Mondjuk el! Nem akarok hazudni! – húztam egy távoli sarokba Just.
- Biztosan szeretnéd? – kérdezte, hangjában komolyság tükröződött.
- Igen! – magabiztos voltam, tudtam, hogy ennek ponti itt és pont most jött el az ideje.
- Gyere! – mondta és fejével a nappaliban fecsegők felé bökött.
- Most, hogy végre mind itt vagytok, be szeretnénk jelenteni valamit! – kezdtem, mire mindenki elhallgatott és tekintetét ránk emelte. – Szóval, ugye már több hete ismerjük egymást Justinnal... és a többiekkel is persze és mi… - hadováltam össze vissza és közben mutogattam is. – Áhh inkább megmutatom. – legyintettem inkább magamnak, mint nekik, pólójánál fogva közel húztam magamhoz és megcsókoltam.*-*

40. rész Justin Bieberrel járok…:$

2011. nov. 26. 11:35 - írta kishercegno

Huhuuuuuu naaa mit szóltok a címhez??? :DDDDDD

ahjjj de kíváncsi vagyok, hogy a rész végén milyen arcot fogtok vágni...xDDDD :$$

Egyébként ha valakit érdekel... UTÁLOM A SULIT!!!! -.-"  szörnyű, gyerekek... kémiából most írtam egy 2-es témazárót és hittanból is csak 2db 3-mas dogám van... ráadásul, mivel sokat pofázok órákon ez a pap behívatja anyámat fogadóórára...-.-" mondhatom szuper... sőt most mondták barátnőim, hogy ha év végén vagy félévkor 3-masra zárnak le hittanból vizsgáznom kell...:|| tök jó tavaly másik tanárnál 5-ös voltam..(Y)

A kommenteket köszönöm, tényleg nagyon jól esnek.:$$

5 komi ide is és jön a köviii.*-*

egyébként meg.. imááádom.*-*♥  :

 

 

 

éééééééésss itt olyan cukiiiiii.*-* :$$ ♥♥ :

 

 

 

 

 

 

 

*** 2 nap múlva ***

Lecsaptam bőröndöm tetejét a szépen összehajtogatott ruháimra, behúztam a cipzárt és végre késznek nyilváníthattam apa, ’addignemmészsehovamígbenempakolodazta8bőröndnyicuccodat’, kérését. Még gyorsan szétnéztem a szobámban, megigazítottam az összegyűrt takarómat és kiléptem a nappaliba.

- Apa kész vagyok! Megnézem Justinék hogy állnak, oké? – kukkantottam be a konyhába, ahol apa a, még fel nem bontott, édességeimet pakolászta egy táskába. – Ja és azt a táskát kézipoggyászként felvisszük a repülőre, nem adom ki a kezeim közül. – mutattam kezére, mire első kérésemre bólintott, második követelésemre pedig megforgatta szemeit.

Mosolyogva csuktam be magam mögött a bejárati ajtót és átugrándoztam a Bieber lakosztályba. Kopogtam, majd választ nem várva benyitottam.

Ezalatt a két nap alatt annyit volt együtt a csapat, hogy már majdhogynem ott éltem. Nate állandóan Scooterrel X-Box-ozott, míg apa Pattievel beszélgetett, Sam és Kenny az eddigi testőrkénti tapasztalatait osztotta meg egymással, így nekik nem is nagyon tűnt fel, hogy mindeközben egy szobával arrébb én Justinnal smárolok.

Ahogy körbenéztem a nappaliban kábé olyan érzésem támadt, mintha kitört volna az I. Ruhavilágháború. Elkerekedett szemekkel néztem körbe, valamiféle életjelet keresve.

- Itt meg mi történt? – kérdeztem elszörnyedve az üres szobától(?).
- Ó, szia Alex! – ugrott fel Pattie az egyik kanapé mögül, egy szoknyát és egy magassarkút tartva a kezében. Tátott szájjal, értetlenül meredtem rá.
- Pattie a cél az, hogy mindent BE pakolj a bőröndbe nem pedig KI. – hangsúlyoztam ki az igekötőket(vagymiket.xD).
- Tudom, de nem találom az egyik fülbevalómat, pedig emlékszem rá, hogy tegnap rajtam volt. – mondta szomorúan és újra eltűnt a fotel mögött.

Tekintetemet végigvezettem a szoba minden pici részletén, majd a mellettem álló komódon megakadt a szemem. Elmosolyodtam.
- A fülbevalód nem az a barna masnis, aranyszínű, amit még tegnap annyira imádtál?  - kérdeztem és kezembe vettem a komódon lévő ékszert.
- De az és annyira cuki volt. – mondta elszontyolodva a fotel mögül. Elnevettem magam.
- Pattie, idenézz! – vigyorogtam és mikor végre újra láttam, meglóbáltam előtte a keresett fülbevalóját. Fénysebesen küzdötte át magát a fél méter magas ruhakupacon és a nyakamba vetette magát.
- Köszönöm, szívem! – mosolygott és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját. Kivette a kezemből és óvatosan füleibe csúsztatta őket.
- Figyelj, ne segítsek elpakolni? – mutattam a mögötte elterülő ruhatengerre.
- Jajj dehogy, ezt két perc alatt elintézem. – legyintett könnyedén.

- Nekem segíthetsz! – mondta mosolyogva Justin(?), az ajtófélfájának dőlve.
Pattiere néztem, aki bólintott egyet, én pedig a pici fia előtt elsuhanva, besétáltam a szobájába.
- De hiszen már elpakoltál! – néztem értetlenül a szekrény előtt álló bőröndökre. Hirtelen nekinyomott az ajtónak és vadul csókolni kezdett. Teste enyémhez tapadt, kezei hajamat és derekamat simogatták.
- Tudom, csak kellett egy indok, amivel be tudlak hívni a szobámba. – mondta kajánul vigyorogva, amikor egy pillanatra elváltunk, de nem hagyott sok időt számomra, ajkai azonnal visszataláltak ajkaimhoz. Nyelvét átdugta számba és enyémet kezdte kényeztetni. Hasamban ezrével jelentek meg a pillangók, lábaim megremegtek. Ezt ő is észrevehette, mert belemosolyodott csókunkba, kezét fenekemre csúsztatta és picit belemarkolt. Már épp felemelt volna, de eltoltam magamtól.

- Mi van ma veled? – lihegtem szájába és levegő után kapkodtam.
- Semmi. – mondta egyszerűen és nyakamba fújta meleg leheltét.
- Akkor miért vagy ilyen kanos? – mosolyogtam és hajába túrtam. Meg akart csókolni, de elhúztam a fejemet. Értetlenül nézett rám. – Ha kérdeznek valamit, arra általában válaszolni szokás, nem pedig lesmárolni az illetőt.
- Nem tudom oké? – forgatta meg a szemeit, kissé idegesen. – Folytathatnánk?
- Nem. – újra közel hajolt, de kiléptem karjaiból és az ágyára ültem.
- Most mi van? – fordult felém, elém sétált, de én az ágy végébe húzódtam és hátamat nekidöntöttem a háttámlának. – Cica, nem játszunk!
- Én eddig sem játszottam. Amíg ilyen bunkó vagy, nem érhetsz hozzám. – mondtam határozottan.
- Miért, te nem akarsz engem? – idegeskedett és széttárta karjait. Felsóhajtottam.
- Tudod mit? Én inkább visszamegyek a szobámba. Majd ha lenyugodtál beszélhetünk. – az ajtó felé indultam, de kezem után kapott. Visszafordultam és érzelemmentes arccal néztem rá.
- Bocsánat, kérlek ne menj el. – mondta sajnálkozóan és szemeimbe nézett. – Én csak nagyon kívántalak. Szeretlek. – közelebb húzott magához, nyakamba fúrta fejét és mélyet szippantott illatomból.
- Justin, nagyon jól tudod, hogy én is nagyon szeretlek. De legalább egy kicsi önkontrollod legyen, oké? – emeltem fel fejét vállamról és kényszerítettem, hogy szemeimbe nézzen.
- Oké. – motyogta kisfiúsan. Elmosolyodtam és szorosan hozzábújtam. Bal kezével térdhajlatomhoz nyúlt és az ölébe vett.
- Justin. – szóltam rá mosolyogva és kezeimmel nyakába kapaszkodtam.
- Nyugi, csak le akarok ülni. – suttogta és az ágyra telepedtünk. Nem engedte, hogy kiszálljak az öléből, gyengéden tartott karjaiban. Ő az ágytámlának, én pedig mellkasának dőltem.

- Tudod… arra gondoltam, hogy mi lenne ha... elmondanánk Jasminenek, hogy… együtt vagyunk. – hebegtem összevissza és pólójába fúrtam arcomat.
- Kicsiim. – húzta el a szót. – Te is tudod, a te barátnőd, te mondod el. – vigyorgott és hátamat kezdte simogatni.
- Már úgyis sejt valamit. – mondtam és visszagondoltam erre a pár napra.

- Elmentem majd jövök! – kiabáltam a többieknek.
- Már megint a pasidhoz mész? – kérdezte Jas, a nappaliban ülve.
- Igen. – mondtam meggondolatlanul. – Mii vagyis nem. Nincs is pasim Jasmine. – mondtam zavarodottan.
- Miért, akkor Biebert minek hívod? A fiúd, az udvarlód, a szexpartnered vagy más egyéb dolog? – kérdezte értetlenül. Villámokat szóró szemekkel néztem rá és kiléptem a bejárati ajtón.

 

Jasminenel épp a Másnaposok 2.-t nézzük.
- Jól csókol Justin? – kérdezte egyszerűen, de szemét nem vette le a képernyőről. Lassan felé fordítottam fejemet és fintorogva megdobtam popcornnal.

 

- Jus, Alex milyen az ágyban? – kérdezte reggeli közben Jasmine, mire kiköptem a számban lévő narancslevet. Justin kis híján félrenyelt és köhögve próbált újra levegőhöz jutni.
- Honnan tudnám? – próbált nyugodtan válaszolni, bár nem nagyon ment, de megkönnyebbülésemre nem feszegettük tovább ezt a témát. Szerencsére csak hárman voltunk a konyhában és senki más nem hallotta ezt a kis párbeszédet.

Ilyesfajta helyzetek álltak elő az elmúlt napokban. Szóval biztos, hogy tud valamit, de eddig még nem mertem bevallani neki az igazat.
Halkan felnevetett, gondolom látta rajtam, hogy ezeken a szituációkon gondolkozom.

- Oké. Akkor indulás előtt elmondom neki. És talán ha megérkeztünk.. mi is az első turnéállomás? – néztem rá kérdőn.
- Mia… - kezdte nyugodtan, de nem fejezte be. – Nem tudom. – vágta rá.  Felvontam a szemöldökömet, de inkább nem kérdeztem rá. Majd ha akarja, elmondja.
- Jó mindegy. Akkor, ha leszálltunk és elmentünk a hotelba, beszámolunk a többieknek is. Oké? – kérdeztem és mellkasára simítottam kezemet.
- Oké. – lehelte ajkaimba.

***

- Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon fogsz hiányozni! – szorítottam magamhoz Jasminet a reptéren.
- Tudod, hogy te is nekem. – motyogta vállamba.
- Dee… - kezdtem és elvigyorodtam.
- Ott a telefon, facebook, msn, twitter! – mondtuk egyszerre és újra megöleltük egymást.
- Alex, gyere! – kiáltott apa. Már csak rám vártak.
- Valamit el kell még mondanom. – fordultam Jas-hez.
- Kb. 3 perced van, különben a saját magángépedet is lekésed. – nevetett.

Közel húztam magamhoz, karjaimat hátán vezettem fel és füléhez hajoltam.
- Justin Bieberrel járok, de ez még titok, úgyhogy psszt. – hadartam el villámgyorsan, nyomtam egy puszit arcára és a gép előtt várakozó Justin felé kezdtem futni.
- Miiiiiii? – hallottam meg Jas hangját.
- Tudom, én is nagyon szeretlek. Minden nap hívni foglak. Sziaaa! – fordultam hátra és úgy próbáltam esés nélkül a repülőhöz jutni. Azt a bamba képét és a leesett állát nem hagyhattam ki.
- Alexandra Lilyen Green te kis – kiabálta vigyorogva, de az utolsó szót már csak a szájáról tudtam leolvasni. – ringyó!
- Imádlak! – a szívemre mutattam és Justinnal az oldalamon fellépcsőztem a gépre.

Még egyszer hátranéztem. Jasmine karbatett kezekkel bámult minket és kajánul vigyorogva rázogatta fejét. Justinra pillantottam, majd rá és megvontam a vállamat. Intettem még egy utolsót neki és ezzel végleg búcsút intettem New Yorknak… legalábbis egy időre.

39. rész Bocsáss meg…

2011. nov. 22. 17:01 - írta kishercegno

Sziasztoooook mákiiiiiik.*-* uristeeen ma annyira őrültek voltunk barátnőimmel..:DD   megyünk suliudvaron, barátnőm elkezdi és most megrugom a fát *elszánt tekintet* (előttünk volt egy fa és az ágaira mutatott, ami fejmagasságba volt velem) válaszolni se tudtam, már csak arra vettem észre hogy ez az idióta feldobja a talpát és akkorát baszódik hátra, mint valami eszkimó (nemtomhogyjönidenekérdezd..xD).  másik barátnőmmel aki utánunk jött csak 10 percig szakadtunk megállás nélkül, persze a földön heverő idiótával együtt..:DDDD  szóvaljaaa.xdddd

németórán.. tanár.: - ti mit vinnétek a sivatagba?
elbaszódott barátnőmmel : TEVÉÉÉT.:||| :DDD xddd

na de nincs dumaaa.:DDD a komikat nagyon szépen köszönöm.*-*

5 komi és jön a következő.;D

puszikaaa.<3

 

jah és igen.. az előző részről véletlenül lehagytam egy aprócska párbeszédet..-.-" nehariii.:$$ <3

 

 

- Mehetünk? – kérdezte, mikor felöltöztem.
- Igen. – mondtam és a kocsi felé indultam.
- Ezek a képek hol is jelennek meg? – pillantott rám, már úton hazafelé.
- A Vanity Fair-ben. – mosolyogtam rá és hátradőltem ülésemben.

***

- Biztos ne menjek be veled? – kérdezte Jus a lakosztályunk előtt állva. Apáék minden bizonnyal már itthon vannak, szóval meg kell ejtenünk egy újabb apa-lánya beszélgetést.
- Biztos. – bólogattam. – Majd még hívlak. – mondtam és egy gyors puszit nyomtam ajkaira.
- Este jövök. – kacsintott és kajánul elmosolyodott.
- Szeretnél mi? – kérdeztem vigyorogva. – Egyébként nekem koncertem lesz, úgyhogy nyugodtan randizhatsz az üres szobával.
- Koncerted lesz? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Egen. – mosolyogtam. – Ez az utolsó lehetőség rá, hiszen két nap múlva indul a turné.
- Ó, rendben. – mondta és sejtelmesen elmosolyodott.
- Mi volt ez? – néztem rá értetlenül.
- Semmi. – vágta rá gyorsan. – Hol lépsz fel? – terelte a témát.
- A Gardenben. – mondtam egy óriási sóhaj közepette.
- Ez lesz az első, igaz? – mosolygott.
- Igen, szóval muszáj, hogy ott legyél, mert ha leégek, idegösszeroppanást kapok, kifutok a színpadról, a Sark vidékre költözöm és pingvinekhez fogok beszélni akkor valakinek folytatnia kell helyettem a koncertet. – hadartam el és elvigyorodtam. Nagyokat pislogott és értetlenül meredt rám.

- Hogy te mekkora hülyeségeket tudsz összehordani, egyetlenegy mondaton belül. – rázta meg a fejét és kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Én is szeretlek! - mondtam felháborodást színlelve, de nem bírtam ki mosolygás nélkül.
– Tudod, hogy imádlak. – kajánul elmosolyodott és felkaromra simította jobb kezét. – Mikor kezdődik a koncert?
- 9-kor úgyhogy el ne késs! – válaszoltam és picit mellkasára ütöttem.
- Oké, akkor koncert, 9-kor, a Gardenben. Csak el ne felejtsem. Na de mentem Baby. Pá édes. – hadarta el, rám kacsintott és már el is tűnt a kis folyosón. Enyhén megráztam a fejemet, hogy visszatérhessek a valóságba, megforgattam a szemeimet és beléptem a lakosztályba.

Amint bezártam a bejárati ajtót, apa jelent meg a nappaliban. Elhúztam a számat és bűnbánóan néztem fel rá. Pár pillanat alatt átszelte a köztünk lévő távolságot és erős karjaiba zárt.
- Bocsáss meg apa! Nem akartam veled kiabálni, csak… nagyon ideges voltam. – kezdtem szomorúan.
- Sajnálom, hogy üvöltöttem, de nagyon aggódtam érted. Te vagy az egyetlen kicsi lányom, érted? Minden apa ilyen. – mondta nevetve a szemembe nézve. Elmosolyodtam és újra átöleltem.
- Akkor megbocsájtasz? – motyogtam mellkasába.
- Csak ha te is nekem és elfeleltjük ezt az egészet. – mosolygott és egy puszit nyomott homlokomra.
- Megbeszéltük. – húztam mosolyra arcomat. – Este akkor koncert? – aprót bólintott. – És elkísérsz?
- Ki nem hagynám. – kacsintott és mindketten készülődni kezdtünk.

*** 2 órával később ***

- Lex, indulhatunk? – kiabált be apa.
- 1 perc. – még gyorsan beledobtam a táskámba a telefonomat és kiléptem a szobából.
- Szia Nate… és Ashley. – köszöntem a kanapén ülőknek.
- Szia! – köszöntek kórusban, mire összenéztek és mindketten elmosolyodtak.
- Ó, csak nem? – kérdeztem sejtelmesen és próbáltam visszafojtani egyre csak növekvő vigyoromat.
- Csak de! – vigyorgott Nate is és felmutatta összekulcsolt kezüket.
- Wííííí gratulálok. – mosolyogtam és megöleltem Ashleyt.
- Köszönjük szépen. – mondta kicsattanó jókedvvel. – Na, de irány a koncert! – kiálltott fel, és az ég felé mutatta mutatóujját.
- Gondolom még nem voltál Alexandra Green koncerten.
- A-a. - rázta meg a fejét.
- És voltál már egy koncert színfalai mögött? – kérdeztem és vigyorom egyre csak növekedett. Egy újabb fejrázás érkezett tőle.
- Akkor készülj kislány, mert most megtudod, milyen is ott az élet! – kiálltottam, kézen ragadtam és kifutottam vele a folyosóra, egészen a liftig.
- Most elviszed a csajomat? – kiálltott utánunk Nate.
- Bocsika. – mosolyogtam és nagyokat pislogtam.
Apa még gyorsan bezárta a lakosztályt és végre mindannyian elindultunk.

A hotel előtt Sam várt minket apa, fekete Cadillac Escalade, kocsijával.

38. rész Fotózás.

2011. nov. 19. 16:39 - írta kishercegno

37. rész Fürdőruha.:)

2011. nov. 9. 15:11 - írta kishercegno

Wííííííí megjöttem.:DDDDDD   Na ki nézte a hétvégi MTV EMA-t? Kezeket a magasbaaaa.:DDD
Én személy szerint Timy21-el folyamatos kapcsolatban követtem az eseményeket... aminek egy kicsit ciki vége lett...xDDD Egyébként.. Justiiiiin annyira cukii volt  (lejjebb található egy kép is róla.;)) és ráadásul ő lett a legjobb férfi előadó és a legjobb  pop előadó, sőt még a jótékonysági munkáiért is kapott egy díjat.*-* :$$ jah és, hogy ki volt a kedvencem Justinon kívül?? :DD A MEZTELEN FASZIIII.xDDDD  fogalmam sincs, hogy ez be volt-e tervezve vagy sem, de szerintem ez ütött mindent..xddd (A) és nektek ki vagy kik tetszettek a legjobban?? :)) válaszokat komiiiban.;))

Ha valakit érdekel ma egész lájtos napom volt… a 7. óránkon a 26 emberből voltunk vagy 10en, mert mindenki nyílt napon volt..:DDD de azért így is elvoltunk bioszon.xddd

Jah és még valami.... képzeljétek Jazzy visszakövetett Twitteren.*-* a kis cukii.:DD

A résszel kapcsolatosan ez egy extra extra hosszú rész, ami részben azért is van, mert egy kisebb kihagyásra számíthattok az én részemről, mert ezen a héten részeket fogok írni... de nagyon nagyon sokat.*-*

A komiikat tényleg nagyon nagyon szépen megköszönném és remélem ehhez a részhez is számíthatok rátok..:)) talán egy 7 komiit összetudnátok hozni nekem egy hét alatt? Léccciiii.:DD Akkor lehet, hogy még sok ilyen részt fogok írniii..:DD :$$

ÉS EGY FONTOS DOLOG!   LUCKYJAZZ ÍRTA AZ ÉN KIS BLOGOM 200. HOZZÁSZÓLÁSÁT.*-* NAGYON NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM.:$$

Na de befogtam..xddd

Jó olvasást és IMÁDLAK TITEKET.*-* <3

 

már napok óta ezen röhögök.... annyiraa cukiiii....xDDD egyébként ez az egyik kedvenc számom.*-* :

 

 

 

 

 

 

 

 

 

*** Alex szemszöge ***

Mikor felébredtem, már az ágyamon találtam magam, Justinnal az oldalamon, aki csillogó szemekkel figyelt engem.

- Jó reggelt! – suttogta, de hangján nem hallatszódott semmi féle álmosság.
- Hány óra van? – kérdeztem nyügösen és a párnába bújtam.
- Éjfél! – mondta könnyedén, mire felkaptam a fejemet.
- És akkor te miért nem alszol? – kérdeztem értetlenül. Az ágy melletti éjjeliszekrényhez nyúlt és felkapcsolta a kislámpát, amely halványan bevilágította a szobát.

- Egyrészt azért, mert tudtam, hogy a hasad úgyis hamar felébreszt, mert semmit sem ettél. Másrészt... nem vagyok fáradt. – vigyorgott.
- Nem is vagyok éhes! – vágtam be a durcit és fejemre húztam a takarót.
- Ó, hát akkor ezt mind nekem kell megennem! – mondta sajnálkozva, de hallottam hangján, hogy még mindig mosolyog.
Óvatosan kikukucskáltam a takaró mögül és épp megláttam, amint bal kezével a földre nyúl és az ágyra tesz egy tál szőlőt, rengeteg epret és egy nagyobb csésze olvasztott csokit.

 

 

- Oké, tényleg éhes vagyok! – nevettem, az ágy mellé dobtam magamról a takarót és az eprek felé nyúltam, ám hirtelen kezével elrántotta előlem, így majdnem pofára estem. - Hééééé!
- A-a. Előbb ide kérek valamit. – megrázta a fejét és huncutul a szájára mutatott.
Elvigyorodtam, négy-kézláb közelebb másztam hozzá, majd egy hosszú puszit nyomtam ajkaira.
- Hát én nem ilyet akartam. Asszem lemondhatsz az epredről. – mondta sajnálkozást színlelve és lerakta a gyümölcsöket a földre, az ágytól kb. fél méterre, hogy még véletlenül se érjem el.

Megforgattam szemeimet, majd mikor visszafordult hirtelen letámadtam és ajkaira tapadtam. Eléggé meglepődött, de aztán elmosolyodott, nyelvét átdugta hozzám és gyengéden szórakoztatta enyémet. Csókunk közben keze ’véletlenül’ fenekemre tévedt és már el sem mozdult onnan.
Pár perc után elszakadtunk egymástól, picit hátrahajoltam és derekára ültem.
- Szerintem kiérdemeltem az epremet! – vigyorogtam. Már épp elindultam volna értük, mire derekam után nyúlt és visszaültetett eredeti pozíciómba.
- Biztos ez, cica? – kérdezte egy kaján vigyorral az arcán. Lehajoltam ajkaihoz, fenekemet picit feljebb toltam, jobb kezemmel benyúltam felsője alá és alhasát kezdtem simogatni. Szemeit azonnal lehunyta, majd egy visszafojtott sóhaj hagyta el száját.
- Biztos. – suttogtam csábosan fülébe, lemásztam róla, majd már a ’vacsorámmal’ tértem vissza mellé az ágyra.

Kiválasztottam egy szép nagy eprecskét, belemártottam a csokiba és végre beleharaptam.
- Tudod… nem szép dolog egy pasit csak így itt hagyni. – mondta rekedtes hangon, még mindig mellettem elterülve.
- Tudod… egy lányt nem szabad a kedvenc gyümölcsével szivatni. – kuncogtam, majd egy újabb epret mártottam a finom csokoládéba, odamásztam hozzá és a szájába adtam.
- Umm, szóval az eper a kedvenced? – kérdezte, közben pedig ülőhelyzetbe tornászta magát.
- Eltaláltad. – kacsintottam. – Kapd el! – kiálltottam és egy szőlőszemet dobtam szája felé, amit ügyesen el is kapott. – Nagyszerű. – nevettem és kislányosan megtapsoltam.
- Oké, most te jössz! – nevetett és megdobott kb. négy szemmel, amiből persze egyet sem kaptam el.
- Naaa, ez nem ér! – nevettem és én is megdobtam szőlővel.
- Tudod, ehhez tehetség kell, drágám! – mondta nagyképűen. Eltátottam a számat, majd már csak azt vettem észre, hogy a szobámban kergetőzünk. Mikor egy pillanatra eltűnt a szemem elől, megálltam és körbenéztem a szobában, mire két erős kar fonódott derekamra, majd felkapott és fejjel lefele lógatott.

- Justiiiiin! – visítoztam és nevettem egyszerre.
- Ssss a többiek már alszanak! – nevetve derekára ültetett, felhúzott magához és arcomat kezdte tanulmányozni.
- Tudod… holnap lesz egy fotózásom.. bikiniben. – suttogtam és szégyenlősen elmosolyodtam.
- Ma miért mondjuk, olyan sokszor, hogy ’Tudod…’ – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Nem tudom. – nevettem és arcomat nyakába temettem.
- Szóval holnap fotózásod lesz. És a pasid megengedte egyáltalán, hogy mások is lássanak téged ruha nélkül? – suttogta huncutul mosolyogva.
- Ez egy fürdőruha fotózás Justin, nem nudista strand. – megforgattam a szemeimet, de tovább folytattam. – De képzeld. Én választhatom ki, hogy melyik fürdőruhámat vigyem el. És hát… elkelne a segítség. – húztam el a mondat végét és picit talán el is pirultam.
Kajánul elvigyorodott és kezeit fenekemre csúsztatta.
- Szóval bemutatót tartasz nekem.
- Csak ha szeretnéd. – mosolyogtam ártatlanul, bár úgyis tudtam a válaszát.
- Nagyon szeretném. – suttogta. Ajkamba haraptam, leugrottam derekáról, a szekrényemből előhalásztam a fürdőruháimat és a fürdőbe zárkóztam.

Az első szettem egy fekete-fehér csíkos bikini volt.  

Mielőtt kiléptem volna, gyorsan belenéztem a tükörbe, igazítottam egy kicsit a hajamon, majd visszamentem a szobába.
Jus a plafont bámulva feküdt az ágyon, de amint meghallotta érkezésemet, azonnal rám pillantott. Szemei nagyra nyitódtak, szája résnyire elnyílt. Párszor végigmért, majd mikor rájött, hogy rá várok, felpattant az ágyról és elém sétált.

- Na, hogy tetszem? – kérdeztem és lassan megfordultam előtte.
- Gyönyörű vagy. – suttogta ajkaimba mikor visszafordultam és lágyan megcsókolt. Keze derekamat simogatta és már épp belelendültünk volna a csókolózásba, de leállítottam.
- Nyugi. Van még másom is. – lihegtem ajkaiba és már be is csuktam előtte a fürdőajtót.

*** Justin szemszöge ***

Nagy levegőket véve próbáltam nyugtatgatni magam, hogy ne törjem rá az ajtót és támadjam le. Sok időt nem kaptam, mert már nyílt is a fürdőszoba ajtaja.
Egy barackszínű bikinit viselt, haja lágyan omlott hátára.

 

- Uhh, de szexi. – vigyorogtam és összefontam karjaimat derekán.
- Úgy gondolod? – incselkedett és végigsimított hátamon. Megborzongtam és ezt ő is észrevette. Már épp ajkaira tapadtam volna, mikor kibújt ölelésemből és újra bezárkózott.

 

 

*** Alex szemszöge ***

- Most mért? – hallottam még a szobából. Felkuncogtam és a következő fürdőrucit próbáltam fel.

***

Már csak egy bikini maradt hátra. Direkt hagytam ezt utoljára, ez a legmerészebb az összes közül. Szegény Justin.:D

 

Hajamat előredobtam, majd kiléptem a fürdőből. Justin a tőlem legtávolabbi ablak előtt állt, majd mikor becsuktam magam mögött az ajtót, felém fordult.
- Te meg mit csinálsz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Úristen. – nyögte ki nagy nehezen, miközben testemet tanulmányozta.
- Jól vagy?
- Ez... – suttogta.
- Válaszolnál a kérdésemre? – kérdeztem.
- Végem van.
- Szóval nem. – mondtam irónikusan. Jobbra fordítottam fejemet, ami nagy hiba volt, mert amint visszanéztem volna rá, ajkait megéreztem ajkaimon. Hirtelen jött az egész, így jó, hogy mögöttem volt a fal, különben hátraesek. Vadul tépte ajkaimat, keze derekam és fenekem között cikázott. Egyik kezemmel hátulról hajába túrtam, míg másikat mellkasára simítottam és körmeimet húzogattam rajta. Nyelvünk vad táncot járt és egy pillanatra sem engedték el egymást.

- Ezt… rajtam kívül senki sem láthatja rajtad. Megértetted? – kérdezte mosolyogva miután elváltak ajkaink.
- Persze, apuci. – mondtam elvékonyított hangon és apró puszikat leheltem nyakára.
Hátra fele kezdett araszolni, persze engem is magával húzva, mígnem mindketten az ágyon kötöttünk ki. Kényelmesen elhelyezkedtem derekán, majd óvatosan füléhez hajoltam.
- Ki szeretnék próbálni valamit. – suttogtam a lehető leghalkabban.
- Hajrá. – mondta magabiztosan. Ha tudná, mi jár a fejemben nem lenne ilyen biztos a dolgában.
- Oké. Akkor ez most nem kell ide. – mondtam és egy pillanat alatt lekaptam róla felsőjét.
- Cicaaa. – mondta kajánul vigyorogva és már meg is csókolt volna, ha én nem húzódom el.
- Te csak maradj a seggeden, jelen esetben a hátadon. Most én irányítok, te csak figyelsz és élvezed a kényeztetést. – kacsintottam rá és egy huncut mosolyt küldtem felé. Szemei felcsillantak, de nagyot nyelt is közben.

Elmosolyodtam és a már picit kihűlt csokiért nyúltam. Ajkamba haraptam, ujjamat belemártottam a folyékony édességbe és Justin mellkasára simítottam. Még párszor megismételtem ezt, majd mikor művem elkészítésének végéhez értem egy szivecske rajzolódott ki Szerelmem mellkasán. Eközben őt többször is kirázta a hideg és mélyeket lélegezve, csukott szemmel feküdt alattam.
Mikor végeztem a tálat a földre raktam és lenyaltam ujjamról a maradék csokit.

- Hmm… édes. – mondtam, mikor már képes volt kinyitni azokat a gyönyörű szemeit.
- Csak úgy, mint te. – mondta rekedtes hangon és a felsőtestén lévő szívecskét tanulmányozta.
- Na akkor most figyelj. – ajkaimba haraptam, arcához hajoltam és egy lágy csókot leheltem ajkaira. – Csukd be a szemed.

Felegyenesedtem, picit hátrébb húzódtam, így most combjára kerültem. Lehajoltam mellkasához és apránként kezdtem lenyalni róla a csokoládét. Azonnal felnyögött és fejét a párnába süllyesztette. Elmosolyodtam és tovább folytattam mutatványomat. Mikor a szívecske legaljánál jártam, ami történetesen elég közel volt aljasához, kicsit jobban befeszültek végtagjai és az éjszaka leghangosabb nyögése tört ki belőle. Felkuncogtam, majd mivel végeztem, leszálltam derekáról és a tükör elé álltam.
Megigazítottam az elég kócosan álló frizurámat és kezemmel letöröltem az elkenődött szájfényemet is. Némán indultam volna a fürdőbe, ha bele nem ütközöm ’valakibe’.

- Le kéne tusolnom. – motyogtam.
- Menjünk. – suttogta kajánul vigyorogva, combom alá nyúlt és derekára ültetett.
- Rossz vagy. – kuncogtam.
- De te így szeretsz. – vigyorgott és beállt a zuhanykabinba, ahol pillanatokon belül forró vízcseppek áztatták testem minden porcikáját.
Most finoman és érzékien csókoltuk egymást, nyugodtság uralkodott rajtunk. Jobb kezét hátam felé indította, majd csak annyit éreztem, hogy a bikinifelsőm kapcsával matat.
- A-a. – suttogtam szájába és elhúztam onnan kezét. Lebiggyesztett ajkakkal nézett rám, mire csak megforgattam szemeimet. – Ahj tényleg nagyon rossz vagy!
Megvonta a vállát és egy hosszú puszit nyomott ajkaimra.
- Egyébként ezt az előbbit már mással is csináltad? – tette fel ezt a, számomra idióta, kérdést.
- Nem. Ez most egy hirtelen jött ötlet volt. Csak rád kellett néznem és máris feléledt a perverz fantáziám. – vigyorogtam és gyengéd puszikat nyomtam mellkasától elkezdve arca minden apró pontjára.
- Szóval csak engem büntetsz ilyenekkel?
- Miért, büntessek mást is? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Egy pillanatra elgondolkozott, majd gondolom, amikor végre felfogta mit is kérdezett, azonnal válaszolt.
- Ne. – vágta rá, én meg csak elmosolyodtam.

Kiszálltunk, megtörölköztünk, gyorsan megszárítottam a hajamat, ami ennek köszönhetően göndör fürtökben omlott vállaimra, majd, már Justin nélkül felvettem egy franciabugyit és egy fekete toppot. Mire a szobába értem, Justin már egy boxerben feküdt az ágyon és a laptopommal bíbelődött. Elmosolyodtam és melléfeküdtem.
- Mit csinálsz? – kérdeztem és szorosan hozzábújtam.
- Twitter. – válaszolta, majd egyik kezét átdobta rajtam és derekamnál fogva átölelt.
- Nézzünk fel Msn-re. – mondtam csillogó szemekkel és már pötyögtem is be a jelszavamat.
- Ugyan ki lenne fent hajnali fél 3-kor? – nevetett és a képernyőre szegezte tekintetét. Amint betöltött az oldal megjelent legalább 25 olyan ismerősöm, aki elérhető volt. – Oké, nem szóltam. – nyögte ki, mire elvigyorodtam.
- Wíííí fent van Peter. – sikítottam suttogva (ha ilyet lehet egyáltalán.xd) és már fel is ugrott a kis ablak, miszerint az említett személy megelőzött az írással.

~PeterG.:D~ üzenete: Neked nem aludnod kéne, hugi? :D

- Peter a te…? – kérdezte választ várva Jus.
- Peter a bátyám. – mosolyogtam és már a választ írogattam.

*Aleex.de.psszt.:D:$<3* üzenete: Mert neked nem, ugye. ?? :DD

~PeterG.:D~ üzenete: Neem.:) Tudod, én már nagyfiú vagyok.:$

*Aleex.de.psszt.:D:$<3* üzenete: Én meg nagylány.:$$

~PeterG.:D~ üzenete: Szeretnél az lenni…;) <3

*Aleex.de.psszt.:D:$<3* üzenete: Blööö...:P xd

~PeterG.:D~ üzenete: Látni szeretnélek.:DD

*Aleex.de.psszt.:D:$<3* üzenete: Úgyis be szeretnélek mutatni valakinek.:$

~PeterG.:D~ üzenete: Na hajráá.:DD – írta és már küldte is a videochat meghívót. Kiskutyaszemekkel néztem Justinra, akik végigkövette a beszélgetésünket. Mosolyogva rám nézett és egy aprót bólintott. Felültem, amit nem sokkal később Jus is követett.

Rákattintottam az Elfogadás gombra és pillanatokon belül megjelent a képernyőn az én imádott bátyám.
- Szijjaaaa Peter! – vigyorogtam és egyelőre még csak engem vett a kamera, Jus picit arrébb húzódott.
- Szeva hugii. – rajta is csak egy boxer volt, és ha jól láttam épp a szobájában üldögélt. – Helyzet?
- Semmi érdekfeszítő. – válaszoltam egy vállrándítással kísérve.
- Aha. Én is ezt mondanám Miss MTV hercegnő. - megforgattam szemeimet és Justinra pillantottam.
- Peter, szeretnélek bemutatni valakinek. – a laptopot picit hátrébb toltam és Jus felé fordítottam. Erre ő is rásegített azzal, hogy közelebb húzódott hozzám, aminek személy szerint nagyon örültem. – Ő itt Justin Bieber. Mostantól őt fogom idegesíteni a fél éves turnénkon. Justin, ő a bátyám Peter Green.
- Csá tesó. – köszönt vidáman bátyám és intett egyet a kamerába.
- Cső haver. – köszönt Jus is és egy békejelet mutatott.
Örültem, hogy Peter ilyen jól fogadta Justint. Ez nem minden pasimmal ment ilyen egyszerűen, bár néha rá kellett jönnöm… Peternek volt igaza. És lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy Peter még nem is tudja, hogy járunk.. lehet, hogy most jóban vannak, de ha kiderül.. pápá Justin..xDD
- Szóval te vagy az a gyerek, aki mostantól napi 24 órában a húgomra fog vigyázni?
- Akár 25-ben is. – nevetett Jus. Megforgattam szemeimet és csupasz mellkasára ütöttem.
- Na és mióta?
- Mit mióta? – kérdeztem értetlenül.
- Hát mióta vagytok együtt? – kérdezte úgy, mintha ez lenne a világ legegyértelműbb kérdése.
- Peter... mi nem vagyunk együtt. – mondtam zavarodottan és erőltetetten felnevettem.
- Alex… a húgom vagy, ismerlek.
Félénken Justinra néztem, aki egy vállrándítással jelezte, hogy ezt most rám bízza. Felsóhajtottam.
- Honnan tudtad?
- Látszik rajtatok. Ahogy egymásra néztek, hogy minél közelebb húzódtok egymáshoz, hogy a közeletekben érezhessétek a másikat. – mondta érzelgősen, mire felvontam a szemöldökömet. – Jah és, mert hajnali 3 van és a tag félmeztelenül feszít melletted.
Elnevettem magam az utolsó mondatán, de ahogy észrevettem Justin is mosolygott.
- Jogos. – mondta nevetve Biebs. – Egyébként még csak pár napja.
- Na az tök jó. – vigyorgott, mint valami idióta.
- Igen az, de te vagy az egyetlen, aki tud róla, szóval ha bárkinek is elszólod magad, véged. – mondtam komoly arccal, de a végét, már nem bírtam ki mosolygás nélkül.
- Senki sem tud róla? Még apa, Jasmine és Nate sem? – kérdezte meglepődve.
- Nem. – adtam a rövidke választ és lehajtottam a fejemet. Újra átszaladtak a gondolataim a tegnapi veszekedésünkön apával.
- Mi a baj? – kérdezte aggódva. Némán meredtem magam elé, csak akkor tértem vissza a valóságba, mikor két kar fonódott körém. Jus hátrébb mászott, engem pedig lábai közé ültetett, így hátamat mellkasának dönthettem, miközben karjaival szorosan tartott magánál.
- Tegnap összevesztem apával… elég csúnyán. – letörten elhúztam a számat és Justin karját kezdtem simogatni.
- Jajj hugi már megint? – kérdezte lehangolódva. Köztudott, hogy apával imádjuk egymást, és csak nagyon ritkán vannak vitáink… de azok nagyon durvák.
- Igen. Röviden annyi, hogy plázában voltunk és megrohantak a rajongók.
- És te jól vagy? – aggódott továbbra is, mire elmosolyodtam.
- Persze. Justin vigyázott rám. – kuncogtam és csillogó szemeibe néztem.
- Annak örülök. – vigyorgott Peter.

***

Még egy kicsit beszélgettünk, majd mikor már az ezredik ásításomat nyomtam el Justin úgy döntött, hogy most már lefekszünk aludni. Végülis nem gáz, hogy reggel 4 óra van…

 

 

Komiit?? :$$ <3

 

 

36. rész Csak Ő!

2011. nov. 3. 17:10 - írta kishercegno

Nincs sok hozzáfűzni valóm. Rövid és szar... de most ez jött...:SS A következőt most írom ami eddig 7 oldal ÉS még mindig nincs befejezve szóval nyugi kárpótolva lesztek.;))
A komikat nagyon köszönöm, hihetetlenül jól estek és remélem ehhez is összetudtok hozni legalább ennyit... és akkor talán előbb jön a kövi.:DDDD

Luv yaaa.<3

 

 

 

*** Justin szemszöge ***

Mindenki döbbenten meredt maga elé. Még sohasem láttam ilyennek Lexyt. Szegénykém ideges volt… nagyon ideges.

- Joe, nem csak az Ő hibája. – kezdtem halkan és felnéztem Szerelmem apjára. – Ő akart a legjobban kijutni onnan. Félt… éreztem, ahogy remegett. Már azon a szinten voltam, hogy azt hittem összeesik.. de nem így lett. Erősen tartotta magát, bármilyen nehéz is volt. És hogy miért nem az Ő hibája? Mert Ő már rég haza akart jönni. Én akartam moziba menni, ami ha nem történt volna meg, nem bukunk le. Szóval, ne a lányodat hibáztasd! – mondtam nyugodtan, majd felvettem a dzsekimet és elhagytam a lakosztályt.

***

Már vagy egy órája bolyongok a Central Parkban, egyszerűen gyönyörű ez a hely.
Épp egy kis ösvényszerűségen sétálgatok. A fák rózsaszín szirmai teljesen beborítják a kis utat. Az illata mámorító. Ne kérdezzétek milyen fa ez, mert fogalmam sincs. Nem vagyok fa szakértő. De azt tudom, hogy Lexyt egyszer elhozom ide.

 

 

Mélyet szippantottam a csodás illatból, majd visszaindultam a hotelba. Az utcán nem ismertek fel, hála a kapucnimnak, így csendben, az én kis magányomban, nézelődhettem New York utcáin.

Amikor visszaértem a hotelba, azonnal Alex fele vettem az irányt. Már épp benyitottam volna a szobájába, mikor egy hangot hallottam a hátam mögül.

- Ne is próbálkozz vele! Már mindannyian próbáltuk kicsalogatni, vagy legalább bejutni hozzá, de képtelenség. Bezárkózott és nem szól egy kukkot sem. Még Jasminenek és Natenek sem nyitott ajtót, pedig ők állnak hozzá a legközelebb. És ez mind miattam van.  – mondta letörve Joe, a konyhában ülve. A többiek is itt voltak, szétszóródva a lakosztályban.
- Csak figyelj! – mosolyogtam és aprót kopogtam az előttem álló ajtón. – Alex. Én vagyok. Kérlek, engedj be. – suttogtam, mire azonnal kattant a zár. Gyorsan benyitottam és a többieket kizárva, elforgattam a kulcsot. Szememmel Őt kerestem és hamar meg is találtam, nem messze tőlem, a földön gubbasztva. Lábait felhúzva, arcát térdébe temette és halkan szipogott. Elmosolyodtam és leültem mellé.

- Hercegnőm! – suttogtam halkan és eltűrtem arcába lógó tincseit. Kisírt szemeivel felnézett rám és halványan elmosolyodott. – Ne sírj, kicsim. Minden rendben van. – gyengéden átöleltem, majd ügyesen ölembe húztam. Fejét mellkasomra hajtotta és ingem gombjaival kezdett játszadozni.
- Még soha sem vesztem így össze apával. – suttogta keservesen, de fejét nem emelte fel.
- De ő már nem haragszik rád! – mondtam és haját kezdtem simogatni.
- Ezt nem tudhatod.
- De igen, tudom. – értetlenül felnézett rám. – Tudod, amikor visszaértem, azonnal hozzád indultam, de ő megállított. Elmondta, hogy már milyen régóta próbálkoznak nálad, de te mégsem adsz semmilyen életjelet. Bevallotta, hogy ez az ő hibája. És láttam rajta, hogy tényleg sajnálja. Sajnálja, hogy kiabált, és hogy megbántotta az ő egyetlen, pici kislányát. – mosolyogtam és egy apró puszit leheltem homlokára.
- Tényleg? - kérdezte ártatlanul.
- Neked sose hazudnék! – gyengén elmosolyodott, majd közelebb hajolt és ajkait ajkaimra tapasztotta. Nem csókolt meg, csak szimplán ott tartotta ajkait, most mégis ez esett mindkettőnknek a legjobban.
- Köszönöm. Szeretlek Justin. – mondta, mikor már elhúzódott tőlem és végre egy szívből jövő mosolyt láthattam arcán.
- Én is nagyon szeretlek! – közelebb húztam magamhoz és egy hosszú puszit nyomtam hajára.
- Egyébként… merre jártál? – kérdezte kis csönd után és kíváncsian nézett fel rám.
- Csak sétáltam egyet. Meguntam ezt a sok zajt, úgyhogy kerestem magamnak valami nyugisabb helyet. – mindketten elmosolyodtunk, majd fejét újra mellkasomra hajtotta és nem szólaltunk meg többször.

Sokáig ültünk így, majd egyenletes szuszogására lettem figyelmes. Lenéztem rá és mosolyogva tapasztaltam, hogy elaludt. Óvatosan térde alá nyúltam, felemeltem és a kényelmes ágyára raktam. Még egyszer rá emeltem tekintetemet és halkan kisurrantam a szobából.

- Na? Hogy van? – támadt le egyszerre Joe, akin látszott, hogy már nagyon aggódott.
- Jól van, nyugi. Már lenyugodott és pár perce el is aludt, úgyhogy szerintem most hagyjuk pihenni.
- Oké. Akkor lehet, hogy lassan már nekem is le kéne feküdnöm, úgy ahogy a többiek tették. Majd holnap megpróbálok beszélni vele. Remélem megbocsájt. – mondta halkan és a szobája felé vette az irányt.
- Hé Joe! – szóltam utána. – Meg fog bocsájtani.
- Remélem is. – mosolygott. – És Justin. – fordult még vissza az ajtójából. – Kösz, hogy vigyázol rá. – vetett rám egy hálás pillantást, bólintottam egyet, majd mindketten elindultunk az ellenkező irányokba.

35. rész Jasmine a megmentő.*-*

2011. okt. 31. 18:41 - írta kishercegno

Nincs sok hozzáfűznivalóm.:DD titokban jöttem fel szóval...szívesen.;)))

Jah és 6 komi után talán előbb hozom a részt.:DD <3

 

 

Miután vége lett a filmnek és kiértünk a moziból, persze teljesen megfeledkeztünk a mi kis ’álcánkról’, így pár perc alatt több százas tömeg és rengeteg lesifotós gyűlt körénk.
Justin és Ryan a két oldalamra álltak, így kisebb védelmet nyújtva számomra, míg Kenny a tömeget eloszlatva próbált utat törni nekünk.

- Na, jó ez így nem fog menni. – dünnyögtem, előkotortam a táskámból a telefonomat és tárcsáztam Sam-et.
- Csá kiscsaj! Helyzet? – köszönt bele vidáman és mintha még a telefonból is sikításokat hallottam volna.
- Gáz van. Merre vagy? – kérdeztem vagy inkább kiabáltam az óriási zaj miatt.
- Itt vagyok a plázában, éppen késői ebédet tartok. – válaszolta könnyedén. – De várj már, alig hallak. Itt áll mellettem valami nagy tömeg, akik már vagy 10 perce egyfolytában sikítoznak.
- Te a plázában vagy? – üvöltöttem mérgesen, ami lehet, hogy túl hangosra sikeredett, mivel egy pillanatra mindenki elhallgatott és meglepődve néztek rám. – Upsz. – nyögtem ki, mire Justinból és Ryanből előtört a nevetés.
- Igen, ott. De nem tudom, mi van itt… az előbb tök csönd lett, most meg megint visítanak.
- Sam… - kezdtem nyugodtan. – Abban a tömegben ÉN vagyok! – mondtam egyre idegesebben és összeszorítottam szemeimet.

A telefon másik végéről pár perces csönd érkezett, gondolom most kezdi felfogni a dolgokat.
- Oké… - nyögte ki halkan és megszakadt a vonal.

Szerencsére már pár biztonságiőr is a segítségünkre sietett, bár a tömeg szerintem még mindig ugyan olyan hatalmas volt, sőt talán még nagyobb is, mint 5 perce.

Pár perc múlva a jobb oldalam felől hangos trappolásra és a rajongók felháborodott, rikácsoló hangjára lettem figyelmes, majd pillanatokon belül Samet pillantottam meg, aki sajnálkozó pillantással nézett rám.

- Helló Samy, milyen volt az ebéd? – kérdeztem kedvesen, de látszott rajtam, hogy ideges vagyok, amin Ryan látszólag elég jól elszórakozott.
- Bocs csajszi, nem tudtam, hogy itt vagy. Apád egy szót sem ejtett plázázásról. – mondta sajnálkozóan. – De azért arra gondolhattatok volna, hogy testőr nélkül nem juttok haza.
- Kenny is itt van. – szólt közbe Justin.
- Tényleg? – nézett ránk kidülledt szemekkel és fejével körbepillantott.

Már 4 biztonságiőr állt körülöttünk, plusz Kenny a tömegben próbálkozott, míg Sam még mindig előttünk téblábolt. Justin erősen tartott magánál, míg Ryan a sikítozó rajongóknak imponált. Jellemző…-.-

Miután Sam Kenny után indult, a tömeg nagyon, de tényleg nagyon lassan, oszlani kezdett, Ryan viszont még mindig nem tudott lenyugodni. Amikor már az izmait kezdte mutogatni, nálam betelt a pohár, bár ahogy észrevettem Justin sincs másképp.

- Te vagy én? – tettem fel a végső kérdést teljes nyugodtsággal.
- Majd én. – elhúzódott tőlem, majd átszelte a Ryan és közte levő, pár lépésnyi távolságot és egy akkorát csapott Ry tarkójára, hogy az még nekem is fájt.
- Befejezted? – kérdezte mosolyogva Jus.
- Igen, apuci! – nyávogott és kihúzni próbálta magát, nem sok sikerrel. – Egyébként nem tudom, miért vagytok ennyire kiakadva... Inkább élvezzétek, hogy… - mondta vigyorogva, de közbevágtam.
- Mit, Ryan? Azt élvezzem, hogy ha nem vigyázunk, akkor eltapossák egymást? Ezt élvezzem? – teljesen kiakadtam. Féltem, hogy tényleg baja esik valakinek. Nem egyszer történt már ilyen..
- Hey, Alex! Nyugi, oké? – állt elém Justin, vállaimra tette kezeit és a szemembe nézett. – Minden rendben lesz kicsim, nyugodj meg. – ezeket a szavakat már olyan halkan ejtette ki, hogy csak én hallottam. Amint csillogó, ám aggódó szemeibe néztem, az idegesség azonnal elszállt belőlem. Szívverésem is kezdett visszaállni rendes tempójába és már a sikításokat is ki tudtam űzni a fejemből. Csak ő volt és én. A mi kis külön világunkban.

Elmosolyodtam és egy aprót bólintottam. A mosoly már az ő arcán is megjelent és most már boldogan fordult Kenny felé.
- Hogy állunk?
- Hát kölyök, elég rosszul… A kiscsajok egyre csak nőnek és nőnek, mi meg nem tudunk mit kezdeni velük. Várunk még 10 percet, aztán hívjuk a rendőrséget. – válaszolt komolyan és újra a tömegbe vetette magát.
- Itt már csak a csoda segíthet! – sóhajtottam beletörődően és lehajtottam a fejemet.
- Áááááááá úristen, ingyenes Justin Bieber CD-ket osztanak a bejáratnál. – kiabálta egy nagyon ismerős hangú lány, de sajnos a tömeg miatt nem láttam, hogy ki volt az. A tinik egy óriási része otthagyott minket és a pláza bejárata felé indult. – És ááááá úristen, Alexandra Green ruháit árulják a Central Parkban! – kiabált újra és a rajongók már el is tűntek. Csak egy ketten tébláboltak még körülöttünk.

Mindannyian értetlenül meredtünk egymásra.
- Szívesen! – futott mellém Jasmine(?) – És most húzzunk! – karon ragadott és a hátsókijárat felé rángatott.

***

- Mondtam, hogy nem jó ötlet, de hallgattatok rám? Hát persze, hogy nem. Minek is kéne az apádra hallgatnod. Én mindig csak a jót akarom neked, hogy megóvjalak az ilyen esetektől… de minek is töröm magam. Úgysem fogadsz szót. Mindig csak azután a makacs fejed után mész! – mondta ingerülten apa. Már vagy fél órája kiabál velem a plázás dolog miatt. Miután Jasmine hazahozott minket, itt ülünk a lakosztályban és azt hallgatjuk, hogy mekkora idióták vagyunk… bár legfőképp csak én. Apropó Jasmine, egyébként a rádióban(!) hallott rólunk, innen tudta meg, hogy hol vagyunk.

- Sajnálom. – suttogtam.
- Sajnálod? Tudod Alex, az ilyen meggondolatlan sztárkiruccanások miatt szoktak kórházba kerülni, jobb esetben a rajongók, rosszabb esetben, maga a sztár, jelen esetben TE, vagy épp Justin, de még az is megeshet, hogy Ryan. – még sohasem láttam ennyire kikelve magából apát. – És Justin. Azt mondtad, rád bízhatom a lányomat, hogy vigyázni fogsz rá. Ehelyett azt látom a tv-ben, hogy több százas tömeg rohamozta meg a plázát, mivel a híres Alexandra Greennek és Justin Biebernek vásárolni támadt kedve. – fordult vádlón Justin fele, mire nálam betelt a pohár.

- Jól van apa. Megértettük, hogy ideges vagy. Felfogtam, hogy rossz döntés volt elmenni abba a rohadt plázába. Felfogtam, hogy minden az én hibám és azt is értem, hogy mindenért engem okolsz, de akkor legalább, ha már tudod, hogy így van, ne velük kiabálj! – felálltam a kanapéról és Justinékra mutattam. – Igen, egy hülye csitri vagyok. Mondd csak ki, úgyis tudom, hogy ezt gondolod rólam! Egyébként, ha nem látnád, még csak 17 vagyok. Egy 17 éves liba, aki minden hülyeségbe belemegy. Aki, óriási hibákat követ el, DE ILYEN AZ ÉLET! Ezt mindenki megtapasztalja... Egyébként meg… jól vagyok, kösz, hogy így rákérdeztél! – üvöltöttem már könnyes szemekkel és beviharozva a szobámba, magamra zártam az ajtót, így kirekesztve, az én teljesen ledöbbent családomat, barátaimat és Szerelmemet is.

 

Komiiit.please.:DD <3